Meggyes lepény

Az van, hogy egy általam ismeretlen billentyű kombinációval (nem nehéz, több van ilyen, mint ismert :-P) az eredeti, még tavalyi meggyes lepényes bejegyzést megsemmisítettem. És bár a fénykép megvan a sütiről, ma megsütöttem, hogy hiteles legyek. :-)

Az apukámat elkapta a gépszíj, több kilónyi meggyet vett, kimagozta és kisebb adagokban lefagyasztotta. Ez mondjuk nekem szerencse, tele van a fagyasztónk meggyel. 

A tészta az almás lepény tésztája, csak ma feleztem a mennyiségeket.

Meggyes lepény

Hozzávalók:

a tésztához:

20 dkg fehér liszt

7.5 dkg Rama margarin

5 dkg zsír

6 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

fél csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1 evőkanál tejföl

csipet só

a töltelékhez:

30 dkg magozott meggy (fagyasztottat használtam)
6 db kisebb szilva
2 tk. fahéj
2 ek. nádcukor
1 tk. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 mk. őrölt szegfűszeg

10 dkg darált dió

kevés zsemlemorzsa
1 tojássárgája a kenéshez
liszt + mogyorónyi zsír a tepsi kikenéséhez

A meggyet reggel kivettem a fagyasztóból kiolvadni. A szilvákat megmostam, kimagoztam, félbe vágtam, majd a feleket is feleztem. A meggy levét lecsepegtettem (jó kis meggylé lett belőle a gyereklánynak), hozzáraktam a szilvákat, az egészet megszórtam a 2 ek. cukorral, az 1 tk. vaníliás cukorral, az őrölt szegfűszeggel. Ráreszeltem a citrom héját és meglocsoltam fél citrom levével. Az egészet jól összekevertem. Hagytam állni.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20x30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.  

A tésztát a hűtőbe tettem pihenni úgy negyed órára. Ezután a tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére. Szerintem úgy finom, ha a felső tészta vékonyabb. Lisztezett felületen kb. 4-5 mm vékonyra nyújtottam a nagyobbik gombócot. A kilisztezett tepsibe fektettem, megszórtam kevés zsemlemorzsával, hogy gyümölcs leve ne áztassa el a tésztát. Ezután egyenletesen ráterítettem a darált diót, aztán a gyümölcsöket. A másik tésztagombócot is kinyújtottam, 3-4 mm vékonyra. A gyümölcsre fektettem és megszurkáltam, hogy a sütés közben ne púposodjon fel a tészta. A tetejét megkentem felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 35 - 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. 

Remoskában sült káposztás kacsa után ettük.

Fahéjas tekercs

Itt van a lusta vacsora édes párja, a lusta ember(lánya) csemegéje. 

A póréhagymás krémsajtos tekercshez csak a kiolvadt leveles tészta felét használtam fel. A másik fele viszont nem végezhette a kukában, ezért fahéjas tekercs lett belőle. A múltkori szilvás gombóc után még maradt saját gyártású fahéjas porcukor (a nádcukrot ledaráltam és összekevertem frissen őrölt fahéjjal. kérném a gasztro Nobel-díjat :-P).

A tekercsek, íme.

Fahéjas tekercs

Hozzávalók:

25 dkg leveles tészta
ízlés szerint fahéjas porcukor
1 tojás

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. 

A felengedett leveles tésztát lisztezett felülten 2-3 mm vékonyra kinyújtottam, majd bőkezűen és egyenletesen megszórtam a fahájas porcukorral. A szélein 1 centis csíkot szabadon hagytam, itt lekentem tojással. Ez azért kellett, hogy jobban összeragadjon a tészta a tekeréskor. A tekercset kb. 2 centi szélesen felszeleteltem és sütőpapírral kibélelt tepsire sorakoztattam mindet. Állva, nem fektetve.

23-30 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Póréhagymás krémsajtos tekercs

Gyors vacsora akkut lustáknak. Én egész nap klinikai eset voltam, annyira, hogy lángost ettünk ebédre a közeli lángosos bódéból, mert nem volt kedvem hazaviharzani a játszótérről ebédet főzni. Rozival sem volt erőm alkudozni, hogy most már ideje menni. Ma ő nyert. :-) A lángosos srác elég jól nyomja a témát, ő még tudja, milyen a jó lángos tészta.

Na de a vacsora. Leveles tésztát vettem a boltban. A többi meg volt itthon a hűtőben, kamrában. Az egyik feléből ez a tekercs lett. A másikból pedig ez.

Póréhagymás krémsajtos tekercs

 Hozzávalók:

25 dkg leveles tészta

fél szál póréhagyma

15 dkg natúr krémsajt

2 evőkanál tejföl

10 dkg bacon (most felkockázott volt itthon)

frissen reszelt szerecsendió

1 mk. citromlé
1 csipet cukor

1 mk. só

frissen őrölt fekete bors

8-10 dkg reszelt sajt (gouda volt itthon)

1 + 2 ek. olívaolaj

1 tojás

A leveles tésztát hagytam kiolvadni. 

A póréhagymát megfonnyasztottam az olívaolajon, kicsit sóztam. Közben simára kikevertem krémsajtot 1 ek. olívaolajjal, a tejföllel, zúzott fokhagymával, sóval, borssal, a csipet cukorral és a citromlével. Belereszeltem a szerecsendiót. Az egészet jól összekevertem. Érdemes kóstolni és ha kell, még sózni, fűszerezni.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral. A sajtot lereszeltem.

A tésztát fél centi vékonyra nyújtottam, megkentem egyenletesen a krémsajttal, eloszlattam rajta a póréhagymát, megszórtam a bacon kockákkal és a reszelt sajttal. A tészta tőlem távolabb eső szélét 2 centi széles sávban üresen hagytam, ezt megkentem felvert tojással. A egészet szorosan feltekertem, megkentem tojással, tepsire raktam és kb. 20-25 perc alatt aranybarnára sütöttem.De lehet, hogy volt az fél óra is.

Hardkór fokhagymás tejfölt adtam mellé.

Tükörtojás másképpen :-)

Legalább is itt, ma reggel nálunk így nézett ki. Van olyan, amikor kell egy kis firnyák, hogy beinduljanak a dolgok. A ma reggel ez a pont volt. A gyereklány orra meglevesedett, amivel egyenesen arányosan és drámaian elfogyott az éjszakai alvás mennyisége. Rozi étvágya is, érthetően... Két sovány éjszaka után (na jó, volt nettó 3.5 óra alvás/éj...) viszont inkább jó pofát vágtunk az egészhez. Az ocsmány idő sem érdekelt. 

A reggeli

Hozzávalók:

2 egész tojás

3 ek. olívaolaj

4 vékony szelet póréhagyma (tegnap este krémleves volt vacsorára, maradt fél szál)

1 kis szem piros paradicsom

4 db kicsi sárga paradicsom (villanykörte alakú :-P)

rozskenyér

1 kápia paprika
só

A paprikát és a paradicsomokat megmostam. A póréhagyma zöld végéből vágtam 4 vékony szeletet. Két sárga paradicsom alját levágtam, ez lett később a tükörtojás pofázmány orra. Felszeleteltem a kápiát, 2 szájat vágtam. Cikkekre vágtam a piros paradicsomot és a paprikákkal együtt egy kis tányérra tettem. 

Egy serpenyőben olívaolajat forrósítottam. Beleütöttem a két tojást, majd amikor már kapott az aljuk egy kis színt, egy pillanatra átfordítottam a másik oldalukra mindkettőt, hogy a sárgáján legyen egy védőburok. Tányérra tettem a tükörtojásokat és jött a sminkelés. A póréhagyma lett a szem, a sárga paradicsom az orr, a kápia a száj. Friss rozskenyérrel és kaukázusi kefirrel ettük.

Rozi az utolsó morzsát is kicsipegette a tányérjából. Well done Mammy! :-P

Morzsás süti

Ancsa vagyok. Piacfüggő. De tényleg. Amióta itt a jó idő, nem nagyon telik el úgy hét, hogy valamilyen okból ne keverednék el az Újpesti piacra, akár többször is. Szeretem az idős néniket, bácsikat, akik a hajnalban leszedett portékájukkal kiülnek valamelyik kis asztalhoz és szívesen elegyednek szóba az emberrel. Meg jól megtömik a gyerek kis kosarát, és őt is gyümölccsel. 

Jó sok meggyet, cseresznyét, ribizlit, szamócát vettem. Aztán persze itthon meg vakartam a fejemet, hogy értelmesen el fog-e fogyni.

A meggyet kivégeztük. Ettünk belőle, a gyümölcslevesbe is került, és süti is lett belőle. Az egyik legegyszerűbb és talán az egyik legfinomabb süti a morzsás süti. Ez ugyan nem a klasszikus crumble, az angolok nagy kedvence, de ettől még morzsás, piszok egyszerű és nagyon finom. Vaj, kevés cukor, liszt... És rengeteg gyümölcs. Jó!

Én most csak fele mennyiséggel dolgoztam, mert hármunknak ennyi is bőven elég, de az eredeti mennyiségeket írom le ide.

Meggyes túrós morzsás süti

Hozzávalók (26 cm-es tortaformához):

150 g vaj
120 g cukor 
1 vaníliarúd kikapart magjai
2 db tojás
400 g túró
1 citrom reszelt héja

fél citrom leve
380 g liszt
őrölt fahéj ízlés szerint
500 g meggy

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (gáz sütőnél ez kb. a 4-es fokozat). Légkeveréses fokozatra állítottam. Persze a hagyományos alul-felül üzemmód is tökéletesen megteszi. Én azt figyeltem meg, hogy az ilyen morzsás sütiknek kifejezetten jót tesz a légkeveréssel történő sütés, mert a tetején még omlósabb, ropogósabb lesz a morzsa.

Mindent előkészítettem és jó előre kimértem, hogy ne keringjek a konyhában fejetlen tyúkként, mint legutóbb, amikor a francia szamócás lepényt sütöttem. :-)

A meggyet megmostam, kimagoztam és hagytam lecsöpögni.

A vajat megolvasztottam. Nem forróra, csak langyosra, hogy már folyós legyen. Egy keverőtálba öntöttem, hozzáadtam a cukor felét, a vanília rúd kikapart magjait és a lisztet. Összemorzsoltam. Morzsás állagú tésztát kell kapni. A morzsa felét egy 26 centis tortaforma aljába egyengettem, kicsit nedves kézzel.


Kettéválasztottam a tojásokat. A sárgáját kikevertem a maradék cukorral, a túróval, a citromhéjjal, fél citrom levével. Hozzáadtam nagyjából 1 kávéskanálnyi frissen őrölt fahéjat. Alaposan összeforgattam.

Kemény habbá vertem a tojásfehérjéket és óvatosan a túrós masszához forgattam. Először csak a felét, hogy lazítsam a túrós krémet, majd a másik felét is, óvatosan, nagy, alulról felfelé történő mozdulatokkal. Ezt a masszát a morzsás tészta tetejére egyengettem, majd a tetejére rendeztem a meggy felét.

A maradék meggyet jól megforgattam a morzsa másik felében és az egészet a tortára szórtam. Ezt is igyekeztem egyenletesen elteríteni. 

35-40 perc alatt készre sütöttem. Az egész előkészületben a legnagyobb "macera" a meggy kimagozása volt. De így sem tartott tovább a torta összerakása 15 percnél.

Francia epres lepény. Vagyis szamóca, tehát francia szamócás lepény...

...  uhh, ne ragozd Cookie, mert meghülyülök.

Na szóval. Az utóbbi időben több értekezést is olvastam arról, hogy az átlag ember jótékony (vagy kártékony) tudatlanságban él. Ugyanis: amit a piacon eperként megvásárol, az igazából nem az. És hogy ezt sokszor a piaci kofák sem tudják, vagy csak úgy csinálnak, mintha tudnák, amikor nekik szegezzük a kérdést: ez eper, vagy szamóca?

Gyerekkoromban a nagypapám elmagyarázta a különbséget szamóca (földfelszínen terem) és eper (fán terem) között. De gyorsan azt is hozzátette, hogy ettől még mindenki epernek hívja a szamócát. Van, amikor földi epernek. Nekem teljesen mindegy, hogy eper vagy szamóca, földi, vagy "fás". Finom ez is, meg az is.

Egyébként előre megfontolt aljasságból én is leteszteltem a gyümölcsös cigány asszonyt. Gond nélkül vette az akadályt, de hozzátette: nem szokta ezzel bonyolítani az életét, a lényeg, hogy szép portékát hozzon a vevőinek.

Már megsütöttem ezt a sütit, amikor kiderült, hogy ez az úgynevezett galette. :-) Hiába, mindig tanul az ember valami újat. Ez a szép a sütésben, főzésben. 

Az anyósomékon teszteltem életem első olyan galette-ét, amiről már tudatam, hogy az. :-). Kapóra jött, hogy nálunk jártak. Amíg ők Rozival játszótereztek, elkerekeztem a zöldségeshez eperért. Vagyis szamócáért. A tésztát piszok egyszerű összeállítani, ráadásul amíg a hűtőben pihent, én is mehettem kicsit homokozni a gyerekkel. Igaz, nem sok vizet zavartam, a nagy bandázásban, pacsálásban sokáig fel sem tűnt Rozinak, hogy én is megérkeztem. :-)

Szkúzi, nincs fotó, nem csináltam, mert kicsit elsodortak a teendők. De ha a Díványra kattintotok, látni fogjátok Doki receptjét. Hasonlóan nézett ki az enyém is, csak kicsit másképp. :-)

Hozzávalók (1 nagy vagy 2 kicsi lepényhez):

220 g liszt 
170 g hideg vaj
1 csipetnyi só
20 g cukor
4 evőkanál hideg víz (sütés előtt 1 órával a hűtőbe tettem egy kis pohárnyi vizet)

350 g eper
4 evőkanál eperlekvár (az utolsó üveg a tavalyi befőzésből, remélem, hamarosan érkezik a cigány asszony a szamócával)

1 tojás a lekenéshez

(barna)cukor - elhagyható, de én nem tettem, megszórtam vele az epreket

A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal. Nekem nagyon bevált az a módszer, hogy a reszelő nagy lyukú oldalával a lisztbe reszelem a vajat. Így sokkal könnyebb dolgozni vele, kevesebb ideig kell morzsolni. Ezután hozzáadtam egy csipet sót, a cukrot és 4 evőkanál hideg vizet. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, gombócot formáztam belőle és folpackba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.

Rozi és a nagyszülők után mentem a játszótérre. Miután hazaértünk, Rozit homokmentesítettem és kimostam a porból, megmostam, kicsumáztam és feldaraboltam az epret. Én most negyedekre vágtam a szemeket. 

A sütőt előmelegítettem 180 fokra légkeverésen. Ez gázsütő esetében kb. a 4-es fokozat. Szilikonos sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. 

Kivettem a tésztát a hűtőből és lisztezett deszkán nagyjából 3 mm vékonyra kinyújtottam. Egy nagyobb (kb. 30 cm átmérőjű) tányért tettem a tetejére és a pereme mentén körbevágtam a tésztát. Megkentem a tetejét az eperlekvárral, de a szélén kb. 3 centit üresen hagytam, ezt hajtottam fel a végén. A lekvárra rendeztem az eperdarabokat, majd enyhén megszórtam a barna cukorral. 

Lezárásként végül felhajtottam a tészta szélét, majd szépen megkentem a felvert tojással. 

Nagyjából fél órát kell sülnie a sütőben, de mint mindig, ez is sütő függvénye. Lehet, hogy elég 25 perc, de az is előfordulhat, hogy 35 perc kell a tésztának. Vagy akár 40 is.

U.i.: legközelebb barackkal csinálok ilyen lepényt. 

Gesztenye. Csokoládé. Tejszínhab.

Ez valami mennyeire sikeredett. Eléggé szeretem a gesztenyét, mégis ritkán sütök vagy főzök vele. Ez abból is kiderülhet, hogy a lenti képen látható süti még márciusban készült és azóta sem hagyta el a konyhát semmilyen más gesztenyés kaja vagy süti.

Süssétek meg. Könnyű, gyors és még liszt sincs benne. Igaz,  tejszínhab legalább bőven van a tetején.

Gesztenyetorta

Hozzávalók (22 cm-es tortaformához):

a tésztához:

3 egész tojás

25 dkg natúr gesztenyemassza

3 ek. porcukor

a krémhez:

25 dkg natúr gesztenyemassza

3 dl tejszín

porcukor ízlés szerint

reszelt étcsoki

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra (gázsütő esetén ez kb. a 4-es fokozat), légkeveréses üzemmódban. Egy 22 cm átmérőjű tortaformába sütőpapírt szabtam.

Szétválasztottam a tojásokat. A sárgáját összedolgoztam a cukorral és a gesztenyemasszával, a fehérjéből pedig csipet sóval kemény habot vertem. Robotgéppel egy nagyjából 5 perc alatt megvan, kézi habverővel kicsit több. A gesztenyés cukros krémet fellazítottam a tojásfehérje hab 1/3-val. Ennél a műveletnél még nem kell nagyon óvatosnak lenni a keveréssel. Ezután hozzáadtam a maradék tojáshabot.  Ezt már óvatosan csináltam, nagy, alulról felfelé történő keveréssel, hogy a hab ne törjön, levegős, könnyű maradjon. Így nem esik össze a tészta.

A masszát a már előkészített tortaformába simítottam, majd nagyjából 40 percig sütöttem. Sütőtől függ, mennyi idő kell a tésztának. 30 perc után tűpróbával ellenőriztem a sütit. Mivel a tű még ragacsos maradt, visszatoltam tésztát még kb. 10 percre. 

Amíg a torta sült, elkészítettem a krémet. A szobahőmérsékletű gesztenyemasszát alaposan kikevertem, hogy sima, homogén legyen. A hideg tejszínhabot kemény habbá vertem robotgéppel. Apránként, óvatos mozdulatokkal a gesztenyemasszához kevertem.

Amikor a süti megsült, kivettem a sütőből és a tortaformában hagytam kihűlni. Mielőtt szétnyitottam volna a karimáját, előtte hideg vizes késsel óvatosan körbevágtam a sütit a karima mentén, így tutira nem ragadt az oldalához. 

Már csak meg kellett kenni a sűrű gesztenyés tejszínhabbal. Biztos, ami biztos, a tetejére reszeltem még egy kis étcsokoládét. Osztatlan sikert aratott.

A mi non plus ultránk egy skót whisky-s narancsdzsem volt, amit a nővértől kaptunk húg-látogató skóciai útjáról. Így volt teljes a süti. :-)

Találós kérdés: Egy igaz férfi (állítólag) ketté szedi és úgy eszi. Mi az? :-)

Felül kakaós, alul nem, közte kakaós krém. Igen. A pilóta keksz. 

Szabadkozhatnék, hogy így bocsi, meg úgy sajnálom, hogy milyen régen volt utoljára bejegyzés, ezért és azért, de az meg már milyen béna magyarázkodás lenne. Szóval visszatértem. :-) A sütés-főzés természetesen nem állt le, van termés bőven, így szépen lassan érkeznek majd az új bejegyzések is.

Rákattantam a házi készítésű kekszekre. Nem is értem, eddig miért nem csináltam még, hiszen annyira egyszerű és lássuk be, mégiscsak a házi cuccok a legjobbak. Ráadásul mindenféle állományjavítótól meg adalékanyagtól mentes, ami külön jó. Nem vagyok bio-megszállott, de ha megoldható, miért ne legyen a kaja, na meg a nasi is egészségesebb. Jó, a pilóta keksz krémje épp full vaj, ami meg ugye jó zsíros. De akkor is... :-)

Kapóra jött, hogy egy 4 éves kisfiú szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak, volt indok, hogy megsüssem a pilótákat. Oké, egészséges, zabpelyhes kekszet is csináltam. :-) Annak is érkezik majd a receptje.

Pilóta keksz és kávé

Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez)

12,5 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert sznob vagyok :-) )
12,5 dkg vaj - kicsit megolvasztva
1 tojás
fél cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor
26,5 dkg liszt
2 ek tej

+1 ek kakaópor (magyarázatot ld lentebb)
+ 1 ek liszt

A krémhez:

15 dkg vaj kissé megolvasztva, hogy könnyen keverhető legyen

25 - 30 gr kakaópor 

100 - 120 gr porcukor

Elsőként a kekszeket csináltam meg. Az összes hozzávalót egy nagyobb tálba mértem, majd jó alaposan összegyúrtam. Ezután a tésztát két egyenlő részre osztottam. Az egyik feléhez hozzáadtam még egy evőkanál lisztet, a másikhoz hozzászitáltam az 1 evőkanálnyi kakaóport. Celofánba csomagoltam a két bucit és bő 1 órára a hűtőbe tettem pihenni. 

Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. Én szeretek szilikonos sütőpapírt használni, mert soha nem ragad le a tepsibe, ráadásul mindkét oldalát felhasználhatom. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Kivettem a tésztát a hűtőből és a belisztezett konyhapulton fél centi vékonyan kinyújtottam. Az sem baj ám, ha ennél is vékonyabb kicsivel, mert a sütőportól úgyis jól megemelkedik. Egy 4,5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggattam belőle és 10 perc alatt megsütöttem. Nem ördögtől való tett figyelni a tésztát és betartani a sütési időt, mert hamar túlpirulhat. Hagytam kihűlni a tésztát.

Kikevertem a krémet. Kissé megolvasztottam a vajat, épp csak annyira, hogy könnyen keverhető legyen. Elkezdtem hozzákeverni a porcukrot, de közben kóstolgattam, mert nem akartam túl édesre csinálni. Ezután egy kis szitán át, szintén részletekben, belekevertem a kakaóport is. Ezt is kóstolgattam, mert azt sem akartam, hogy túl keserű legyen. Alaposan kikevertem, majd nagyjából 5 percre a hűtőbe tettem, hogy kicsit szilárduljon a krém. Így könnyebb volt vele dolgozni. És ezután jött a móka: a ragasztgatás. Egy világos keksz, a krém (nem sajnáltam, vastagon megkentem :-) ), egy kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz... 

Mondanom sem kell, hogy a felnőttek izgultak rá csak igazán. A kicsik inkább a csipszet, meg a fantát tolták. No meg a Villám McQueen-es csokitortát. Na ja, a pilóta keksz már old school cucc. Ehhhh, akkor én is...

Forrás: Csak a Puffin

Sült túrótorta karamellizált cukorral

A Férj jó barátja hosszú évek után rászánta magát, hogy kipucolja a kertjét. Nagy kertje van, még kikukázandó felesleggel. Rendelt egy nagy konténert, összetrombitálta a cimborákat. Főzött egy nagy adag székely káposztát, laza 4 kiló savanyú káposztából és 3 kiló húsból. És persze, hogy éppen akkorra lett "tél". Eső és utálatosan csípős szél.

Jó vagy rossz szokásom, de minden összejövetelre sütök valamit. Sósat vagy édeset, van, hogy ezt is és azt is. Erre az alkalomra sült túrótortát csináltam. Jó kis recept ez, mert egyszerű, de a végeredmény nagyon finom. 

A receptet és a képet is a Csak a puffin-ról csórtam, szigorúan a szerző engedélyével. :-) Az történt ugyanis, hogy mire észbe kaptam, nem maradt semmi abból, amit én sütöttem. Egy kajás blog pedig milyen már fénykép nélkül?! :-)

Doctor Pepper sült túrótortája

Az eredeti recept 18 centis tortaformához adta meg a mennyiségeket. Én 22 centis formát használtam, mert sokan voltunk. Zárójelben lesznek 18 centis forma arányai ott, ahol én többet használtam valamiből.

Hozzávalók: 

20 dkg darált háztartási keksz

10 dkg vaj

1 citrom reszelt héja

20 dkg (15 dkg) túró

15 dkg (10 dkg) mascarpone

15 dkg (10 dkg) tejföl

5 dkg porcukor - egyedül ezt a mennyiséget nem növeltem, mivel a végén úgyis kerül még cukor a torta tetejére

1 ek liszt

1 vanília rúd kikapart magja 

1 citrom reszelt héja és leve

2 tojás - ezt sem növeltem, 3 tojás már sok lett volna. Inkább 2 nagyobb tojást használtam

csipet só

a tetejére világosbarna nádcukor (persze a fehér cukor is tökéletesen megteszi)

A citromokat 20 percre langyos vízbe tettem, így a viaszos réteg és a mindenféle szerek nagyjából le/kiáznak   a héjáról/héjából.

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra (gáz esetén ez 4-es fokozat). Ledaráltam a kekszet, megolvasztottam a vajat, majd a reszelt citromhéjjal együtt alaposan összekevertem. Egyenletesen belenyomkodtam a tortaforma aljába, majd 10 percre a sütőbe tettem. 

Ezalatt összeállítottam a krémet. Az összes hozzávalót egy nagyobb keverőtálba tettem, majd robotgéppel pár perc alatt egyneművé kevertem. Apróbb túrószemcsék maradtak még így is, de ez nem baj.

10 perc után kivettem a kekszes alapot a sütőből, ráöntöttem a túrós masszát és visszatettem a sütőbe további 30-35 percre. Tűpróbával ellenőriztem - nagyjából 25 perc környékén -, hogy mennyire szilárdult meg a massza. Ha már nem nem ragad a tűre a krém, a süti készen van. Sütőtől függ, hogy végül mennyi lesz a teljes sütési idő. Nekem most ennél a tortánál 30 perc elég volt. 

Az eredeti recept szerint a cukrot nagyjából 25 perc elteltével kell a torta tetejére szórni és még így visszatenni a sütőbe, ahol szépen a tetejére karamellizálódik. Mivel én már előző este megsütöttem a sütit, nem tettem rá a cukrot, nem akartam, hogy másnapra a karamell megszotyósodjon a tetején. Mivel az én drága uram vett egy remek zsebsárkányt, elvittük magunkkal és közvetlenül a fogyasztás előtt a torta tetejére karamellizálta a cukrot.

Almás szilvás cobbler

Néhány hete Siófokon voltunk családi összejövetelen. Az unokahúgom isteni szilvás süteményt sütött. Amilyen pikk-pakk rakta össze a kis csaj az egészet, annyira finom lett. Olyan beledobálós süti volt, csak a nyers tészta tetejére dobálta a megmosott, kimagozott és félbe vágott szilvákat, aztán 3/4 órára betolta a sütőbe. 

Rozi névnapjára ilyet akartam sütni. Volt még itthon szilva, neki is láttam a kimagozásnak, aztán eszembe jutott egy , hogy nemrég olvastam egy Puffin recept, inkább kipróbáltam azt. Ez eredetileg sárgabarackot és almát írt, én a barackot most szilvára cseréltem. 

A legtovább a szilva kimagozása tartott, volt az úgy 5 perc is. Ennél csak kevesebb volt a tészta összeállítása. 

Almás szilvás cobbler

Hozzávalók:

30 dkg kimagozott szilva

2 db alma

2 ek. nádcukor (naná, hogy a sima kristálycukor is megteszi)

1 tk. őrölt fahéj (az eredeti recept ezt nem írta)

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

10 dkg hideg vaj

5 dkg nádcukor (dettó)

1 púpos evőkanál őrölt fahéj (dettó)

csipet só

1 tojás

1,5 dl tejszín

A sütőt előmelegítettem 170 fokra és előkészítettem egy kerámia edényt. Mivel sikeresen eltörtem a pitesütőnket, sima téglalap alakú kerámia "tepsit" használtam. Azt hiszem, nem ettől lesz rossz a süti. :-)

A szilvákat megmostam és kimagoztam. Az almákat meghámoztam és felkockáztam. A tepsibe raktam őket és az egészet megszórtam 2 ek. cukorral és a fahéjjal.

A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sütőport, a cukrot, a fahéjat, a csipet sót, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan összemorzsoltam. 

Egy másik tálba öntöttem a hideg tejszínt és 1 egész tojást, majd elkevertem. Ezt hozzáöntöttem a lisztes keverékhez és alaposan összekevertem. Ragacsos masszát kell kapni. Kanál segítségével gombócokat raktam a gyümölcs tetejére úgy, hogy nagyjából befedte azt. 

Sütőbe tettem és 40 perc alatt aranybarnára sütöttem. Jó ropogós lett a teteje. Rozi még kikönyörgött egy szeletet magának a délutáni alvása előtt... :-)

Tojásos nokedli abszolválva

A bűvös 1 év letelt. Vége a tojásfehérje tilalmának. Itt a tojásos nokedli ideje. Miután Rozi eddig minden egyes új kaját örömmel fogadott és egyik sem járt semmilyen mellékhatással, 2 nappal az első szülinapja után megkínáltuk egy teljes értékű, azaz egész főtt tojással. Pontosabban az egész tojás felével, elsőre mégsem lehettünk telhetetlenek. Nem is akárhogyan: a vasárnapi ebédünk kapros lazac, főtt krumpli és főtt tojás volt, amiből lelkesen falatozgatott a kisasszony is. :-)

Ma nagyon nem jött az ihlet, hogy mit főzzek ebédre. Amikor kinyitottam a hűtőt, homlokon vágott egy doboz tojás: tojásos nokedli lett az ebéd. 

Tojásos nokedli

Hozzávalók (kettőnknek):

25 dkg fehér liszt

2 tojás

2-3 dl víz

só

olaj

friss petrezselyem zöld (ecetes fejes saláta hiányában...)

tejföl + 1 evőkanál tehéntúró

Egy lábasban feltettem forrni a vizet. Megmostam és apróra vágtam a petrezselymet. 

Amíg a víz felforrt, a lisztet tálba tettem, beleütöttem 1 tojást, enyhén sóztam, majd fokozatosan hozzáadtam a vizet. Nem kevertem ki simára a tésztát, a nokedli esetében kifejezetten az a jó, ha a tészta kicsit göröngyös, csomós.

Amikor a víz felforrt, olajat öntöttem bele, mérsékeltem a tüzet és nokedli szaggatóval apró nokedliket szaggattam. Akkor szedtem ki, amikor mind feljött a víz tetejére. Ez 2-3 perc volt, mivel tényleg apró nokedlik lettek. 

Leszűrtem a tésztát és egy serpenyőben kevés vajjal átforgattam. Ráütöttem egy felvert tojást és alaposan átsütöttem. Persze Rozi miatt, én ennél kicsit szotyósabban szeretem. 

Rozi fejadagjába kevertem egy kis tejfölt is, hogy jobban csússzon. Az enyémet még kicsit megsóztam, jó alaposan megborsoztam és kövezzetek meg, de meglocsoltam vastagon brazil paprikaszósszal, originally from Brasil. 

Hideg görögdinnyét ettünk utána. :-) 

Medvehagymás pogácsa

Kiszellőztethetetlen. Meg jól felkapott is az utóbbi években. De ettől még jó cucc.

Sokszor csináltam már medvehagymás tésztát, de valahogy a pogácsa eddig kimaradt. A közértben volt medvehagyma. Nagy, kövér csokrok. Vettem, mert tetszett a recept, amit még korábban találtam. A tésztát nem kell hosszasan dagasztani, egész éjjel pihenhet a hűtőben, másnap reggelre csak a szaggatás és a sütés marad. 

Aki teheti, a kertben dolgozza fel. Akinek hozzánk hasonlóan csak erkélye van, kint az erkélyen játsszon vele, mint én. Még így tarkón csapott minket a szaga. Ha se erkély se kert, akkor gázmaszk. 

Viszont ez a recept tuti volt, a pogácsa meg 10 pontos. A tészta pedig  tetszés szerint variálható. Tepertő, túró, mák, magok. Kinek mi tetszik.

Medvehagymás pogácsa

Hozzávalók:

50 dkg liszt

25 dkg vaj

3 dkg friss élesztő

1 dl tej

1 kávéskanál cukor

1 púpozott kávéskanál só

2 tojássárgája

1 dl tejföl

1 csokor medvehagyma levél

1 tojássárgája a kenéshez

A tésztának - és az én idegeimnek is - jót tesz, ha már a sütést megelőző este begyúrjuk és egész éjjel a hűtőben pihentetjük. 

A lisztet tálba szitáltam. Nem muszáj átszitálni a lisztet, csak erősen javallott. :-) Könnyebb, levegősebb lesz a tészta szerkezete. Már a nagymamám is szitálta a lisztet, így nem lehet bolondság. 

A tejet lábasba tettem, beleszórtam a cukrot. Fellangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt és 10-15 perc alatt hagytam felfutni. 

Ezalatt a lisztet elmorzsoltam a felkockázott vajjal, a közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem az élesztős tejet, a tojássárgáját és a tejfölt, majd alaposan összegyúrtam. Hűtőbe tettem pihenni egy zárható dobozban. 

Amíg a tészta pihent, megmostam és megszárítottam a medvehagyma leveleket. Kimentem az erkélyre és ott apróra vágtam, majd lefedtem egy tányérral. Bemenekültem.

Ezután a tésztát nagyjából fél centi vastagra nyújtottam, egyenletesen megszórtam a medvehagyma felével és feltekertem, mint a bejglit. A két végét kicsit benyomkodtam, hogy "szagszigeteljen" és hogy a medvehagyma ne hulljon ki. Aztán az egyik végét felülre, a másikat alulra hajtottam és az egészet kézzel kicsit lelapogattam. 20 percre betettem pihenni a hűtőbe. Életbevágó, hogy a doboznak jól záródó teteje legyen, ellenkező esetben mindennek medvehagyma szaga lesz...

20 perc elteltével kivettem a tésztát a hűtőből, megint kinyújtottam fél centi vastagra, és megszórtam a medvehagyma másik felével. Feltekertem, a két végét benyomkodtam, az egyik végét felülre, a másikat alulra hajtottam. Lelapítottam és éjszakára visszatettem pihenni a hűtőbe. Persze újabb 20 percnyi pihentetés is elég,  ha épp úgy jön ki a lépés, hogy nem akarjuk vagy nem tudjuk egész éjjel a hűtőben hagyni. 

Másnap a tésztát bő 1 centi vastagra nyújtottam, a tetejét bevagdostam és közepes méretű pogácsákat szaggattam belőle. Persze lehet kicsi és egészen nagy pogácsákat is csinálni, ízlés kérdése. Sütőpapírral kibélelt tepsire tettem a pogácsákat és letakarva hagytam még fél órát pihenni őket. Közben bekapcsoltam a sütőt és 210 fokon előmelegítettem. Ez gáz sütőn azt hiszem az 5-ös (talán a 6-os) fokozat lehet. Minden sütőnél más lehet, érdemes kitapasztalni. 

Fél óra elteltével megkentem a pogácsák tetejét a felvert tojássárgájával. Vigyáztam, hogy ne csurogjon le a sárgája, mert akkor nem emelkedik meg szép magasra a tészta. Addig sütöttem, amíg szép sárga nem lett a teteje. Bocsi, nem tudom megmondani, percre mennyi volt, mert elfelejtettem megnézni az időt, amikor betettem a tepsit a sütőbe. A képen látható szín elérését érdemes megvárni. :-)

Lekváros bukta

A vasárnapi füstölt sonkás zöldbableves méltó párja volt a lekváros bukta. 

Lekváros bukta

Hozzávalók:

60 dkg fehér búzaliszt

3 dl tej

3 evőkanál cukor

2,5 dkg friss élesztő (jó az instant is, abból egy 7 grammos csomag kell)

1 tojás

2 tojássárgája

6 dkg vaj, olvasztva

csipet só

szilvalekvár + baracklekvár (vagy ki mivel szereti)

1 tojás a kenéshez

A tejet a cukorral meglangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt, ami 10-15 perc alatt szépen felfutott, habos lett. 

Amíg az élesztő hergelte magát, egy nagy tálba szitáltam a lisztet. Beleütöttem az egész tojást és a 2 tojássárgáját, beletettem a csipet sót. A liszt közepébe csináltam egy mélyedést, majd beleöntöttem a cukros, élesztős tejet és sima, lágy tésztát dagasztottam. Először a tálban, majd amikor kezdett összeállni a tészta, a lisztezett pulton dagasztottam tovább, majd a végén visszatettem a tálba és hozzáadtam az olvasztott vajat. Itt van egy pont, amikor az ember hajlamos feladni, hiszen a szépen megdagasztott, már együttműködő tészta a folyékony vajtól kirekesztővé és hisztissé válik és alaposan meg kell dolgozni, hogy befogadja a vajat. Az egész dagasztás kb. 10 perc volt, a karom már majd leszakadt, de hát muszáj, meg kell adni a tiszteletet a kelt tésztának. 

Miután visszatért az élet a karjaimba, egy szórásnyi liszttel meghintettem a tészta tetejét, tiszta konyharuhával letakartam és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából 30-40 perc volt. 

Közben kizsíroztam egy nagy tűzálló tálat, most egy 20x30 centiset. A sütőt előmelegítettem 180 fokra (gáz sütőnél ez a 4-es fokozat lehet).

Amikor a tészta megkelt, a lisztezett pultra borítottam és ujjnyi vastagra nyújtottam. Igyekeztem viszonylag egyforma négyzeteket vágni, kb. 8 centiseket. Mindegyikre tettem bőven lekvárt, majd feltekertem mindet és a tálba tettem őket úgy, hogy teljesen kitöltsék azt. Letakartam a buktákat és 30 percig hagytam kelni őket. Mesésen megemelkedtek még egyszer. A tetejüket megkentem felvert tojással, majd kb. 30 perc alatt szép aranybarnára sültek a sütőben. 

Porcukorral és porcukor nélkül ehető. Ki hogyan szereti.

Húsvét

Túléltük. Megemésztettük. Kipihentük. 

Az idei Húsvét sem maradt alul az eddigiekhez képest. A Nyúl is tojt megint. Nem lehet könnyű dolga. Évről évre sztaniolpapírba csomagolva, formára igazítva tojni a saját mását több 100.000 példányban...

Lássuk be, meglehetősen mókás látvány lehetett, ahogyan egyedül keringtem a kertben bokorról bokorra a Nyúl pakkját keresve. Halmozottan hátrányosan idén ráadásul a húgom nélkül, akivel minden évben együtt keressük a húsvéti szajrét. Ő épp Rómában házalt a katolikus egyház áldásáért... Így elmaradt az a kéjes elégedettség, amikor az ő csomagját is én találom meg... Anyu meg, levakarhatatlan vigyorral az arcán, követett.

Aztán ott volt a sonka is. Szegény Dezsőnek meg kellett halnia... Apu reggel 9-kor tette fel főni a sonkát, amit este 7-kor vett le a tűzről. Aztán persze a főzőlében hagyta kihűlni, másnap pedig kicsontozta és lepréselte. Tömör gyönyör.

Szerény volt a körítés is. Sonkalében főtt tojással, krumplival, ipari mennyiségű újhagymával, retekkel, frissen reszelt tormával.

Jövőre is ugyanez lesz. És akkor már Rozival együtt keresünk.

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a "hegyekbe", egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.

A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.

Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra... Bocs, Nagymami.

Hozzávalók:

A tésztához:

40 dkg fehér liszt

15 dkg Rama margarin
10 dkg zsír

12 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1-2 evőkanál tejföl

csipet só

Az töltelékhez:

2 kg savanykás, kemény alma

3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

fél - 1 citrom leve és héja

10-15 dkg darált dió

őrölt fahéj és szegfűszeg

kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá

1 tojás sárgája a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20x30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.  

A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt. 

Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel. 

A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.

Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.

Bableves füstölt combbal

Beteljesült a füstölt comb sorsa: bablevesben végezte. Ázott egy sort a babbal és főtt egy keveset a levében, ma összeállt a leves a zöldségekkel és a csipetkével. 

Ez tipikusan az az étel, amihez nincsenek konkrét mennyiségek, a gondolom formán klasszikus példája, a kezdő háziasszonyok rémálma. Mégis, ha valaki hiányolná, itt van egy kis hányaveti viszonyítási alap, ahogyan nálunk készült a leves. A férj keze által, of course. Képek alant.

Hozzávalók a leveshez:

80 dkg füstölt disznócomb

4-5 darab sárgarépa

3-4 darab fehérrépa

1 zellergumó

1 karalábé

1 csokor zeller zöldje

30-35 dkg bab (nálunk most ennyi vörös bab volt itthon)

1 fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

babaérlevél ízlés szerinti mennyiségben

édes nemes pirospaprika - a comb zsírosságától függően több vagy kevesebb

só, ha szükséges, de csak óvatosan, mivel a füstölt comb már magában is éppen elég sós

tejföl a tálaláshoz

Hozzávalók a csipetkéhez:

1 tojás

liszt

A pénteki (március 2.) bejegyzés hozzászólásánál már szerepel az elkészítés:

http://rizsazzunk.blogspot.com/2012/03/anyosa-csak-egy-van.html

A teljesség kedvéért azért leírom ide, hogy legyen eleje és vége is a bejegyzésnek.

A combot a babbal együtt áztassuk be legalább 1 órára. Ezután vegyük ki a léből a combot és szűrjük le a babot is, de a levét mindenképpen tartsuk meg, mert tele van értékes ízekkel. Tegyük kuktába a combbal, a vöröshagymával, fokhagymával, a babérlevéllel és az egész fekete borssal. Hígítsuk sima vízzel és főzzük együtt minimum egy órán át.

A comb

Ezalatt elkészíthetjük a csipetkét. Felütünk 1 tojást egy tányérban, majd elkezdjük összedolgozni a liszttel. Nincs konkrét mennyiségű liszt, az utálatos, "amennyit felvesz" módszerrel kell csinálni. Az a lényeg, hogy a végén olyan állagú tésztát kapjunk, ami nem ragad és könnyedén borsónyi darabokat csipkedhetünk belőle. Szórjuk meg liszttel, hogy ne ragadjanak össze.

A csipetke

Amikor ez megvan, tegyük a kuktába a comb mellé a babot, főzzük 20 percen át, majd tegyük a levesbe a  zöldségeket és a zeller zöldjét is. Mindig az a zöldség kerüljön a levesbe először, amelyiknek a leghosszabb főzési idő kell. Ebben az esetben a zeller, a karalábé, aztán a sárga és fehérrépa, majd a végén a krumpli. Az egészet a csipetkével zárjuk. Akkor van kész, amikor csipetkék feljönnek a leves tetejére. 

A legvégén szórunk bele őrölt pirospaprikát és ha szükséges, még sózzuk. Friss kenyérrel és tejföllel tálalhatjuk. 

A leves

Jó étvágyat!

Gyerekkorunk diótortája - tömény szeretet

Ezt a tortát nagymamám húga sütötte mindig. Szülinapra, névnapra, karácsonyra, Húsvétra, hétfőre, keddre, szerdára, vagy bármikor, amikor kértük. 

Két dolgot érdemes tudni róla:
1. csupa dió az egész
2. kis szerencsével 1 szelet elintézi az éves vaj/margarin szükségletet.

Diótorta

Mindig elkeverem valahova a receptjét, mert kis cetlikre írom le minden alkalommal, úgyhogy megint elkérem Anyukámtól, hogy közzétehessem. 

Vegyisali

Tuti, hogy idővel elcsendesedik az agymenésem és nem lesz napi több bejegyzés. Az újdonság ereje, no.

Közeledik a tavasz. Ez volt a tegnapi vacsorám. Vegyes saláta, szilva paradicsom, rukkola, magok, camembert, főtt tojás, pirított dió, pirítós tökmagolajjal. :-)

Tényleg jöhetne már...

Megint az angolok. A vanília sodó

Az angol almatorta receptjénél már említettem, hogy legutóbb angol vanília sodót csináltam hozzá. Nem volt a mellettünk lévő kis boltban vanília fagyi, ezért lett a sodó.

Íme.

Hozzávalók:

fél liter tej
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 evőkanál kukoricaliszt - lehet sima fehér is
1 vanília rúd - ha nincs, vaníliás cukor is jó, csak akkor a csomag vaníliás cukor mennyiségével kevesebb sima cukrot mérek ki
1 evőkanál vaj

A tojássárgákat simára kevertem 1 dl tejjel, a cukorral és a liszttel. A maradék tejet felforraltam és hozzáadtam a lisztes, cukros tojássárgáját. Folyamatosan keverve felfőztem, de nagyon figyeltem rá, hogy ne forrjon, különben a tojássárgája csomós rántottává változott volna. Amikor kész lett, lehúztam a tűzről és belekevertem a vajat. Ettől szép fényes lett.

Onnan lehet tudni, hogy a krém készen van és megfelelő sűrűségű, hogy bevonja a kanalat, ha pedig egy csíkot húzunk rajta, a mártás nem folyik össze rajta.

Ez egy sokat használt, jól bevált recept. Univerzális. Ha vanília mártást szeretnék, csapott evőkanálnyi lisztet teszek hozzá, ha pudingot, akkor púposat.

Szúrós szórós túrós

Régóta szemeztem ezzel a recepttel. Több okból is. Egyrészt nagyon szeretjük a túrós sütiket, másrészt a leírás alapján egyszerűnek és gyorsan elkészíthetőnek tűnt. Ráadásul mindig is érdekelt, milyen is lehet ez a szúrós túrós. Leginkább arra gondoltam, hogy a lisztben lévő sütőpor miatt lehet ez a neve, bár gyanús volt, hiszen más sütihez is kell sütőpor, mégsem szúrt egyik sem.

Ma megsütöttem végre. Tegnap sétából hazafelé, Rozival bementünk a boltba, vettem túrót, de délután már nem volt kedvem nekilátni. 

Szóval ma rákészültem, aztán összeraktam a sütit. Nem viccelek, az egész nagyjából 5 perc volt, és ebben már benne volt az is, hogy megmelegítettem az ebéd utáni kávém maradékát.

Szórt túrós

Ebben a receptben az az érdekes, hogy deciliterben adja meg a mennyiségeket, úgyhogy fogtam egy mérőpoharat és megcsináltam. :-)

Hozzávalók:

3 dl rétesliszt

0,5 kg túró

3 csomag vaníliás cukor

3 dl kristálycukor - én csak 2 deciliternyit mértem ki, így is megfelelően édes lett

1 csomag sütőpor 

4 egész tojás

3 dl tej

kevés vaj

A sütőt előmelegítettem 180C fokra, ami gázsütőn a 3-as fokozat lehet. Alaposan kikentem vajjal a tepsit (kb. 15x30-as). 

A lisztet összekevertem a sütőporral, majd az egyik felét a kivajazott tepsibe szórtam. Egy tálban összekevertem a túrót, a vaníliás cukrot, a kristálycukrot, majd a tepsibe szórt lisztre öntöttem. 

Felvertem a 4 tojást és lassan hozzáöntöttem a tejet. A tojásos tejet ezután a sütire öntöttem, kis vajdarabokat dobáltam a tetejére, egyenletesen elszórva. 

Nagyjából 45 perc alatt készre sült, de ez sütőnként változhat. A legbiztosabb módszer ennél a sütinél is a tűpróba.

És hogy miért is szúrós szórós? Azért, mert egészen addig, amíg ma össze nem állítottam, meg nem sütöttem, majd meg nem kínáltam vele az uramat, minden alkalommal szúrós túróst olvastam a recepten. És egyszer sem  szúrt szemet, hogy a süti neve valójában: SZÓRÓS TÚRÓS. :-)