Szilvás leveles

Gyors süti szaladós vasárnapokra, mert néha a vasárnapok is tudnak szorosabbak lenni. Vagy horror hétköznapok estéjére, amikor minden mindegy. Még mindig úszunk a szilvában, szilvát eszünk szilvával. Rozi már finnyázik, "neeeem anya, nem kérek szilvát megint!" A fagyasztót amúgy is üríteni akartam, kivettem az utolsó csomag leveles tésztát.

Benéztem a kamrába, hűtőbe, hogy mi van még itthon, ami passzolhat a képbe. Ez lett a vége. Egy próbát mindenképpen megért az ügy. Jól rögtönöztem no, minden szerénység nélkül. Szerintem. :-P

Szilvás leveles

Hozzávalók:

500 gr leveles tészta

5 db nagyobb szilva

5-6 ek. sűrű szilvalekvár + 1-2 ek. víz a kenhetőség miatt

2 csapott ek. nádcukor (a fehér kristálycukor is tökéletesen megfelel)

2 tk. őrölt fehéj

1-2 ek. olvasztott vaj (1 ek-nyi hideg vajból olvasztottam)

1 ek. szeletelt mandula

1 tojás a kenéshez

liszt a tészta nyújtásához

A leveles tésztát reggel kivettem a fagyasztóból és hagytam felengedni.Megmostam a szilvákat, hagytam megszáradni mindet.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra (alsó felső üzemmódban). Egy tepsire szilikonos sütőpapírt terítettem. Kettévágtam és kimagoztam a szilvákat. A szilvalekvárt elkevertem a vízzel. A vajat megolvasztottam. 

Lisztezett deszkán nagyjából 1 centinyire kinyújtottam a tésztát. Bőkezűen megkentem a szilvalekvárral, de a széleitől 1 centit szabadon hagytam, majd felhajtogattam, hogy a lekvár és a gyümölcs leve ne csorogjon ki. Kevés fahéjjal megszórtam a lekvárt, majd a kettévágott szilvákat a tészta tetejére ültettem, vágott felükkel felfelé. Egyenletesen megszórtam 1 evőkanálnyi cukorral, majd 1 tk-nyi fahéjjal is. Az egészet megszórtam szeletelt mandulával úgy, hogy a lekváros részre és a szilvák tetejére is jutott. Rácsorgattam 2 ek-nyi olvasztott vajat, majd a maradék cukrot is rászórtam. Még egy kevés fahéj jött a tetejére. A tészta felhajtott széleit alaposan megkentem a felvert tojással és betoltam a tepsit a sütőbe, a közepénél eggyel lejjebbi fokozatra.

25 perc alatt ropogósra, aranybarnára sütöttem. 

Epres joghurtkrém

Kaptunk epret. Nem keveset. Nagy, ízes epret vidékről. Először eperlekvárt akartam főzni belőle, mert azt nagyon szeretjük. Aztán addig vártam, hogy az eper elkezdett öregedni, lekvárnak már nem lett volna jó. Viszont valamilyen poharas, krémes desszertnek még tökéletes volt. Habos, joghurtos, savanykás réteges finomság lett belőle. A belga sörös poharak is üresen tátongtak már egy ideje, valami kellett beléjük, ha már belga sör nincs itthon, mert senki sem hoz...

Eperlekvárt majd Rozi keresztapja csinál, úgyis nyakig van a befőzésben. :-)

Epres joghurtkrém

Hozzávalók:

10 dkg natúr joghurt - minél sűrűbb, annál jobb, akár pár órára fel is lehet lógatni, hogy lecsöpögjön a leve

1 dl hideg tejszín

1 ek. porcukor

8-10 nagyobb szem eper

3-4 darab babapiskóta

1 evőkanálnyi szeletelt mandula

Az epreket megmostam, lecsumáztam és feldaraboltam. Lábasban főzni kezdtem, kicsit szét is nyomkodtam, hogy levet eresszen. Tettem rá 1 evőkanálnyi cukrot is. Amikor felforrt, lekapcsoltam alatta a tüzet és hagytam kihűlni.

Amíg az eper hűlt, a porcukorral együtt felvertem a hideg tejszínt, aztán hozzákevertem a joghurtot. 

Rétegeztem a hozzávalókat. A kehely aljába tettem egy kanálnyi epret, amire krémet, majd kevés szeletelt mandulát és néhány babapiskóta darabot raktam. Ezt addig folytattam, amíg el nem fogytak a hozzávalók.

A tetejére szórtam kevés szeletelt mandulát és hűtőbe tettem tálalásig. Azaz mostanáig. :-)

Sós, karamellás csoki

Öregszem. A húg betöltötte a 30-at.

Először egy nagyon durva csokitortát akartam sütni neki, de mivel Anyutól a régi, gyerekkori diótortát kérte, nem sütöttem semmit. Valamit azért muszáj volt csinálnom, olyat, aminek köze van a csokihoz. Leginkább csak ahhoz. :-)

Még tavaly találtam a Csak a puffin-on mindenféle csokis recepteket. Táblacsokik, bonbonok, forró csoki bonbonok, stb. Innen csórtam el a mandulás, karamellszilánkos csokoládét és a forró csoki bonbonokat. Vettem csokitábla és bonbon formát is, így csak az ízesítést kellett kiagyalnom. Az eredetileg megadott recepthez képest kicsit variáltam az arányokkal és a fűszerekkel.

Valami különlegesebbet szerettem volna adni, hiszen mégis csak kerek 30 lett a csaj. Először csilis csokit akartam csinálni. Meg is vettem hozzá a friss, méregerős csilit. Aztán mégsem az lett, hanem ez.

Hozzávalók:

7 dkg 70%-os étcsokoládé
3 dkg tejcsokoládé

2 evőkanál cukor a karamellszilánkokhoz
2-3 kis kanálnyi apróra vágott mandula

nagy szemű só (tengeri, hegyi, vagy amilyen van)

őrölt szegfűszeg

A karamellel kezdtem. A cukrot a serpenyőben közepes lángon melegíteni kezdtem. Pár perc alatt karamellizálódott, szép borostyán színe lett. A cukrot karamellizálás közben nem szabad piszkálni, kevergetni, mert csak összeáll tőle, nem lesz egyenletesen folyós. Amíg a cukor barnult, sütőpapírt tettem egy tepsibe, majd a kész karamellt gyorsan és egyenletesen elterítettem rajta. Tényleg igyekezni kell a kiöntéssel, mert pillanatok alatt elkezd megszilárdulni a karamell. Hagytam hűlni, majd pár perccel később apróra daraboltam. Kicsit piszkos munka, mert a karamellszilánkok bármerre képesek elrepülni.

Ezután felaprítottam a mandulát is. Őröltem szegfűszeget is. Még Anyukáméktól kaptunk néhány éve egy kis kézi őrlőt, ebben szoktam őrölni a fahéjat, a szegfűszeget, szegfűborsot.

A csokitábla formát egy tálra raktam, így később könnyebb volt betenni a hűtőbe. A nagy szemű sót mozsárban kicsit apróbbra törtem, de vigyáztam rá, hogy ne törjem össze nagyon, mindenképpen darabos maradjon.  A forma mindegyik kockájába tettem néhány szemet belőle.

Vízgőz felett felolvasztottam az étcsokoládét, majd lehúztam a tűzről és beletördeltem a tejcsokit is. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt. Ekkor gyors mozdulatokkal hozzákevertem a mandulát, a karamellszilánkokat és a szegfűszeget is. A masszát azonnal a formába öntöttem, amit aztán betettem a hűtőbe nagyjából 3/4 órára. Amikor ez letelt, kivettem a formát, amiből egy egyszerű mozdulattal kipattintottam életem első, saját ízesítésű csokoládéját. :-)

Alufóliába, majd sütőpapírba csomagoltam, átkötöttem egy szalaggal és kész is volt a szülinapi ajándék. :-)

Tipp: mielőtt megkóstoljuk, várjunk kicsit, mert ha még hideg, nem csapnak arcon eléggé az ízek. A legjobb szobahőmérsékleten enni.

Ui.: a narancsos, szegfűszeges változat is mennyei!