Szilvásgombóc

Még mindig szezonja van a szilvának. Múlt héten Anyukám hozott egy nagy dobozzal, ő is kapta a szomszédtól valamiért cserébe. Így megy ez vidéken, kőkemény cserekereskedelem folyik. Adok neked, szomszéd, egy kis házi befőzésű lecsót télire. Köszi, szomszéd. Én meg adok neked szilvát...

Nagymamám is így csinálta belőle a gombócot. Oké, ő nem variált a cukrozással, azt sem tudta, létezik más cukor is, mint A FEHÉR kristálycukor.

Szilvásgombóc

Hozzávalók (20 közepes gombóchoz):

1 kg krumpli

25-35 dkg liszt (attól függően, a krumpli mennyire lisztes)

2 ek olaj (vagy zsír, ha bírja a koleszterinetek, én a ló túlsó oldalára estem...)

1 ek búzadara

1 tojás

jó nagy csipet só

20 szem érett szilva

20 db kockacukor (nádcukorból)

őrölt fahéj

zsemlemorzsa (sok) + 4 ek. étolaj (vagy zsír)

őrölt fahéjas porcukor

A krumplikat megmostam, majd egy fazékban, hideg vízben feltettem főni. Héjában. Amíg a krumpli főtt, megmostam, kettévágtam és kimagoztam a szilvákat. Kimértem a lisztből 25 dekát.

Amikor a krumpli megfőtt, hagytam kihűlni. Megpucoltam és krumplinyomóval áttörtem. Hozzáadtam 25 dkg lisztet, a búzadarát, az olajat és a sót, összekevertem, majd beleütöttem az egész tojást és gyúrni kezdtem. Ragadt. De nagyon. Úgyhogy elkezdtem hozzáadni még lisztet. Itt már nem méricskéltem, csak apránként, 1-1 maréknyi lisztet szórtam a keverékhez. Idővel szépen összeállt a tészta. Már nem ragadt a kezemhez. Lisztezett pulton gyúrtam még, majd fél centi vékonyan kinyújtottam és nagyjából 8x8 centis kockákra vágtam. 

Közben ez nagy fazékban vizet kezdtem forralni, egy nagy serpenyőben pedig 4 ek-nyi olajjal pirítani kezdtem a morzsát. Sokat. Tegnap zsírral csináltam a túrógombóchoz, ma figyeltem a koleszterinemre...

Amíg a víz felforrt, megcsináltam a gombócokat. Fél szilva a tésztakockára, közepébe 1 kockacukor, tetejére a szilva másik fele, megszórtam fahéjjal. Az összes tésztakockát kiraktam a fahéjas, cukros szilvával. Gombócot csináltam belőlük: a tésztakockák sarkait lisztezett kézzel összefogtam, majd gombócot formáztam belőlük.

Forrásban lévő vízbe tettem. Megvártam, hogy a gombócok feljöjjenek a víz tetejére, még 2-3 percig hagytam őket a zubogó vízben, aztán szűrőlapáttal átszedtem mindet a pirított morzsára és alaposan megforgattam őket. 

Fahéjas porcukorral és szilvamártással ettük.

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a "hegyekbe", egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.

A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.

Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra... Bocs, Nagymami.

Hozzávalók:

A tésztához:

40 dkg fehér liszt

15 dkg Rama margarin
10 dkg zsír

12 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1-2 evőkanál tejföl

csipet só

Az töltelékhez:

2 kg savanykás, kemény alma

3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

fél - 1 citrom leve és héja

10-15 dkg darált dió

őrölt fahéj és szegfűszeg

kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá

1 tojás sárgája a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20x30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.  

A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt. 

Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel. 

A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.

Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.