Na ez az igazi retro fíling

Annak, aki elég idős már, biztosan szívet szorító és melengető érzés rátalálni ezekre. Feltéve, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan vonzalmat érez a 100%-ig természetellenes ízek iránt. :-)

Kinek van meg ez a két csoda? :-)

Találós kérdés: Egy igaz férfi (állítólag) ketté szedi és úgy eszi. Mi az? :-)

Felül kakaós, alul nem, közte kakaós krém. Igen. A pilóta keksz. 

Szabadkozhatnék, hogy így bocsi, meg úgy sajnálom, hogy milyen régen volt utoljára bejegyzés, ezért és azért, de az meg már milyen béna magyarázkodás lenne. Szóval visszatértem. :-) A sütés-főzés természetesen nem állt le, van termés bőven, így szépen lassan érkeznek majd az új bejegyzések is.

Rákattantam a házi készítésű kekszekre. Nem is értem, eddig miért nem csináltam még, hiszen annyira egyszerű és lássuk be, mégiscsak a házi cuccok a legjobbak. Ráadásul mindenféle állományjavítótól meg adalékanyagtól mentes, ami külön jó. Nem vagyok bio-megszállott, de ha megoldható, miért ne legyen a kaja, na meg a nasi is egészségesebb. Jó, a pilóta keksz krémje épp full vaj, ami meg ugye jó zsíros. De akkor is... :-)

Kapóra jött, hogy egy 4 éves kisfiú szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak, volt indok, hogy megsüssem a pilótákat. Oké, egészséges, zabpelyhes kekszet is csináltam. :-) Annak is érkezik majd a receptje.

Pilóta keksz és kávé

Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez)

12,5 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert sznob vagyok :-) )
12,5 dkg vaj - kicsit megolvasztva
1 tojás
fél cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor
26,5 dkg liszt
2 ek tej

+1 ek kakaópor (magyarázatot ld lentebb)
+ 1 ek liszt

A krémhez:

15 dkg vaj kissé megolvasztva, hogy könnyen keverhető legyen

25 - 30 gr kakaópor 

100 - 120 gr porcukor

Elsőként a kekszeket csináltam meg. Az összes hozzávalót egy nagyobb tálba mértem, majd jó alaposan összegyúrtam. Ezután a tésztát két egyenlő részre osztottam. Az egyik feléhez hozzáadtam még egy evőkanál lisztet, a másikhoz hozzászitáltam az 1 evőkanálnyi kakaóport. Celofánba csomagoltam a két bucit és bő 1 órára a hűtőbe tettem pihenni. 

Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. Én szeretek szilikonos sütőpapírt használni, mert soha nem ragad le a tepsibe, ráadásul mindkét oldalát felhasználhatom. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Kivettem a tésztát a hűtőből és a belisztezett konyhapulton fél centi vékonyan kinyújtottam. Az sem baj ám, ha ennél is vékonyabb kicsivel, mert a sütőportól úgyis jól megemelkedik. Egy 4,5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggattam belőle és 10 perc alatt megsütöttem. Nem ördögtől való tett figyelni a tésztát és betartani a sütési időt, mert hamar túlpirulhat. Hagytam kihűlni a tésztát.

Kikevertem a krémet. Kissé megolvasztottam a vajat, épp csak annyira, hogy könnyen keverhető legyen. Elkezdtem hozzákeverni a porcukrot, de közben kóstolgattam, mert nem akartam túl édesre csinálni. Ezután egy kis szitán át, szintén részletekben, belekevertem a kakaóport is. Ezt is kóstolgattam, mert azt sem akartam, hogy túl keserű legyen. Alaposan kikevertem, majd nagyjából 5 percre a hűtőbe tettem, hogy kicsit szilárduljon a krém. Így könnyebb volt vele dolgozni. És ezután jött a móka: a ragasztgatás. Egy világos keksz, a krém (nem sajnáltam, vastagon megkentem :-) ), egy kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz... 

Mondanom sem kell, hogy a felnőttek izgultak rá csak igazán. A kicsik inkább a csipszet, meg a fantát tolták. No meg a Villám McQueen-es csokitortát. Na ja, a pilóta keksz már old school cucc. Ehhhh, akkor én is...

Forrás: Csak a Puffin