Kukabúvár sorozat, 2. rész: Kávés krém karamellöntettel

Ez a csoda is a lomtalanítási láznak köszönhető, az öntudatra ébredt blogger énem előtti időkben csináltam ezt a desszertet. Néha nagyon érdemes szanálni. Csak ne lenne olyan nehéz elkezdeni.

Kávés, krémes, ropogós. Ütős triumvirátus. A receptet anno egy Magyar Narancsban (A.K.A. ellenzéki sajtó...) találtam, a Chili&Vanilia szerzőjétől. Ez bezzeg azonnal meglett, nem úgy mint a mákos réteges sütimé...

(Köszi Rozi, hogy ekkorákat alszol ebéd után. :-P)

Karamellás kávés krém

Hozzávalók 4 adaghoz:

10dkg kristálycukor
3 egész tojás
3dl cukrozott, sűrített tej
2,5dl tej
0,5dl frissen főzött kávé
csipet só

Tálaláshoz néhány szem kávé - nekem nem volt, mert őrölt kávét tartunk itthon, ezért karamellszilánkokkal dekoráltam.

A sütőt előmelegítettem 150 C fokra.

A 10 dkg cukrot kavarás nélkül, lassú tűzön sötét, borostyán színűre karamellizáltam. Négy darab, 1,5 dl-es hőálló tálba csorgattam a karamellt, úgy, hogy az egyenletesen bevonta a tálak alját. Nagyjából 10 percre békén hagytam, hogy megszilárduljon. 

Ezután a krémhez a cukrot az egész tojásokhoz adtam, majd a sűrített tejet is beleöntöttem. Elektromos kézi habverővel simára kevertem. Hozzáadtam a tejet, a kávét, és egy csipetnyi sót is. Megint jól összekevertem. Szűrőn átszűrtem, és egy kancsóba öntöttem, amiből könnyebben tudtam a tálakba adagolni. A krémet egyformán elosztottam a négy formában. Tepsibe állítottam mindet, forrásban lévő vizet öntöttem bele, nagyjából az edények 2/3-áig ért a víz. Körülbelül 40 percig sütöttem a vízgőzben. Lehet, hogy kicsit még lágynak tűnik a sütési idő végén, hiszen hűlés közben szilárdul a krém. 

Hagytam kihűlni. Nekem nem volt időm egy egész éjszakán át hagyni, de pár óra alatt is kellemes állaga lett. Azért aki tudja, hagyja magára éjszakára, vagy egy egész napra is akár. 

Mielőtt tálaltam, forró vízbe állítottam a tálakat, hogy a karamell könnyebben folyóssá váljon. Egy jó éles késsel óvatos, finom mozdulatokkal ellazítottam a pudingot az formák falától, és fejjel lefelé tányérokra borítottam. Így a folyós, megolvadt karamell ráfolyt a krémre. Ha van, pár szem durvára tört kávébabot szórhatunk a tetejére. Én most a fent említett okból kevés szilánkosra tört karamellel díszítettem a kávé bab helyett. 

Karamell pite

Ezt a süteményt a férjem imádott nagymamája sütötte mindig. Találékonyak voltak az emberek ínséges időkben, ez a süti a háború idején, után sokszor került az asztalra. 

Sokszor hallottam erről a süteményről a férjemtől és az apósomtól is. Aztán megszerezte a receptjét amit még a nagymama írt le neki. Eredeti, nagymama kézírás. 3 éve sütöttem meg először a szülinapjára, amit azóta sem felejtek el. Amikor beleharapott, párásak lettek a szemei. Ettől meg én lettem szentimentális. Azóta is megsütöm a karamell pitét minden szülinapjára

Most is megcsináltam. Csak halkan jegyzem meg, hogy az elkészítés módja, az egyes lépések olyan nagymamásan vannak dokumentálva. Nincs megadva, hogy hány fokon süssük a tésztát, nincs meg, hogy milyen állagú legyen a tészta, meddig gyúrjuk, stb.

A karamell pite

Hozzávalók:

a tészta:

30 dkg liszt

15 dkg margarin

2 dl tejföl

1 jó késhegynyi szódabikarbóna

a karamell krém:

15 dkg + 10 dkg kristály cukor

1 dl + 2dl tej

5 dkg liszt

10 dkg vaj

A sütőt előmelegítettem 170 fokra, a tepsibe sütőpapírt tettem. Mindent előkészítettem, kimértem. Bár ez most kicsit érdekesen alakult, mert a konyhamérlegben épp lemerült az elem... Egy fél kilós túrós dobozt használtam, életemben először kb. alapon mértem ki egy süti hozzávalóit. :-)

Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, beleszórtam a nagy késhegynyi szódabikarbónát, belekockáztam a margarint, hozzáadtam a tejfölt. A tálban elkezdtem összegyúrni, majd amikor már majdnem teljesen összeállt a tészta, kitettem deszkára és tovább gyúrtam. Ha szükséges, adhatunk még hozzá lisztet. Akkor jó a tészta, ha nem ragad a deszkához, de kellemesen lágy és rugalmas. 

Kettévágtam a tészta cipót. Először az egyik kis bucit nyújtottam ki, nagyjából 2-3 mm vékonyra. A sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, sűrűn megszurkáltam és körülbelül 15 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már kemény és kicsit rózsaszínes a teteje. A másik bucival is hasonlóan jártam el. 

A tésztalapokat félretettem és megcsináltam a krémet. Egy nagy serpenyőben közepes lángon olvasztani kezdtem a cukrot, karamellt csináltam belőle. Több szempontból is óvatosnak kell lenni. Egyrészt, egy ponton túl a karamellizálódó cukor pillanatok alatt meg tud égni. Másrészt bődületesen forró, ezért nagyon meg tudja égetni vele magát az ember. Én minden évben okozok magamnak karamell sérülést. Most is...

Amikor a cukorból borostyán színű karamell lett, óvatosan hozzáöntöttem a 2 dl tejet. Nem kell megijedni, a hideg tejtől a karamell megköt, de ez melegítéssel orvosolható. Amíg a karamell felolvadt a tejben, elkevertem az 5 dkg lisztet az 1 dl tejjel, a 10 dkg vajat pedig habosra kevertem a 10 dkg cukorral. 

Amikor a tej és a karamell egyneművé váltak, beleöntöttem a liszttel elkevert tejet és pár perc alatt, folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Ekkor levettem a tűzről a serpenyőt és hozzáadtam a cukros vajat. Alaposan összekevertem a masszát és kicsit hagytam állni, hogy a cukor teljesen felolvadjon a meleg karamell krémben. 

Az egyik lapot megkentem a krémmel, majd a tetejére tettem a másik lapot is. Aki még ennél is édesebben szereti, megszórhatja a tetejét porcukorral. Ha már édes, hadd ragadjon.

Ez a sütemény akkor igazán finom, ha legalább egy napot várunk vele. Ráadásul nagyon sokáig eláll és minél többet pihen, annál finomabb lesz. 

Sós, karamellás csoki

Öregszem. A húg betöltötte a 30-at.

Először egy nagyon durva csokitortát akartam sütni neki, de mivel Anyutól a régi, gyerekkori diótortát kérte, nem sütöttem semmit. Valamit azért muszáj volt csinálnom, olyat, aminek köze van a csokihoz. Leginkább csak ahhoz. :-)

Még tavaly találtam a Csak a puffin-on mindenféle csokis recepteket. Táblacsokik, bonbonok, forró csoki bonbonok, stb. Innen csórtam el a mandulás, karamellszilánkos csokoládét és a forró csoki bonbonokat. Vettem csokitábla és bonbon formát is, így csak az ízesítést kellett kiagyalnom. Az eredetileg megadott recepthez képest kicsit variáltam az arányokkal és a fűszerekkel.

Valami különlegesebbet szerettem volna adni, hiszen mégis csak kerek 30 lett a csaj. Először csilis csokit akartam csinálni. Meg is vettem hozzá a friss, méregerős csilit. Aztán mégsem az lett, hanem ez.

Hozzávalók:

7 dkg 70%-os étcsokoládé
3 dkg tejcsokoládé

2 evőkanál cukor a karamellszilánkokhoz
2-3 kis kanálnyi apróra vágott mandula

nagy szemű só (tengeri, hegyi, vagy amilyen van)

őrölt szegfűszeg

A karamellel kezdtem. A cukrot a serpenyőben közepes lángon melegíteni kezdtem. Pár perc alatt karamellizálódott, szép borostyán színe lett. A cukrot karamellizálás közben nem szabad piszkálni, kevergetni, mert csak összeáll tőle, nem lesz egyenletesen folyós. Amíg a cukor barnult, sütőpapírt tettem egy tepsibe, majd a kész karamellt gyorsan és egyenletesen elterítettem rajta. Tényleg igyekezni kell a kiöntéssel, mert pillanatok alatt elkezd megszilárdulni a karamell. Hagytam hűlni, majd pár perccel később apróra daraboltam. Kicsit piszkos munka, mert a karamellszilánkok bármerre képesek elrepülni.

Ezután felaprítottam a mandulát is. Őröltem szegfűszeget is. Még Anyukáméktól kaptunk néhány éve egy kis kézi őrlőt, ebben szoktam őrölni a fahéjat, a szegfűszeget, szegfűborsot.

A csokitábla formát egy tálra raktam, így később könnyebb volt betenni a hűtőbe. A nagy szemű sót mozsárban kicsit apróbbra törtem, de vigyáztam rá, hogy ne törjem össze nagyon, mindenképpen darabos maradjon.  A forma mindegyik kockájába tettem néhány szemet belőle.

Vízgőz felett felolvasztottam az étcsokoládét, majd lehúztam a tűzről és beletördeltem a tejcsokit is. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt. Ekkor gyors mozdulatokkal hozzákevertem a mandulát, a karamellszilánkokat és a szegfűszeget is. A masszát azonnal a formába öntöttem, amit aztán betettem a hűtőbe nagyjából 3/4 órára. Amikor ez letelt, kivettem a formát, amiből egy egyszerű mozdulattal kipattintottam életem első, saját ízesítésű csokoládéját. :-)

Alufóliába, majd sütőpapírba csomagoltam, átkötöttem egy szalaggal és kész is volt a szülinapi ajándék. :-)

Tipp: mielőtt megkóstoljuk, várjunk kicsit, mert ha még hideg, nem csapnak arcon eléggé az ízek. A legjobb szobahőmérsékleten enni.

Ui.: a narancsos, szegfűszeges változat is mennyei!