Kukabúvár sorozat 1. rész: expressz magvas kenyér Rachel Allentől

Kukabúvár sorozatot indítok. Ez a kép és recept annak köszönhető, hogy rendet akartam tenni a dokumentumaim között. Egy időben szakmányban sütöttem ezt a kenyeret. Persze csak én ettem, mert a férj a kenyér színe fehér diétára esküszik.

Rachel Allen egy tündéri nő, kedves, bájos. Legalább is a képernyőn keresztül. Én megelőlegezem neki, hogy azon kívül is. :-) Ezt az expressz kenyeret is nála láttam valamelyik TV Paprikás sorozatában.

Expressz magvas kenyér

Hozzávalók:

3 dl langyos víz
1 teáskanál méz
2 dkg friss élesztő (vagy 7 g szárított - én eddig csak szárított élesztővel sütöttem)
20 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam 15 dkg volt)
7,5 dkg BL 80 liszt (nálam 12,5 dkg és a BL 55-ös liszt is ugyanúgy működik, ha épp nincs BL 80)

5 dkg magkeverék (lenmag, szezámmag, napraforgómag - én diót és tökmagot is tettem bele)
5 dkg zabpehely
1 teáskanál só
1 evőkanál olaj

Az élesztőt a langyos vízbe kevertem. Hagytam kicsit dolgozni, amíg a többi  hozzávalót egy tálba mértem. Ezután beleöntöttem az élesztős vizet is és jól összekevertem. No para, a tészta eléggé ragacsos lesz, de ez így van jól. Egyébként a lisztek arányaival bátran lehet kísérletezni, kinek mi jön be jobban.

A masszát egy sütőpapírral bélelt gyümölcskenyér formába simítottam, a tetejét megszórtam még kevés teljes kiőrlésű liszttel, a magkeverékkel, zabpehellyel, és letakarva hagytam pihenni nagyjából 30 percig. Közben a sütőt is előmelegítettem 200 fokra. 

Sütés előtt egy éles késsel hosszában bevágtam a tetejét. Körülbelül 40-45 percig sült. Az előmelegítés után visszavettem a hőfokot 180 fokra és úgy sütöttem meg a kenyeret.

Testes, tartalmas kenyér, de legalább tudom, mi van benne. Keverjétek, süssétek, egyétek. Finom.

Almás zellerkrém leves sajtos pirítóssal (társszerzői fénykép prömier)

Hát idáig is eljutottunk - lefényképeztem a művemet. Bár a leves mellett nyilván a kép minőségén is lehetne csámcsogni, de azt ugyebár nem illik.

A zellerkrémleves egészséges, könnyű, ráadásul pillanatok alatt elkészíthető. Almával pedig még pikánsabb is.

Almás zellerkrémleves

Összetevők:

1 nagy zellergumó

1 nagy savanykás alma

só, bors, méz

A habaráshoz janga kefír és liszt, nomeg egy jóadag petrezselyem.

A zellert és az almát megpucoljuk, az almát kimagozzuk. Nagyobb kockákra vágjuk az összetevőket, és feltesszük annyi vízben főni, hogy kényelmesen ellepje. Sózzuk, borsozzuk a levest, majd mikor minden megfőtt, tűzről, lapról levéve összeturmixoljuk az egészet, jó pépesre, hogy ne maradjon darabos. Ezt követően behabarjuk: jangakefírt és lisztet összekeverünk, belerakunk sót, borsot, mézet és jó sok petrezselymet (arányokat senki ne kérdezzen, szemre csináltam, az összeturmixolt alap sűrűségéhez mérten). A habarást beleöntjük, az egészet újra rotyogtatjuk, de nem sokáig, épphogycsak kialakuljon a végső textúra. Közben pirítósra sajtot rakunk, majd sütőben rápirítunk kicsit, hogy a sajt kellemesen elolvadjon, a kenyér pedig izgalmasan ropogjon.

Jó étvágyat mindenkinek ehhez a forró finomsághoz az őszi estéken. (A díszítéshez két csöpp tökmagolajat is felhasználtam.)

Zabpelyhes keksz mézzel, aszalt gyümölcsökkel

Az úgy volt, hogy egyik hétvégén felmentünk a hegyekbe. Gyerekestől, mostohakutyástól, nagyszülőstől. Kellett néhány dolog a piacról, többek között szalonna, mert sütni akartunk szabad ég alatt, tábor tűz mellett. Neeeeeeeeem, nem énekeltül el az A börtön ablakába című örökzöld eposzt. Nem volt nálunk gitár.

Rozival elkerekeztünk a piacra. Ez lett a vége.

Sült császárszalonna

A pilóta kekszes bejegyzésnél említettem, hogy sütöttem zabpelyhes kekszet is a szülinapi zsúrra. Egy hónapon belül 3. alkalommal. Egyszer csak úgy, mert megkívántam. Ez épp a hegyes hétvége volt, ellensúlyozandó kicsit a fent is látható zsírt. Aztán azért, mert Rozi bátyja, Milán, közölte, hogy ez bazi finom és süssek megint, ha találkozunk. A 3. alkalom miértje már ismert. :-)

Azt hiszem, nem sűrűn fogok ilyen kekszet készen venni. Piszok gyorsan elkészíthető. Nem csak laktató, de még tápláló is, arról nem beszélve, hogy finom. Figyelem, férfi emberek általában fűrészpornak nevezik. Férjuram is... :-)

A képek mobiltelefonnal készültek, és bár okos telefonnak nevezik, a kamerája nem az...

Hozzávalók (kb. 25 db kekszhez):

15 dkg vaj
4 ek tej
2 ek méz
5 dkg darált dió
16 dkg liszt
6 dkg szárított áfonya
5 dkg aszalt szilva
18 dkg zabpehely
1 kk sütőpor

A vajat a mézzel és a tejjel alacsony hőfokon pár perc alatt összeolvasztottam. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy tepsibe pedig sütőpapírt tettem.

Egy nagyobb tálba mértem a lisztet, a zabpelyhet, a darált diót. Hozzáadtam a sütőport.Apró kockákra vágtam az aszalt gyümölcsöket és a lisztes keverékbe szórtam. Elkevertem az egészet. Ezután hozzáöntöttem a mézes tejes vajat és alaposan összekevertem, hogy a zabpelyheket is bőven érje a vajas keverék. Nagyobb diónyi golyókat formáztam, a sütőpapírra tettem és kézzel ellapítottam. Egy pohár fenekét is használhatjuk erre, ha valaki nagyon tökéletes kör alakú kekszeket szeretne.

A süteménnyel teli tepsit betoltam a sütőbe és pontosan 13 perc alatt megsütöttem. Figyeljünk rá, mert a vaj és a méz miatt könnyen megpirulhat, ráadásul túlsütés esetén száraz lesz és szétesik a kezünkben. Pont, mint egy fűrészpor korong. :-)

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Na, ez tízpontos! Persze, hogy Jamie Oliver Vidéki konyhájában láttam. Naná, hogy volt benne citromlé és jó minőségű extra szűz olívaolaj. :-)

Tökéletes vacsorára, grillezéskor, vagy csak úgy. Dagasszátok, süssétek, egyétek.

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Hozzávalók:

7 g száraz élesztő
10 g méz
1 dl-nél kicsit több langyos víz
1 dl sör (langyos)
330 g finomliszt
10 g só

10 nagy levél bazsalikom (mivel télen csináltam, épp nem volt friss bazsalikom, szárítottal
2-3 gerezd fokhagyma
1-2 ek olívaolaj
1 kk citromlé
só, bors, őrölt chili (a chilit Rozi miatt elhagytam)

A sört meglangyosítottam és feloldottam benne a mézet és az élesztőt. 

Apróra vágtam a fokhagymát és a bazsalikommal együtt egy tálba tettem. Ráöntöttem az olívaolajat, kissé sóztam, borsoztam. Aki chilit is akar használni, az ezen a ponton azt is szórja bele. Adtam még hozzá 1 kávéskanálnyi citromlevet is és az egészet állni hagytam. 

Nagy tálba mértem a lisztet és a sót, majd a közepébe mélyedést csináltam, amibe beleöntöttem az élesztős mézes sört. Kicsit összekevertem, természetesen kézzel. Pontosabban az ujjaimmal. Ekkor hozzáadtam a langyos vizet és jó alaposan összekevertem. Egy nedves massza lesz a végeredmény. No, éppen ez kellett nekem. Ezután jött a kedvenc részem, a dagasztás. Legalább 5 percig dagasztottam. Amikor összeállt a tészta, gombócot formáztam belőle, visszatettem a tálba, kevés liszttel meghintettem, késsel megkarcoltam a tetejét és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából fél óra volt. Egyébként a sütőt szoktam kelesztésre használni. Az olvasztó fokozaton, 30-35 fokra állítva előmelegítem, majd elzárom és tálastól, letakarva beteszem a tésztát. 

Miután a tészta gyönyörűen megkelt és a duplájára dagadt, finoman átgyúrtam, majd kettészedtem a gombócot. Sacc per kábé 20-25 centi átmérőjű sacc per kábé köralakot formáztam belőlük. Nagyjából 1,5 centi vastag volt mindkét tésztalap. Vékonyan meglisztezett tepsire tettem őket. És itt jött az olaszkodás: mind a tíz ujjammal megdöfködtem a tésztákat, amitől olyan fokaccsás lett. A kis gödrök teszik olyan jellegzetessé a focaccia-t. A tetejükre raktam a már korábban összeállított feltétet. Egyenletesen elkentem az olívás mázat, hogy mindenhol érje a tésztát. Így hagytam még 35-40 percig kelni. Közben az újrakelesztés vége előtt kb. 10 perccel bekapcsoltam a sütőt és 230 fokra előmelegítettem. 15 percig sütöttem, majd meglocsoltam még egy kevés olívaolajjal és megszórtam egy kevés durva szemű sóval is.

Nem, nem, extra citromlével nem kellett meglocsolni a végén.

Egy kis fokhagymás kék sajtos és fokhagymás tejfölös mártogatót azért kutyultam mellé, csak hogy még áthatóbb fokhagyma szagunk legyen.