Csúcsforgalom

Ezt még január elején megírtam, de szerencsétlen sorsra jutott és a mentett piszkozatok között végezte. Ráfoghatnám Rozira (felébredt, játszani szeretett volna, éhes volt...), de az a valóság rút elferdítése lenne. Amire ugyan már nem is emlékszem, tényleg nem tudom, miért nem kattintottam a Közzététel gombra, de Rozira mégsem kenem rá. :-)

Szóval... Sűrű volt az idei év vége is. Nagy a család. Már december 21-én elindultunk. Ismerve az anyukám mennyiségekhez való szoros viszonyát, jobbnak láttuk, ha idejében bevesszük magunkat hozzájuk. Így volt némi esélyünk arra, hogy idén legalább egy kicsivel kevesebb kaja kerüljön az asztalra Karácsonykor. Hááááát... Kérdezzétek meg, sikerült-e?!

Cserébe Rozi bábszínházi előadást kapott ajándékba, kartondobozból, kölcsön bábokkal. Valószínűleg a szomszéd baromfiudvar tagjai jobbat alakítottak volna, mint a húgom és én, de legalább nem ebből élünk. Rozi meg mosolygott, bár lehet, hogy csak kínjában. Jövőre betlehemezni fogunk neki... 

De vissza a konyhai vonalhoz. A teljesség igénye nélkül, volt kacsasült párkáppal, hús tésztabundában, gyöngytyúkból leves, klasszikus kocsonya, göngyölt hús sajttal gombával töltve, zserbó, habos almás, sós süti. Ehhez jött még az is, hogy makacsul kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedigénakkoris! megsütöm életem első bejglijét. Így lett.

Mivel elmaradt a beígért világvége, a férjem főzött egy kis csülkös bablevest is, mert bár nagyon igyekezett, nem tudott mindent beszuszakolni a kocsonyába...

Ah! Majdnem elfeljtettem a töltött káposztát. Elmaradhatatlan. Mennyei. Füstölt hússal. Igaz, itt nem volt visszatartó erő, Anyukám szabadon garázdálkodott a mennyiséggel, mivel már 21-én megcsinálta.

Aztán persze december 26-án a család másik fele is villantott: halászlé, húsleves, mennyei sült hús és krumpli, zöldségek, forralt bor. Sütemény is volt, úgy mint bejgli, zserbó, mascarpone krémes torta.

Túléltük. Kipihentük. :-)

60 év

(Aztaaaaaaa, ezt a bejegyzést még május elején kezdtem el írni, és úgy ahogy van, megfeledkeztem róla...)

Apu 60 éves lett.

Másfél éve, amikor az Anyukám 60. szülinapját terveztük, Apu egyedül állt neki egy húsz fős társaságra főzni. A férjem meg jól segített neki, mert Apu egyedül biztosan nem tudta volna megcsinálni, bármennyire is ügyes. Még így is olyan feszített tempóban hajtottak, hogy a buli napján este tízkor mindketten kidőltek. Kénytelenek voltunk nélkülük dehidratálni... Nagy duzzogva, de ment a dolog. 

Anyu nem akart kockáztatni, ő egyébként is biztonsági játékos. Szerencsére Apu partner volt és osztotta Anyu véleményét, hogy inkább együtt készüljünk. Csodálatos idő volt, ami több szempontból is jól jött. A siserahadnak nem kellett a házba bezsúfolódni, a kertben folyhatott az állófogadás, meg a pia is... :D Rozi egész nap a friss vidéki levegőn szellőzött, felfedezte a kertet, meg a gyomokat. Apu pedig meg tudta főzni bográcsban az ünnepi vörösboros vaddisznó pörköltet. Gyönyörű húst kapott, meg egy jó receptet is a vendéglős cimborájától, úgyhogy előkerült a 15 kiló vadhús és a tömérdek fűszer, hagyma, piros paprika, vörösbor.

Bográcsozás