Meggyes lepény

Az van, hogy egy általam ismeretlen billentyű kombinációval (nem nehéz, több van ilyen, mint ismert :-P) az eredeti, még tavalyi meggyes lepényes bejegyzést megsemmisítettem. És bár a fénykép megvan a sütiről, ma megsütöttem, hogy hiteles legyek. :-)

Az apukámat elkapta a gépszíj, több kilónyi meggyet vett, kimagozta és kisebb adagokban lefagyasztotta. Ez mondjuk nekem szerencse, tele van a fagyasztónk meggyel. 

A tészta az almás lepény tésztája, csak ma feleztem a mennyiségeket.

Meggyes lepény

Hozzávalók:

a tésztához:

20 dkg fehér liszt

7.5 dkg Rama margarin

5 dkg zsír

6 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

fél csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1 evőkanál tejföl

csipet só

a töltelékhez:

30 dkg magozott meggy (fagyasztottat használtam)
6 db kisebb szilva
2 tk. fahéj
2 ek. nádcukor
1 tk. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 mk. őrölt szegfűszeg

10 dkg darált dió

kevés zsemlemorzsa
1 tojássárgája a kenéshez
liszt + mogyorónyi zsír a tepsi kikenéséhez

A meggyet reggel kivettem a fagyasztóból kiolvadni. A szilvákat megmostam, kimagoztam, félbe vágtam, majd a feleket is feleztem. A meggy levét lecsepegtettem (jó kis meggylé lett belőle a gyereklánynak), hozzáraktam a szilvákat, az egészet megszórtam a 2 ek. cukorral, az 1 tk. vaníliás cukorral, az őrölt szegfűszeggel. Ráreszeltem a citrom héját és meglocsoltam fél citrom levével. Az egészet jól összekevertem. Hagytam állni.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20x30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.  

A tésztát a hűtőbe tettem pihenni úgy negyed órára. Ezután a tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére. Szerintem úgy finom, ha a felső tészta vékonyabb. Lisztezett felületen kb. 4-5 mm vékonyra nyújtottam a nagyobbik gombócot. A kilisztezett tepsibe fektettem, megszórtam kevés zsemlemorzsával, hogy gyümölcs leve ne áztassa el a tésztát. Ezután egyenletesen ráterítettem a darált diót, aztán a gyümölcsöket. A másik tésztagombócot is kinyújtottam, 3-4 mm vékonyra. A gyümölcsre fektettem és megszurkáltam, hogy a sütés közben ne púposodjon fel a tészta. A tetejét megkentem felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 35 - 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. 

Remoskában sült káposztás kacsa után ettük.

Kukabúvár sorozat, 2. rész: Kávés krém karamellöntettel

Ez a csoda is a lomtalanítási láznak köszönhető, az öntudatra ébredt blogger énem előtti időkben csináltam ezt a desszertet. Néha nagyon érdemes szanálni. Csak ne lenne olyan nehéz elkezdeni.

Kávés, krémes, ropogós. Ütős triumvirátus. A receptet anno egy Magyar Narancsban (A.K.A. ellenzéki sajtó...) találtam, a Chili&Vanilia szerzőjétől. Ez bezzeg azonnal meglett, nem úgy mint a mákos réteges sütimé...

(Köszi Rozi, hogy ekkorákat alszol ebéd után. :-P)

Karamellás kávés krém

Hozzávalók 4 adaghoz:

10dkg kristálycukor
3 egész tojás
3dl cukrozott, sűrített tej
2,5dl tej
0,5dl frissen főzött kávé
csipet só

Tálaláshoz néhány szem kávé - nekem nem volt, mert őrölt kávét tartunk itthon, ezért karamellszilánkokkal dekoráltam.

A sütőt előmelegítettem 150 C fokra.

A 10 dkg cukrot kavarás nélkül, lassú tűzön sötét, borostyán színűre karamellizáltam. Négy darab, 1,5 dl-es hőálló tálba csorgattam a karamellt, úgy, hogy az egyenletesen bevonta a tálak alját. Nagyjából 10 percre békén hagytam, hogy megszilárduljon. 

Ezután a krémhez a cukrot az egész tojásokhoz adtam, majd a sűrített tejet is beleöntöttem. Elektromos kézi habverővel simára kevertem. Hozzáadtam a tejet, a kávét, és egy csipetnyi sót is. Megint jól összekevertem. Szűrőn átszűrtem, és egy kancsóba öntöttem, amiből könnyebben tudtam a tálakba adagolni. A krémet egyformán elosztottam a négy formában. Tepsibe állítottam mindet, forrásban lévő vizet öntöttem bele, nagyjából az edények 2/3-áig ért a víz. Körülbelül 40 percig sütöttem a vízgőzben. Lehet, hogy kicsit még lágynak tűnik a sütési idő végén, hiszen hűlés közben szilárdul a krém. 

Hagytam kihűlni. Nekem nem volt időm egy egész éjszakán át hagyni, de pár óra alatt is kellemes állaga lett. Azért aki tudja, hagyja magára éjszakára, vagy egy egész napra is akár. 

Mielőtt tálaltam, forró vízbe állítottam a tálakat, hogy a karamell könnyebben folyóssá váljon. Egy jó éles késsel óvatos, finom mozdulatokkal ellazítottam a pudingot az formák falától, és fejjel lefelé tányérokra borítottam. Így a folyós, megolvadt karamell ráfolyt a krémre. Ha van, pár szem durvára tört kávébabot szórhatunk a tetejére. Én most a fent említett okból kevés szilánkosra tört karamellel díszítettem a kávé bab helyett. 

Turbózható meggyes-bögrés piskóta

Süteménysütés terén soha nem voltam igazán jó. Macerásnak is gondolom, nomeg inkább enni, mint készíteni szeretem. Ettől függetlenül van egy örök kedvenc, ami finom is, és megcsinálni sem túl babra: a meggyes-bögrés piskóta. Ha ezt készítem, fel sem tűnik senkinek az édességkészítés iránti analfabetizmusom.

Hozzávalók:

2 bögre liszt

½ bögre cukor

Vaníliás cukor

Sütőpor

1 tojás

½ bögre olaj

1 bögre tej

1 citrom héja reszelve

Magozott meggy (lehet akár mélyhűtött is)

A komplikált folyamat: mindent összekeverünk, egy sütőpapírral kibélelt formába öntjük (nekem van egy IKEÁ-s, meghatározhatatlan mintájú, kör alakú piteformám, abba szoktam rakni, de nyilván a bögre méretétől is függ, hogy mekkora sütőforma kell, lehet akár tepsi is). A meggyszemeket félig lisztbe mártjuk (hogy ne süllyedjenek annyira le), a lisztes felével lefelé ráültetjük a tésztára. Amikor már szép sűrűn sorakoznak, és úgy gondoljuk, hogy több nem fér rá, meghintjük egy kis fahéjjal az egészet (minimális mennyiség kell csak, hogy kapjon egy kis illatot-ízt). Forró sütőben közepes hőfokon (175 fok), légkeveréssel megsütjük. Tűpróba, aztán ha nem ragad, akkor ki lehet szedni (amikor a teteje aranybarna, általában már belül is megsült). Szerencsére nincs a piskótáknál szokásos ajtónyitogatásitilalom szabály, úgyhogy lehet bátran szurkálni. Én a tűpróbát késsel szoktam végezni, jobban rajtamarad a ragacs, ha még nincs kész.

Amikor a sütőből kivettük, kicsit megszórhatjuk még vaníliás cukorral, ne aggódjunk eléggé párolog az egész ahhoz, hogy a cukor nedvességet szívjon fel, és ne legyen kellemetlen-ropogós érzés mikor esszük. Természetesen csak finoman bánjunk a cukorral, nem kell túlzásba vinni. 

Turbó ötlet 1.: Meggyszósz

Meggyszósszal kifejezetten meg lehet bolondítani ráadásul jobban csúszik az egész piskótás miskulancia. Magozott meggyet felhevítünk egy kis lábasban, kis cukorral megédesítjük, rakhatunk bele egy szegfűszeget is, nomeg egy kis fahéjat, de megbolondíthatjuk egy kis gyümölcsös pálinkával is (itt ügyeljünk, hogy az alkoholt forraljuk el). 

Turbó ötlet 2.: Nyári kiegészítő

Egyszerű, és finom: egy kis vanília fagylaltot lehet mellékelni a süteményhez. Meggyszósszal is barátok, úgyhogy akár lehet halmozni az élvezeteket.

Turbóötlet 3. tél: Habosítás

Tejszínhab alkalmazása – szintén gazdagítja a sütit, meggyszósszal is szeretik egymást.

Turbó ötlet 4.: Mindent bele

Elszállt édesszájúaknak meggyszósz-vaníliafagylalt-tejszínhab variáns is feltálalható. Kalóriabomba, az már biztos, viszont remek kreációt lehet készíteni.

Díszítésként egy kis citromfűvel lehet széppé varázsolni az egész édességhalmot.

Szerkesztői megjegyzés: 
turbózható például úgy is, ha fényképpel dokumentáljuk a végeredményt. Hiszen mit ér egy kajás blog fotók nélkül? De hát rizsázhatok én...
:-)

Epres joghurtkrém

Kaptunk epret. Nem keveset. Nagy, ízes epret vidékről. Először eperlekvárt akartam főzni belőle, mert azt nagyon szeretjük. Aztán addig vártam, hogy az eper elkezdett öregedni, lekvárnak már nem lett volna jó. Viszont valamilyen poharas, krémes desszertnek még tökéletes volt. Habos, joghurtos, savanykás réteges finomság lett belőle. A belga sörös poharak is üresen tátongtak már egy ideje, valami kellett beléjük, ha már belga sör nincs itthon, mert senki sem hoz...

Eperlekvárt majd Rozi keresztapja csinál, úgyis nyakig van a befőzésben. :-)

Epres joghurtkrém

Hozzávalók:

10 dkg natúr joghurt - minél sűrűbb, annál jobb, akár pár órára fel is lehet lógatni, hogy lecsöpögjön a leve

1 dl hideg tejszín

1 ek. porcukor

8-10 nagyobb szem eper

3-4 darab babapiskóta

1 evőkanálnyi szeletelt mandula

Az epreket megmostam, lecsumáztam és feldaraboltam. Lábasban főzni kezdtem, kicsit szét is nyomkodtam, hogy levet eresszen. Tettem rá 1 evőkanálnyi cukrot is. Amikor felforrt, lekapcsoltam alatta a tüzet és hagytam kihűlni.

Amíg az eper hűlt, a porcukorral együtt felvertem a hideg tejszínt, aztán hozzákevertem a joghurtot. 

Rétegeztem a hozzávalókat. A kehely aljába tettem egy kanálnyi epret, amire krémet, majd kevés szeletelt mandulát és néhány babapiskóta darabot raktam. Ezt addig folytattam, amíg el nem fogytak a hozzávalók.

A tetejére szórtam kevés szeletelt mandulát és hűtőbe tettem tálalásig. Azaz mostanáig. :-)

Rizsa, ahogy mi hívjuk - kettő az egyben ebéd

Barna rizst főztem ma Rozinak ebédre. Még a délelőtti alvása előtt feltettem, hogy amikor felébred, már csak turmixolni kelljen az anyatejjel, a sárgarépával és az almával. Megjegyzem, jó nagyot aludt. Negyed 11-kor tettem be az ágyába és fél 1 után kicsivel ébredt fel.

Természetesen sokat főztem, szokás szerint. A gyerek egy hétig csak rizspépet enne, ha mindet neki adnám. :-)

Reggel azon gondolkoztam, hogy mit főzzek magamnak ebédre. Olyat, amivel gyorsan megvagyok és a boltba/zöldségeshez sem kell elmenni semmiért. Miután kivettem Rozi adagját, a maradék rizsből tejberizst csináltam magamnak

Átforraltam a rizst egy kis tej-tejszín keverékben, némi vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, őrölt fahéjjal és szegfűszeggel. A végén beledobtam egy kis vajat, amitől szép fényes lett. A hűtőben volt még egy kis fűszeres meggy dzsem Tőry művésznőtől, ezt tettem a tejberizsám tetejére. :-)

Ránézésre kicsit a zabkására emlékeztetett mindkettőnk ebédje, Rozié ráadásul még sárgás is volt a sárgarépától.