Csúcsforgalom

Ezt még január elején megírtam, de szerencsétlen sorsra jutott és a mentett piszkozatok között végezte. Ráfoghatnám Rozira (felébredt, játszani szeretett volna, éhes volt...), de az a valóság rút elferdítése lenne. Amire ugyan már nem is emlékszem, tényleg nem tudom, miért nem kattintottam a Közzététel gombra, de Rozira mégsem kenem rá. :-)

Szóval... Sűrű volt az idei év vége is. Nagy a család. Már december 21-én elindultunk. Ismerve az anyukám mennyiségekhez való szoros viszonyát, jobbnak láttuk, ha idejében bevesszük magunkat hozzájuk. Így volt némi esélyünk arra, hogy idén legalább egy kicsivel kevesebb kaja kerüljön az asztalra Karácsonykor. Hááááát... Kérdezzétek meg, sikerült-e?!

Cserébe Rozi bábszínházi előadást kapott ajándékba, kartondobozból, kölcsön bábokkal. Valószínűleg a szomszéd baromfiudvar tagjai jobbat alakítottak volna, mint a húgom és én, de legalább nem ebből élünk. Rozi meg mosolygott, bár lehet, hogy csak kínjában. Jövőre betlehemezni fogunk neki... 

De vissza a konyhai vonalhoz. A teljesség igénye nélkül, volt kacsasült párkáppal, hús tésztabundában, gyöngytyúkból leves, klasszikus kocsonya, göngyölt hús sajttal gombával töltve, zserbó, habos almás, sós süti. Ehhez jött még az is, hogy makacsul kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedigénakkoris! megsütöm életem első bejglijét. Így lett.

Mivel elmaradt a beígért világvége, a férjem főzött egy kis csülkös bablevest is, mert bár nagyon igyekezett, nem tudott mindent beszuszakolni a kocsonyába...

Ah! Majdnem elfeljtettem a töltött káposztát. Elmaradhatatlan. Mennyei. Füstölt hússal. Igaz, itt nem volt visszatartó erő, Anyukám szabadon garázdálkodott a mennyiséggel, mivel már 21-én megcsinálta.

Aztán persze december 26-án a család másik fele is villantott: halászlé, húsleves, mennyei sült hús és krumpli, zöldségek, forralt bor. Sütemény is volt, úgy mint bejgli, zserbó, mascarpone krémes torta.

Túléltük. Kipihentük. :-)

Agglegény kompót

A hűtőben találtam egy fél literes befőttes üveget, amiben gyümölcsök úsztak sötét színű lében. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy mi az. Az utolsó túlélők a karácsonyi agglegény kompótból, vagy ahogy az anyukám hívja: az após pukkasztóból.

A kompót

Ez egy nagyon jó dolog. Nincs az elkészítésével macera. Finom, ütős és remek kis ajándék mondjuk egy szép csatos üvegben. Saját készítésű, személyes.

Annyi a teendő, hogy egy kimosott 5 literes befőttes üvegbe szezonális gyümölcsöket rétegezünk rummal és cukorral egészen addig, amíg az üveg csurig meg nem telik. Mindig az éppen aktuális gyümölccsel bővítjük a tartalmát. Amikor az üveg megtelik, csak hagyjuk békésen durmolni a kamra egyik polcán és (türelmetlenül) várunk Karácsonyig. Azért, hogy kicsit ünnepibb legyen, tehetünk bele ízlés szerint egész fahéjat és szegfűszeget, egy kis citromhéjat, narancshéjat, néhány vastagabb citromkarikát, 1 egész vanília rudat.

Mindenkinek a saját ízlése diktálja a rum és a cukor arányát, és azt, hogy milyen gyümölcsöt tesz bele. Nálunk a meggy és a pöszméte (vagy egres, vagy piszke, ki hogy hívja) a kedvenc, mert ezek kellően savanykásak és az állagukat is jól megtartják az érési-erjedési folyamat végére is.

Hozzávalók:

szezonális gyümölcsök (málna, eper, barack, ribizli, pöszméte, meggy, körte, szilva, stb.)

cukor (rétegenként 15-25 dkg, ki mennyire szereti édesen - nádcukorral dolgoztam)

rum (lehet barna, lehet fehér, vagy amilyen épp a kezünkbe akad, egy a lényeg: rum legyen, ne rumaromás szeszes ital)

opcionális: egész fahéj, szegfűszeg, citromhéj, narancshéj, vanília rúd

A gyümölcs rétegekre mindig annyi rumot és cukrot kell önteni, hogy azok ellepjék a gyümölcsöket. Ha valaki kevésbé édesen szereti, mint mi is, az utolsó rétegekre már egyáltalán ne, vagy csak kevés cukrot szórjon. A rummal nem szabad spórolni. :-)

Mi már második alkalommal csináltuk és adtuk ajándékba az agglegény kompótot. Eddig osztatlan volt a siker. Legalább is mi nem kaptunk rossz visszajelzést senkitől. :-)