Kukabúvár sorozat 3. rész: Un petit croissant

Találtam egy 2 évvel ezelőtti képet, életem első croissant-járól. És ha már péksüti, akkor croissant. Dobogós.

Ez is egy olyan változat, ami jóban van a hideggel, a hűtőben is keleszthető éjjel, amíg mindenki horpaszt. Reggel csak sütni kell, aztán megenni. Persze, kell vele matatni egy kicsit, de megéri. Meg is tölthetjük őket. Sajttal, lekvárral, krémsajttal. Visszaeső bűnözők (mint én) akár nutellával. :-P

Frissen sült croissant

Hozzávalók:

70 dkg liszt
1 pohár joghurt vagy kefír (140 g)
2 dl tej
1 kk só
4-5 ek. cukor
2 tojás
5 dkg élesztő
25 dkg hideg vaj

1 tojás a kenéshez

A hozzávalókból, a vaj kivételével tésztát dagasztottam. A lisztet egy nagy keverőtálba mértem, mélyedést csináltam a közepébe. A langyos cukros tejben felfuttattam az élesztőt (kb. 10 perc alatt). A sót, a joghurtot, a tojásokat a liszthez adtam, majd a mélyedésbe öntöttem az élesztős tejet. Összegyúrtam és kb. 10 perc alatt tésztát dagasztottam belőle. Letakarva bő 1 órára hűtőbe tettem.  

Nyolc egyforma darabra vágtam, majd gömbölyűre formáztam és jó vékonyra nyújtottam, úgy ahogy kör alakúra. Nekem soha nem sikerül szabályos kört nyújtanom, a rajztudományom csúcsa is a pálcikaember... Ezután a hideg vajat sajtreszelőn lereszeltem, kb. 7 egyenlő részre osztottam. Az első kinyújtott lapra szórtam az első 1/7-ed részt, rátettem a következő vékony lapot, amire megint vaj jött. Aztán megint egy lap, megint vaj, egészen addig, amíg el nem fogyott. A legfelső, utolsó lap tetejére már nem kell a vaj. Ezután a tésztát kinyújtottam, nagyjából 2-3 mm vékonyan, 18 cikkre vágtam, így közepes croissant-ok lettek. 

Feltekertem őket, majd sütőpapírral bélelt tepsire fektetve éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap reggel mindegyiket megkentem a felvert tojással, reszelt sajttal megszórtam és 180 fokra állított hideg sütőben kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütöttem. 

Fagyasztható is.

Forrás: Limara péksége

Lekváros péksüti egyenesen a hűtőből

Megint elkapott a home made péksüti láz. Reggel pedig az asztalon illatozott a szilva -és baracklekváros finomság, házi befőzésű lekvárokkal. Hogyan? A hűtős kelesztéssel barátságban lévő tésztából. Este bedagasztottam, egyet kelesztettem, lekvárral megkentem és ment a hűtőbe éjszakára. Reggel csak betoltam a hideg sütőbe és fél óra alatt megsültek. Így azért barátságosabb a történet.

Lekváros péksüti

Hozzávalók:

35 dkg búza finomliszt

kb. fél tk. só

fél ek. cukor

0, 25 dl olaj

1 dl tej

1 dl víz

1,5 dkg friss élesztő
1 tojás a kenéshez

szilvalekvár + 2 tk. őrölt fahéj
sárgabaracklekvár  + 1 marék szeletelt mandula

A tejet elkevertem a cukorral és meglangyosítottam. A kimért élesztőt a langyos cukros tejbe morzsoltam és hagytam felfutni. Ez kb. 10 perc volt.

Közben a lisztet egy nagy keverőtálba mértem, közepébe mélyedést csináltam. A liszt kupac peremére szórtam a sót, ráöntöttem a vizet és az olajat is. Az élesztős tejet a mélyedésbe öntöttem és egy jól nyújtható tésztát gyúrtam. Nagyjából 8-10 percig dagasztottam még, majd letakarva kb. 45 percig pihentettem, ezalatt szépen a duplájára kelt a tészta.

A tésztát lisztezett felületre borítottam, két egyforma részre szedtem, majd mindkettőt kb. fél centi vékonyra nyújtottam. Az egyiket megkentem a szilvalekvárral és megszórtam az őrölt fahéjjal. A másikat sárgabaracklekvárral és egy marék szeletelt mandulával ízesítettem. A tésztákat viszonylag szorosan feltekertem, majd 10 centis darabokra vágtam.

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam mindet és azonnal betettem a hűtőbe. Reggelre megint szépen megkeltek. Felvert tojással megkentem a sütiket, a még hideg sütőbe toltam a tepsit, 190 fokon 30-35 perc alatt aranybarnára sültek.

Amikor kihűltek, vastagabb szeletekre vágtam őket és vaníliás porcukorral meghintve tálaltam.

Forrás: Limara péksége


 

Francia epres lepény. Vagyis szamóca, tehát francia szamócás lepény...

...  uhh, ne ragozd Cookie, mert meghülyülök.

Na szóval. Az utóbbi időben több értekezést is olvastam arról, hogy az átlag ember jótékony (vagy kártékony) tudatlanságban él. Ugyanis: amit a piacon eperként megvásárol, az igazából nem az. És hogy ezt sokszor a piaci kofák sem tudják, vagy csak úgy csinálnak, mintha tudnák, amikor nekik szegezzük a kérdést: ez eper, vagy szamóca?

Gyerekkoromban a nagypapám elmagyarázta a különbséget szamóca (földfelszínen terem) és eper (fán terem) között. De gyorsan azt is hozzátette, hogy ettől még mindenki epernek hívja a szamócát. Van, amikor földi epernek. Nekem teljesen mindegy, hogy eper vagy szamóca, földi, vagy "fás". Finom ez is, meg az is.

Egyébként előre megfontolt aljasságból én is leteszteltem a gyümölcsös cigány asszonyt. Gond nélkül vette az akadályt, de hozzátette: nem szokta ezzel bonyolítani az életét, a lényeg, hogy szép portékát hozzon a vevőinek.

Már megsütöttem ezt a sütit, amikor kiderült, hogy ez az úgynevezett galette. :-) Hiába, mindig tanul az ember valami újat. Ez a szép a sütésben, főzésben. 

Az anyósomékon teszteltem életem első olyan galette-ét, amiről már tudatam, hogy az. :-). Kapóra jött, hogy nálunk jártak. Amíg ők Rozival játszótereztek, elkerekeztem a zöldségeshez eperért. Vagyis szamócáért. A tésztát piszok egyszerű összeállítani, ráadásul amíg a hűtőben pihent, én is mehettem kicsit homokozni a gyerekkel. Igaz, nem sok vizet zavartam, a nagy bandázásban, pacsálásban sokáig fel sem tűnt Rozinak, hogy én is megérkeztem. :-)

Szkúzi, nincs fotó, nem csináltam, mert kicsit elsodortak a teendők. De ha a Díványra kattintotok, látni fogjátok Doki receptjét. Hasonlóan nézett ki az enyém is, csak kicsit másképp. :-)

Hozzávalók (1 nagy vagy 2 kicsi lepényhez):

220 g liszt 
170 g hideg vaj
1 csipetnyi só
20 g cukor
4 evőkanál hideg víz (sütés előtt 1 órával a hűtőbe tettem egy kis pohárnyi vizet)

350 g eper
4 evőkanál eperlekvár (az utolsó üveg a tavalyi befőzésből, remélem, hamarosan érkezik a cigány asszony a szamócával)

1 tojás a lekenéshez

(barna)cukor - elhagyható, de én nem tettem, megszórtam vele az epreket

A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal. Nekem nagyon bevált az a módszer, hogy a reszelő nagy lyukú oldalával a lisztbe reszelem a vajat. Így sokkal könnyebb dolgozni vele, kevesebb ideig kell morzsolni. Ezután hozzáadtam egy csipet sót, a cukrot és 4 evőkanál hideg vizet. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, gombócot formáztam belőle és folpackba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.

Rozi és a nagyszülők után mentem a játszótérre. Miután hazaértünk, Rozit homokmentesítettem és kimostam a porból, megmostam, kicsumáztam és feldaraboltam az epret. Én most negyedekre vágtam a szemeket. 

A sütőt előmelegítettem 180 fokra légkeverésen. Ez gázsütő esetében kb. a 4-es fokozat. Szilikonos sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. 

Kivettem a tésztát a hűtőből és lisztezett deszkán nagyjából 3 mm vékonyra kinyújtottam. Egy nagyobb (kb. 30 cm átmérőjű) tányért tettem a tetejére és a pereme mentén körbevágtam a tésztát. Megkentem a tetejét az eperlekvárral, de a szélén kb. 3 centit üresen hagytam, ezt hajtottam fel a végén. A lekvárra rendeztem az eperdarabokat, majd enyhén megszórtam a barna cukorral. 

Lezárásként végül felhajtottam a tészta szélét, majd szépen megkentem a felvert tojással. 

Nagyjából fél órát kell sülnie a sütőben, de mint mindig, ez is sütő függvénye. Lehet, hogy elég 25 perc, de az is előfordulhat, hogy 35 perc kell a tésztának. Vagy akár 40 is.

U.i.: legközelebb barackkal csinálok ilyen lepényt. 

Eperzselé és túrókrém

Két napja az utcánkban járt az a cigány asszony, akitől évek óta vásárolgatunk gyümölcsöt. Nem nagy tételben, és nem is rendszeresen, de szoktunk venni tőle mindenfélét. Tudjátok, az a hangosbemondós, lepukkant furgonos, huncut vigyorú, de annál kedvesebb cigány asszony. Az, akinek mindig szép és friss a portékája. Van egy másik kofa is, de ő sokszor eléggé viharvert gyümölcsöket hoz.

Most epret és meggyet árult, meg is beszéltem vele, hogy jövő héten nagyobb mennyiségben vennék epret lekvárnak.

A most szerzett mennyiségből ez lett. És mint mindig, kicsit most is variáltam a megadott hozzávalókkal és a mennyiséggel is. Egyrészt  csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, mert csak hárman ettük. Még így is bőven jutott volna 4 embernek is... Persze volt, amiből az eredeti mennyiség került a desszertbe, mert például tejszínből soha nem lehet elég. :-)

Másrészt az eredetileg megadott eperszörp helyett én a nemrég eltett saját bodzaszörppel dolgoztam. Az Expressz Tortazselé helyett pedig sima zselatint (por) használtam. Ebből kicsit többet a kelleténél, amitől közel flexelhető állagú lett a zselé... Legközelebb kimértebb leszek a zselatinnal.

Eperzselés túrókrém

Hozzávalók (4 személyre):

25 dkg eper
1 dl házi bodzaszörp
1.5 dl víz
2 tk. porzselatin
2-3 ek. finomítatlan nádcukor (vagy ízlés szerinti mennyiség)

25 dkg túró
1 dl natúr joghurt
2 dl hideg és zsíros habtejszín (legalább 30%-os)
ízlés szerint porcukor (én nagyjából 5-6 dkg-ot használtam)
ezekhez az arányokhoz 5-6 bazsalikomlevél


Az epret gyorsan, folyóvíz alatt megmostam, hogy ne törjön és ne szívja meg magát vízzel. Hagytam lecsöpögni. Ezután a felét felkockáztam, lábasba tettem. Ráöntöttem a bodzaszörpöt, a vizet és a cukrot is rászórtam. Forrásig melegítettem, majd mérsékelt tűzön hagytam rotyogni, hogy besűrűsödjön. Ezután megvártam, amíg langyosra (kéz melegre) hűl. A porzselatin zacskóján megadottak szerint elkészítettem a zselatint, majd az epermasszához öntöttem és a poharak aljába kanalaztam. Így hagytam kihűlni, megdermedni.

Amíg a zselatin tette a dolgát, elkészítettem a túrókrémet. Megmostam a bazsalikomleveleket. Egy botmixerrel simára turmixoltam a túrót a natúr joghurttal, a cukorral és a bazsalikommal. Ezután a hideg habtejszínt kemény habbá vertem, majd 2 részletben óvatosan a túrókrémhez kevertem. Nagy, alulról felfelé történő mozdulatokkal érdemes dolgozni, mert így nem törik össze a hab.

A már megdermedt eperzselére kanalaztam a túrókrémet, felezett eperrel és bazsalikomlevéllel díszítettem.

A pikáns bazsalikomos túrókrémet Rozi falta a leginkább. :-)

U.i.: ha igazán biztosra akarunk menni a habtejszínnel és tényleg kemény, de rugalmas habot szeretnénk, mielőtt felverjük a tejszínt, érdemes nagyjából egy órára a hűtőbe tenni a robotgép keverőjét és a tálat is.

Az eper és a tízhúszharmic.

Végre megint itt van az eperszezon. Még mindig nem az igazi, de valami elkezdődött. Egészen zamatos epret sikerült venni a piacon. Ez lett belőle.

Epres 10-20-30-as

Hozzávalók:

10 dkg cukor

20 dkg vaj

30 dkg liszt

1 tojássárgája

50 dkg eper

2-3 ek. cukor

2 tojásfehérje

A sütőt előmelegítettem 175 fokra légkeverésen. Kivajaztam és kiliszteztem egy 26 centis tortaformát.

A lisztet és a cukrot egy nagy tálba mértem és hozzáatdam a felkockázott vajat. Alaposan összegyúrtam. Belesimítottam a tortaformába és 20 percre a sütőbe tettem. 

Ezalatt megmostam és kicsumáztam az epret, majd cikkekre vágtam. Félretettem. Pár perccel a tészta sütési idejének vége előtt kemény habbá vertem a 2 tojásfehérjét. 

Amikor a tészta megsült, elrendeztem a tetején az epret és megszórtam a cukorral. Óvatosan elterítettem rajta a tojásfehérje habot, majd újabb 20 percre visszatoltam a sütőbe. 

Vanília fagyival vagy tejszínhabbal még jobb. De ahogyan a mellékelt kép is mutatja, mindenféle kence nélkül is kapós, elég egy pillanat és már cseni is valaki a tálról... :-)

Találós kérdés: Egy igaz férfi (állítólag) ketté szedi és úgy eszi. Mi az? :-)

Felül kakaós, alul nem, közte kakaós krém. Igen. A pilóta keksz. 

Szabadkozhatnék, hogy így bocsi, meg úgy sajnálom, hogy milyen régen volt utoljára bejegyzés, ezért és azért, de az meg már milyen béna magyarázkodás lenne. Szóval visszatértem. :-) A sütés-főzés természetesen nem állt le, van termés bőven, így szépen lassan érkeznek majd az új bejegyzések is.

Rákattantam a házi készítésű kekszekre. Nem is értem, eddig miért nem csináltam még, hiszen annyira egyszerű és lássuk be, mégiscsak a házi cuccok a legjobbak. Ráadásul mindenféle állományjavítótól meg adalékanyagtól mentes, ami külön jó. Nem vagyok bio-megszállott, de ha megoldható, miért ne legyen a kaja, na meg a nasi is egészségesebb. Jó, a pilóta keksz krémje épp full vaj, ami meg ugye jó zsíros. De akkor is... :-)

Kapóra jött, hogy egy 4 éves kisfiú szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak, volt indok, hogy megsüssem a pilótákat. Oké, egészséges, zabpelyhes kekszet is csináltam. :-) Annak is érkezik majd a receptje.

Pilóta keksz és kávé

Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez)

12,5 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert sznob vagyok :-) )
12,5 dkg vaj - kicsit megolvasztva
1 tojás
fél cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor
26,5 dkg liszt
2 ek tej

+1 ek kakaópor (magyarázatot ld lentebb)
+ 1 ek liszt

A krémhez:

15 dkg vaj kissé megolvasztva, hogy könnyen keverhető legyen

25 - 30 gr kakaópor 

100 - 120 gr porcukor

Elsőként a kekszeket csináltam meg. Az összes hozzávalót egy nagyobb tálba mértem, majd jó alaposan összegyúrtam. Ezután a tésztát két egyenlő részre osztottam. Az egyik feléhez hozzáadtam még egy evőkanál lisztet, a másikhoz hozzászitáltam az 1 evőkanálnyi kakaóport. Celofánba csomagoltam a két bucit és bő 1 órára a hűtőbe tettem pihenni. 

Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. Én szeretek szilikonos sütőpapírt használni, mert soha nem ragad le a tepsibe, ráadásul mindkét oldalát felhasználhatom. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Kivettem a tésztát a hűtőből és a belisztezett konyhapulton fél centi vékonyan kinyújtottam. Az sem baj ám, ha ennél is vékonyabb kicsivel, mert a sütőportól úgyis jól megemelkedik. Egy 4,5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggattam belőle és 10 perc alatt megsütöttem. Nem ördögtől való tett figyelni a tésztát és betartani a sütési időt, mert hamar túlpirulhat. Hagytam kihűlni a tésztát.

Kikevertem a krémet. Kissé megolvasztottam a vajat, épp csak annyira, hogy könnyen keverhető legyen. Elkezdtem hozzákeverni a porcukrot, de közben kóstolgattam, mert nem akartam túl édesre csinálni. Ezután egy kis szitán át, szintén részletekben, belekevertem a kakaóport is. Ezt is kóstolgattam, mert azt sem akartam, hogy túl keserű legyen. Alaposan kikevertem, majd nagyjából 5 percre a hűtőbe tettem, hogy kicsit szilárduljon a krém. Így könnyebb volt vele dolgozni. És ezután jött a móka: a ragasztgatás. Egy világos keksz, a krém (nem sajnáltam, vastagon megkentem :-) ), egy kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz... 

Mondanom sem kell, hogy a felnőttek izgultak rá csak igazán. A kicsik inkább a csipszet, meg a fantát tolták. No meg a Villám McQueen-es csokitortát. Na ja, a pilóta keksz már old school cucc. Ehhhh, akkor én is...

Forrás: Csak a Puffin

Almás szilvás cobbler

Néhány hete Siófokon voltunk családi összejövetelen. Az unokahúgom isteni szilvás süteményt sütött. Amilyen pikk-pakk rakta össze a kis csaj az egészet, annyira finom lett. Olyan beledobálós süti volt, csak a nyers tészta tetejére dobálta a megmosott, kimagozott és félbe vágott szilvákat, aztán 3/4 órára betolta a sütőbe. 

Rozi névnapjára ilyet akartam sütni. Volt még itthon szilva, neki is láttam a kimagozásnak, aztán eszembe jutott egy , hogy nemrég olvastam egy Puffin recept, inkább kipróbáltam azt. Ez eredetileg sárgabarackot és almát írt, én a barackot most szilvára cseréltem. 

A legtovább a szilva kimagozása tartott, volt az úgy 5 perc is. Ennél csak kevesebb volt a tészta összeállítása. 

Almás szilvás cobbler

Hozzávalók:

30 dkg kimagozott szilva

2 db alma

2 ek. nádcukor (naná, hogy a sima kristálycukor is megteszi)

1 tk. őrölt fahéj (az eredeti recept ezt nem írta)

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

10 dkg hideg vaj

5 dkg nádcukor (dettó)

1 púpos evőkanál őrölt fahéj (dettó)

csipet só

1 tojás

1,5 dl tejszín

A sütőt előmelegítettem 170 fokra és előkészítettem egy kerámia edényt. Mivel sikeresen eltörtem a pitesütőnket, sima téglalap alakú kerámia "tepsit" használtam. Azt hiszem, nem ettől lesz rossz a süti. :-)

A szilvákat megmostam és kimagoztam. Az almákat meghámoztam és felkockáztam. A tepsibe raktam őket és az egészet megszórtam 2 ek. cukorral és a fahéjjal.

A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sütőport, a cukrot, a fahéjat, a csipet sót, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan összemorzsoltam. 

Egy másik tálba öntöttem a hideg tejszínt és 1 egész tojást, majd elkevertem. Ezt hozzáöntöttem a lisztes keverékhez és alaposan összekevertem. Ragacsos masszát kell kapni. Kanál segítségével gombócokat raktam a gyümölcs tetejére úgy, hogy nagyjából befedte azt. 

Sütőbe tettem és 40 perc alatt aranybarnára sütöttem. Jó ropogós lett a teteje. Rozi még kikönyörgött egy szeletet magának a délutáni alvása előtt... :-)

Eperlekvár kenyérsütőgépben

Évekig hánykolódott a kamrában a kenyérsütő, amit még Apukáméktól kaptam Karácsonyra. Mindig fenyegettem vele magamat, hogy na most akkor házi kenyeret sütök. Kérdezzétek meg, mennyit használtam!

Végül csak előkerült a kamrából. Próbálkoztam többféle kenyérrel, magossal, fehérrel, teljes kiőrlésűvel, a legjobban egy előre bekevert rozsos, magos lisztkeverék vált be, de egyik sem volt az igazi. Pizzatésztát is tökéletesen dagaszt és keleszt egyébként. Persze aztán az a szerencsétlen  kenyérsütő szépen lassan visszakerült a kamrapolcra.  

Két éve valamiért a használatiját olvasta az uram, amikor kitalálta, hogy eperlekvárt fog főzni benne. Ipari mennyiség ugyan nem fér bele, de annyi, amennyi nekünk kell, igen. Így amíg eper van, mindig lehet friss, házi lekvárunk. Tegnap is csináltunk egy üveggel, most csak fél kiló eperből.

Hozzávalók:

50 dkg eper

30 dkg cukor (kicsit sok...)

egy kenyérsütőgép

Az epreket megmostam, lecsumáztam és feldaraboltam. Kimértem a cukrot és az eperrel együtt a gép üstjébe öntöttem. A mi gépünkön a 8-as a lekvárfőző program, ha ez bárkit is érdekelne. :-) 1 óra 20 perc alatt megfőzte az epret, majd fejjel lefelé száraz dunsztba tettük az üveget. Miután kihűlt, botmixerrel áttörtük és még egyszer felfőztük. Ennyi.  

Szeretnék majd nagyobb mennyiségben befőzni eperlekvárt, olyat is, amiben van egy kis gyömbér meg citrom is. Ehhez a Rozi keresztapja által bejegyzett receptet fogom majd használni. 

Társszerzői prömier eper dzsemlekvárral

Először is szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet eme blog háziasszonyának, Mankának (illetve Mesinek), hogy gondolt rám, és létrehozta a Hébe-hóba rovatot, amely nélküle nem jöhetett volna létre (már csak azért sem, mert itt kizárólag ő garázdálkodik admin jogokkal :) ).

Nem szeretném tovább fecsérelni az időt magasztos előszavakra, inkább a tárgyra térek, jelen esetben az eperdzsemlekvár főzésére. Bár sokáig úgy gondoltam, hogy a befőzés a nagyik dolga, mégis úgy hozta az élet, hogy 33 éves fejjel rákaptam a dzsem/lekvár főzés ízére. Persze ehhez nagyban hozzásegített, hogy a párommal hosszas keresgélés után sem találtunk boltban kapható finom, legalább 60%-os gyümölcstartalmú tisztességes dzsemlekvárt (még csillagászati összegekért sem igazán). Márpedig ez a hétvégi reggelik elengedhetetlen kelléke.

Első alkalommal nagyjából másfél kiló csumázott, mosott, ép, egészséges eperhez 600 gramm cukrot raktam, jó sokáig főztem, amíg a szörpszerű állagnál kicsit sűrűbb lett a szétfőtt eprektől. Ez még mindig nem kenhető ilyen formában pirítósra, mert lefolyna a szélén a szirup, ezért "megbolondítottam" egy kis étkezési zselatinnal (kb. három kávéskanálnyi). Kicsit összeturmixoltam botmixerrel, de azért maradt jónéhány egész szem eper is benne. A legnagyobb aggodalmam az eltarthatóság volt, ezért nagyjából másfél óra főzőcskézést követően, az üvegekbe öntögetés előtt beleszórtam egy csipet befőzési szalicilt a rotyogó matériába. Miután a kimosott üvegekbe töltöttem a dzsemlekvárt, a tetejére is szórtam egy csipetnyit, és a befőttes üvegek tetejét is bekentem szalicillel (für alle fälle). A forróvízzel fertőtlenített fedőket jól rácsavartam, az üvegeket fejjel lefelé fordítottam és egy napra szárazdunsztba raktam, hogy szép lassan hűljenek.

Második alkalommal dzsemfixet vettem, ami zselésít és tartósít is. Nagyjából követtem az utasítást: 2,8 kiló eperhez 1 kg cukrot és 2 zacskó Haas dzsemfixet  használtam. Másfél órányi főzés után botmixerrel kicsit összedolgoztam, beleraktam a dzsemfixeket, majd kb 20 percnyi főzés után beleöntöttem a cukrot és fél órán keresztül összeforraltam az egészet. forralás közben egy fél citrom levét is belelöttyintettem, mert azt írták a dzsemfix zacskóján, hogy akkor még sűrűbb lesz a misung. A Szalicilt itt a dzsemlekvárba nem tettem, csak az üvegek száját kentem be és a kitöltött dzsemlekvár tetejére szórtam picit.

Az első befőzésről tudom, hogy finom lett, a másodikat még nem kóstoltam (igazándiból még mindig a szárazdunsztban ülnek, lassan egy hete nincs időm/lelkierőm kivenni őket). Az eltarthatóságról meg majd a téli üvegnyitogatáskor tudok számot adni.

És nyilván mindenkiben felmerült, hogy miért dzsemlekvár... Hát azért. A dzsemben darabosan vannak a gyümölcsök, a lekvár homogén állagú (http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20120604-mitol-lekvar-es-mitol-dzsem.html). Nálunk meg valahol félúton van az egész, mert így szeretjük :-)

Keresztapu

Karamell pite

Ezt a süteményt a férjem imádott nagymamája sütötte mindig. Találékonyak voltak az emberek ínséges időkben, ez a süti a háború idején, után sokszor került az asztalra. 

Sokszor hallottam erről a süteményről a férjemtől és az apósomtól is. Aztán megszerezte a receptjét amit még a nagymama írt le neki. Eredeti, nagymama kézírás. 3 éve sütöttem meg először a szülinapjára, amit azóta sem felejtek el. Amikor beleharapott, párásak lettek a szemei. Ettől meg én lettem szentimentális. Azóta is megsütöm a karamell pitét minden szülinapjára

Most is megcsináltam. Csak halkan jegyzem meg, hogy az elkészítés módja, az egyes lépések olyan nagymamásan vannak dokumentálva. Nincs megadva, hogy hány fokon süssük a tésztát, nincs meg, hogy milyen állagú legyen a tészta, meddig gyúrjuk, stb.

A karamell pite

Hozzávalók:

a tészta:

30 dkg liszt

15 dkg margarin

2 dl tejföl

1 jó késhegynyi szódabikarbóna

a karamell krém:

15 dkg + 10 dkg kristály cukor

1 dl + 2dl tej

5 dkg liszt

10 dkg vaj

A sütőt előmelegítettem 170 fokra, a tepsibe sütőpapírt tettem. Mindent előkészítettem, kimértem. Bár ez most kicsit érdekesen alakult, mert a konyhamérlegben épp lemerült az elem... Egy fél kilós túrós dobozt használtam, életemben először kb. alapon mértem ki egy süti hozzávalóit. :-)

Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, beleszórtam a nagy késhegynyi szódabikarbónát, belekockáztam a margarint, hozzáadtam a tejfölt. A tálban elkezdtem összegyúrni, majd amikor már majdnem teljesen összeállt a tészta, kitettem deszkára és tovább gyúrtam. Ha szükséges, adhatunk még hozzá lisztet. Akkor jó a tészta, ha nem ragad a deszkához, de kellemesen lágy és rugalmas. 

Kettévágtam a tészta cipót. Először az egyik kis bucit nyújtottam ki, nagyjából 2-3 mm vékonyra. A sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, sűrűn megszurkáltam és körülbelül 15 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már kemény és kicsit rózsaszínes a teteje. A másik bucival is hasonlóan jártam el. 

A tésztalapokat félretettem és megcsináltam a krémet. Egy nagy serpenyőben közepes lángon olvasztani kezdtem a cukrot, karamellt csináltam belőle. Több szempontból is óvatosnak kell lenni. Egyrészt, egy ponton túl a karamellizálódó cukor pillanatok alatt meg tud égni. Másrészt bődületesen forró, ezért nagyon meg tudja égetni vele magát az ember. Én minden évben okozok magamnak karamell sérülést. Most is...

Amikor a cukorból borostyán színű karamell lett, óvatosan hozzáöntöttem a 2 dl tejet. Nem kell megijedni, a hideg tejtől a karamell megköt, de ez melegítéssel orvosolható. Amíg a karamell felolvadt a tejben, elkevertem az 5 dkg lisztet az 1 dl tejjel, a 10 dkg vajat pedig habosra kevertem a 10 dkg cukorral. 

Amikor a tej és a karamell egyneművé váltak, beleöntöttem a liszttel elkevert tejet és pár perc alatt, folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Ekkor levettem a tűzről a serpenyőt és hozzáadtam a cukros vajat. Alaposan összekevertem a masszát és kicsit hagytam állni, hogy a cukor teljesen felolvadjon a meleg karamell krémben. 

Az egyik lapot megkentem a krémmel, majd a tetejére tettem a másik lapot is. Aki még ennél is édesebben szereti, megszórhatja a tetejét porcukorral. Ha már édes, hadd ragadjon.

Ez a sütemény akkor igazán finom, ha legalább egy napot várunk vele. Ráadásul nagyon sokáig eláll és minél többet pihen, annál finomabb lesz. 

Bodzaszörp

Tele van a város virágzó bodzabokrokkal. Támaszkodni lehet a illatára. Szmoggal keverve annyira azért nem üdítő, néha már fojtogató is. Na de ha az ember ki tud szabadulni a városból, már csak a tiszta bodzaillat érezhető. Mámorító. 

Szereztünk "vidéki" bodzavirágokat vasárnap. Tavaly elbénáztam és hagytam berohadni a zacskóba a bodzákat, 3 napig állt a szatyorban a sok bodzatányér. Sejthetitek mi lett a vége... Most értelmesebben használtam fel őket, szörpöt főztem tegnap este. :-)

A patikában vettem citromsavat és steril gézt. 

Hozzávalók:

5 literes befőttes üveg

legalább 

4,5 liter víz

60 dkg cukor

2 citrom (az egyik zöld citrom volt)

3-4 gramm citromsav

steril géz a leszűréshez

A citromokat alaposan megmostam, majd ujjnyi vastag karikákra vágtam. 

A vizet a cukorral felforraltam és kissé besűrítettem, hogy a szörp is sűrűbb legyen (meglátjuk, mennyire sikerült idén :D). Ezután az üvegbe öntöttem a szirupot, annyit, hogy nagyjából a háromnegyedéig ért. Beletettem a citromsavat, aztán a bodzavirágokat, majd a tetejére a citromkarikákat. Kövezzetek meg, de én nem szoktam megmosni a bodzavirágokat, mert akkor az összes virágpor eltűnik, ami a plusz ízt adja a szörpnek. A forró víz és a citromsav úgyis elintézi a nem oda illő egyedeket...

Az üveget beleállítottam egy tányérba, a tetejét letakartam egy konyharuhával és betettem a kamrába a kőre. Elvileg hűvös helyen kell állni hagyni, nálunk most a kamra volt a leghűvösebb... 4-5 napig hagyom majd összeérni, de közben mindennap egyszer alaposan átkeverem. Amikor kész, a gézen keresztül átszűröm és üvegekbe adagolva a hűtőbe teszem.

Kevés friss levendulával, jégkockával, néhány friss citromkarikával a legjobb nyári hűsítő tud lenni.

Sárga! színű fejtett zöldbab

Ha egyszer zöldbab, akkor az legyen ZÖLD bab. A krumplileves meg krumplileves, de ez meg egy másik történet... Soha nem értettem, hogy a sárga színű babot miért hívják mégis zöldbabnak. Persze, sose kerestem a választ vérverejtékesen, csak amikor ilyet veszek, gondolkodóba esem. 

Na mindegy is. Szóval Rozi megette élete első sárga színű fejtett zöldbab főzelékét. Egyen ebédünk volt tegnap. Annyira, hogy még Rozi nagyanyja is ezt ebédelte, mert éppen itt volt. Így járt. :-)

Hozzávalók:

50 dkg sárga fejtett zöldbab (de miért zöld, ha egyszer SÁÁÁÁRGA? :-D )

1 közepes fej krupli

1 fej vöröshagyma

só

fél liter víz vagy ha van otthon, akkor húsleves (ha szükséges, a főzés során elpárolgott folyadék pótolható. Én úgy szeretem, ha van leve bőven)

1 kisebb csokor kapor

olívaolaj

1 evőkanál joghurt (most volt itthon görög joghurt, Rozi adagjába azt tettem, ettől jó sűrű és krémes lett)

2 evőkanál tejföl (nekem :D)

opcionális:

cukor ízlés szerint (a sajátomba most tettem)

ecet ízlés szerint (a sajátomba most tettem)

2 evőkanál liszt (most fele búzaliszt, fele zabpehely liszt volt)

Az olívaolajat egy kisebb fazékban hevíteni kezdtem. Közben a vöröshagymát megpucoltam, felaprítottam, majd az olívaolajon üvegesre pároltam. Közben enyhén sóztam. Ezalatt a krumplit megpucoltam és nagyobb kockákra vágtam. A babbal együtt a hagymára tettem és közepes lángon pár percig fedő alatt hagytam őket pirulni. Ezután megszórtam a kaporral, alaposan átkevertem és felöntöttem a vízzel. Fedő alatt hagytam megfőni. Ez nagyjából negyed óra volt.

Amikor a krumpli és a bab is megfőtt, kivettem Rozi adagját, amihez a babot botmixerrel, a krumplit villával áttörtem, majd elkevertem néhány evőkanálnyi főzőlével és a joghurttal. Megkóstoltam és egy csipet sóval még ízesítettem.

A felnőtt adaghoz a 2 evőkanál lisztet elkevertem a 2 evőkanál tejföllel és kevés főzőlével. Ezzel behabartam a főzeléket és egyet hagytam rottyanni, hogy a habarás besűrűsödjön. 

Csak a saját fejadagomhoz tettem egy kis cukrot és ecetet, mert most ezt az ízt kívántam a zöldbabhoz. Ahogyan néha a nagymamám is csinálta...

Medvehagymás pogácsa

Kiszellőztethetetlen. Meg jól felkapott is az utóbbi években. De ettől még jó cucc.

Sokszor csináltam már medvehagymás tésztát, de valahogy a pogácsa eddig kimaradt. A közértben volt medvehagyma. Nagy, kövér csokrok. Vettem, mert tetszett a recept, amit még korábban találtam. A tésztát nem kell hosszasan dagasztani, egész éjjel pihenhet a hűtőben, másnap reggelre csak a szaggatás és a sütés marad. 

Aki teheti, a kertben dolgozza fel. Akinek hozzánk hasonlóan csak erkélye van, kint az erkélyen játsszon vele, mint én. Még így tarkón csapott minket a szaga. Ha se erkély se kert, akkor gázmaszk. 

Viszont ez a recept tuti volt, a pogácsa meg 10 pontos. A tészta pedig  tetszés szerint variálható. Tepertő, túró, mák, magok. Kinek mi tetszik.

Medvehagymás pogácsa

Hozzávalók:

50 dkg liszt

25 dkg vaj

3 dkg friss élesztő

1 dl tej

1 kávéskanál cukor

1 púpozott kávéskanál só

2 tojássárgája

1 dl tejföl

1 csokor medvehagyma levél

1 tojássárgája a kenéshez

A tésztának - és az én idegeimnek is - jót tesz, ha már a sütést megelőző este begyúrjuk és egész éjjel a hűtőben pihentetjük. 

A lisztet tálba szitáltam. Nem muszáj átszitálni a lisztet, csak erősen javallott. :-) Könnyebb, levegősebb lesz a tészta szerkezete. Már a nagymamám is szitálta a lisztet, így nem lehet bolondság. 

A tejet lábasba tettem, beleszórtam a cukrot. Fellangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt és 10-15 perc alatt hagytam felfutni. 

Ezalatt a lisztet elmorzsoltam a felkockázott vajjal, a közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem az élesztős tejet, a tojássárgáját és a tejfölt, majd alaposan összegyúrtam. Hűtőbe tettem pihenni egy zárható dobozban. 

Amíg a tészta pihent, megmostam és megszárítottam a medvehagyma leveleket. Kimentem az erkélyre és ott apróra vágtam, majd lefedtem egy tányérral. Bemenekültem.

Ezután a tésztát nagyjából fél centi vastagra nyújtottam, egyenletesen megszórtam a medvehagyma felével és feltekertem, mint a bejglit. A két végét kicsit benyomkodtam, hogy "szagszigeteljen" és hogy a medvehagyma ne hulljon ki. Aztán az egyik végét felülre, a másikat alulra hajtottam és az egészet kézzel kicsit lelapogattam. 20 percre betettem pihenni a hűtőbe. Életbevágó, hogy a doboznak jól záródó teteje legyen, ellenkező esetben mindennek medvehagyma szaga lesz...

20 perc elteltével kivettem a tésztát a hűtőből, megint kinyújtottam fél centi vastagra, és megszórtam a medvehagyma másik felével. Feltekertem, a két végét benyomkodtam, az egyik végét felülre, a másikat alulra hajtottam. Lelapítottam és éjszakára visszatettem pihenni a hűtőbe. Persze újabb 20 percnyi pihentetés is elég,  ha épp úgy jön ki a lépés, hogy nem akarjuk vagy nem tudjuk egész éjjel a hűtőben hagyni. 

Másnap a tésztát bő 1 centi vastagra nyújtottam, a tetejét bevagdostam és közepes méretű pogácsákat szaggattam belőle. Persze lehet kicsi és egészen nagy pogácsákat is csinálni, ízlés kérdése. Sütőpapírral kibélelt tepsire tettem a pogácsákat és letakarva hagytam még fél órát pihenni őket. Közben bekapcsoltam a sütőt és 210 fokon előmelegítettem. Ez gáz sütőn azt hiszem az 5-ös (talán a 6-os) fokozat lehet. Minden sütőnél más lehet, érdemes kitapasztalni. 

Fél óra elteltével megkentem a pogácsák tetejét a felvert tojássárgájával. Vigyáztam, hogy ne csurogjon le a sárgája, mert akkor nem emelkedik meg szép magasra a tészta. Addig sütöttem, amíg szép sárga nem lett a teteje. Bocsi, nem tudom megmondani, percre mennyi volt, mert elfelejtettem megnézni az időt, amikor betettem a tepsit a sütőbe. A képen látható szín elérését érdemes megvárni. :-)

Lekváros bukta

A vasárnapi füstölt sonkás zöldbableves méltó párja volt a lekváros bukta. 

Lekváros bukta

Hozzávalók:

60 dkg fehér búzaliszt

3 dl tej

3 evőkanál cukor

2,5 dkg friss élesztő (jó az instant is, abból egy 7 grammos csomag kell)

1 tojás

2 tojássárgája

6 dkg vaj, olvasztva

csipet só

szilvalekvár + baracklekvár (vagy ki mivel szereti)

1 tojás a kenéshez

A tejet a cukorral meglangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt, ami 10-15 perc alatt szépen felfutott, habos lett. 

Amíg az élesztő hergelte magát, egy nagy tálba szitáltam a lisztet. Beleütöttem az egész tojást és a 2 tojássárgáját, beletettem a csipet sót. A liszt közepébe csináltam egy mélyedést, majd beleöntöttem a cukros, élesztős tejet és sima, lágy tésztát dagasztottam. Először a tálban, majd amikor kezdett összeállni a tészta, a lisztezett pulton dagasztottam tovább, majd a végén visszatettem a tálba és hozzáadtam az olvasztott vajat. Itt van egy pont, amikor az ember hajlamos feladni, hiszen a szépen megdagasztott, már együttműködő tészta a folyékony vajtól kirekesztővé és hisztissé válik és alaposan meg kell dolgozni, hogy befogadja a vajat. Az egész dagasztás kb. 10 perc volt, a karom már majd leszakadt, de hát muszáj, meg kell adni a tiszteletet a kelt tésztának. 

Miután visszatért az élet a karjaimba, egy szórásnyi liszttel meghintettem a tészta tetejét, tiszta konyharuhával letakartam és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából 30-40 perc volt. 

Közben kizsíroztam egy nagy tűzálló tálat, most egy 20x30 centiset. A sütőt előmelegítettem 180 fokra (gáz sütőnél ez a 4-es fokozat lehet).

Amikor a tészta megkelt, a lisztezett pultra borítottam és ujjnyi vastagra nyújtottam. Igyekeztem viszonylag egyforma négyzeteket vágni, kb. 8 centiseket. Mindegyikre tettem bőven lekvárt, majd feltekertem mindet és a tálba tettem őket úgy, hogy teljesen kitöltsék azt. Letakartam a buktákat és 30 percig hagytam kelni őket. Mesésen megemelkedtek még egyszer. A tetejüket megkentem felvert tojással, majd kb. 30 perc alatt szép aranybarnára sültek a sütőben. 

Porcukorral és porcukor nélkül ehető. Ki hogyan szereti.

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a "hegyekbe", egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.

A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.

Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra... Bocs, Nagymami.

Hozzávalók:

A tésztához:

40 dkg fehér liszt

15 dkg Rama margarin
10 dkg zsír

12 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1-2 evőkanál tejföl

csipet só

Az töltelékhez:

2 kg savanykás, kemény alma

3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

fél - 1 citrom leve és héja

10-15 dkg darált dió

őrölt fahéj és szegfűszeg

kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá

1 tojás sárgája a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20x30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.  

A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt. 

Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel. 

A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.

Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.

Két szerelmes pár... - citromos mákos muffin

És tényleg. A mák és a citrom elválaszthatatlan páros. Örökké tartó szerelemben. 

Az eredeti recept (Csak a puffin) tortaformával dolgozik, de mivel én most csak kettőnknek sütöttem, megfeleztem a mennyiségeket és muffin lett belőle. És hova raktam őket? Oda. Pontosan. Az új süteményes állványra. :-)

Citromos mákos muffin

Hozzávalók (az eredeti, 26 centiméteres tortához való mennyiség):

A tortához:

22,5 dkg olvasztott vaj

22,5 dkg cukor

4 kisebb tojás

32 dkg liszt

2 kk sütőpor

1 csipet só

2 narancs reszelt héja

3 citrom reszelt héja

6,5 dkg darált mák

5 ek joghurt

fél citrom leve

A citromkrémhez:

2 nagy citrom

15 dkg cukor

5,5 dkg vaj

3 tojás

10 dkg mascarpone

1 dl tejszín

Előmelegítettem a sütőt 150 fokra. Gázsütőn ez a 2-es fokozat. Elővettem egy muffin tepsit és kibéleltem muffin papírral 8 mélyedést. 

A lisztet tálba szitáltam a sütőporral, a csipet sóval, a darált mákkal és a reszelt citrom és narancs héjjal. Alaposan összekevertem. 

Habosra kevertem az egész tojásokat a cukorral, hozzáadtam az olvasztott vajat, a joghurtot és a citromlevet. Jól elkevertem, majd apránként hozzádolgoztam a lisztes keveréket is. A muffin formába kanalaztam a tésztát, mindegyikbe csak a 3/4-ig, mert sütéskor megemelkedik a sütőportól és a tojástól. 45 percig sütöttem, majd kivettem a sütőből és hagytam kihűlni. 

Ezalatt elkészítettem a citromos mázat. Ehhez kisebb tálba reszeltem a a citromhéjat, belefacsartam a levet, hozzáadtam a cukrot és a vajat, majd vízgőz felett kevergetve, összeolvasztottam a hozzávalókat. Ezután lehúztam a tűzről és hagytam szobahőmérsékletre hűlni. Amikor kihűlt, egyenként belekevertem az egész tojásokat, alaposan elkevertem kézi habverővel, majd lassú tűzön, állandó kevergetés mellett sűrűre főztem. Ez nagyjából 10-12 perc volt. Ezután megint hagytam kihűlni és csak ezt követően kevertem bele a mascarponét és a felvert tejszínhabot. 

A masszát a muffinok tetejére halmoztam, kicsit elegyengettem és némi citromhéjjal díszítettem. 

A citromos máz savanykás ízét és sűrű állagát jól ellensúlyozza a könnyű mákos tészta. Nagyon finom lett. Azt persze mondanom sem kell, hogy csurig ettem magam a tészta nyers masszájával és a citrommázat is sűrűn kóstolgattam kavargatás közben. Nem is vacsoráztam tegnap este...

Gyerekkorunk diótortája - tömény szeretet

Ezt a tortát nagymamám húga sütötte mindig. Szülinapra, névnapra, karácsonyra, Húsvétra, hétfőre, keddre, szerdára, vagy bármikor, amikor kértük. 

Két dolgot érdemes tudni róla:
1. csupa dió az egész
2. kis szerencsével 1 szelet elintézi az éves vaj/margarin szükségletet.

Diótorta

Mindig elkeverem valahova a receptjét, mert kis cetlikre írom le minden alkalommal, úgyhogy megint elkérem Anyukámtól, hogy közzétehessem. 

Sós, karamellás csoki

Öregszem. A húg betöltötte a 30-at.

Először egy nagyon durva csokitortát akartam sütni neki, de mivel Anyutól a régi, gyerekkori diótortát kérte, nem sütöttem semmit. Valamit azért muszáj volt csinálnom, olyat, aminek köze van a csokihoz. Leginkább csak ahhoz. :-)

Még tavaly találtam a Csak a puffin-on mindenféle csokis recepteket. Táblacsokik, bonbonok, forró csoki bonbonok, stb. Innen csórtam el a mandulás, karamellszilánkos csokoládét és a forró csoki bonbonokat. Vettem csokitábla és bonbon formát is, így csak az ízesítést kellett kiagyalnom. Az eredetileg megadott recepthez képest kicsit variáltam az arányokkal és a fűszerekkel.

Valami különlegesebbet szerettem volna adni, hiszen mégis csak kerek 30 lett a csaj. Először csilis csokit akartam csinálni. Meg is vettem hozzá a friss, méregerős csilit. Aztán mégsem az lett, hanem ez.

Hozzávalók:

7 dkg 70%-os étcsokoládé
3 dkg tejcsokoládé

2 evőkanál cukor a karamellszilánkokhoz
2-3 kis kanálnyi apróra vágott mandula

nagy szemű só (tengeri, hegyi, vagy amilyen van)

őrölt szegfűszeg

A karamellel kezdtem. A cukrot a serpenyőben közepes lángon melegíteni kezdtem. Pár perc alatt karamellizálódott, szép borostyán színe lett. A cukrot karamellizálás közben nem szabad piszkálni, kevergetni, mert csak összeáll tőle, nem lesz egyenletesen folyós. Amíg a cukor barnult, sütőpapírt tettem egy tepsibe, majd a kész karamellt gyorsan és egyenletesen elterítettem rajta. Tényleg igyekezni kell a kiöntéssel, mert pillanatok alatt elkezd megszilárdulni a karamell. Hagytam hűlni, majd pár perccel később apróra daraboltam. Kicsit piszkos munka, mert a karamellszilánkok bármerre képesek elrepülni.

Ezután felaprítottam a mandulát is. Őröltem szegfűszeget is. Még Anyukáméktól kaptunk néhány éve egy kis kézi őrlőt, ebben szoktam őrölni a fahéjat, a szegfűszeget, szegfűborsot.

A csokitábla formát egy tálra raktam, így később könnyebb volt betenni a hűtőbe. A nagy szemű sót mozsárban kicsit apróbbra törtem, de vigyáztam rá, hogy ne törjem össze nagyon, mindenképpen darabos maradjon.  A forma mindegyik kockájába tettem néhány szemet belőle.

Vízgőz felett felolvasztottam az étcsokoládét, majd lehúztam a tűzről és beletördeltem a tejcsokit is. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt. Ekkor gyors mozdulatokkal hozzákevertem a mandulát, a karamellszilánkokat és a szegfűszeget is. A masszát azonnal a formába öntöttem, amit aztán betettem a hűtőbe nagyjából 3/4 órára. Amikor ez letelt, kivettem a formát, amiből egy egyszerű mozdulattal kipattintottam életem első, saját ízesítésű csokoládéját. :-)

Alufóliába, majd sütőpapírba csomagoltam, átkötöttem egy szalaggal és kész is volt a szülinapi ajándék. :-)

Tipp: mielőtt megkóstoljuk, várjunk kicsit, mert ha még hideg, nem csapnak arcon eléggé az ízek. A legjobb szobahőmérsékleten enni.

Ui.: a narancsos, szegfűszeges változat is mennyei!