Kukabúvár sorozat 1. rész: expressz magvas kenyér Rachel Allentől

Kukabúvár sorozatot indítok. Ez a kép és recept annak köszönhető, hogy rendet akartam tenni a dokumentumaim között. Egy időben szakmányban sütöttem ezt a kenyeret. Persze csak én ettem, mert a férj a kenyér színe fehér diétára esküszik.

Rachel Allen egy tündéri nő, kedves, bájos. Legalább is a képernyőn keresztül. Én megelőlegezem neki, hogy azon kívül is. :-) Ezt az expressz kenyeret is nála láttam valamelyik TV Paprikás sorozatában.

Expressz magvas kenyér

Hozzávalók:

3 dl langyos víz
1 teáskanál méz
2 dkg friss élesztő (vagy 7 g szárított - én eddig csak szárított élesztővel sütöttem)
20 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam 15 dkg volt)
7,5 dkg BL 80 liszt (nálam 12,5 dkg és a BL 55-ös liszt is ugyanúgy működik, ha épp nincs BL 80)

5 dkg magkeverék (lenmag, szezámmag, napraforgómag - én diót és tökmagot is tettem bele)
5 dkg zabpehely
1 teáskanál só
1 evőkanál olaj

Az élesztőt a langyos vízbe kevertem. Hagytam kicsit dolgozni, amíg a többi  hozzávalót egy tálba mértem. Ezután beleöntöttem az élesztős vizet is és jól összekevertem. No para, a tészta eléggé ragacsos lesz, de ez így van jól. Egyébként a lisztek arányaival bátran lehet kísérletezni, kinek mi jön be jobban.

A masszát egy sütőpapírral bélelt gyümölcskenyér formába simítottam, a tetejét megszórtam még kevés teljes kiőrlésű liszttel, a magkeverékkel, zabpehellyel, és letakarva hagytam pihenni nagyjából 30 percig. Közben a sütőt is előmelegítettem 200 fokra. 

Sütés előtt egy éles késsel hosszában bevágtam a tetejét. Körülbelül 40-45 percig sült. Az előmelegítés után visszavettem a hőfokot 180 fokra és úgy sütöttem meg a kenyeret.

Testes, tartalmas kenyér, de legalább tudom, mi van benne. Keverjétek, süssétek, egyétek. Finom.

Kovi ubi

Nem vagyok egy sunshine Barbie. Nem szeretem a nagy meleget. Napallergiám is van, meg falfehér bőröm, lipántos pesti nőcske lettem, amióta hátat fordítottam a vidéknek.

Ami nagyon jó a nyárban, hogy nem győzzük  venni és enni a friss zöldségeket és gyümölcsöket. Kovászos uborka minden mennyiségben jöhet jéghidegen. Ma megcsináltam az idei első adagot. Tavasztól őszig délutánonként járnak az utcánkba mozgó árusok, akik zöldséget, gyümölcsöt árulnak persze teljesen jogtisztán... Vettem tőlük még szerdán kovászolni való uborkát, meg kaprot, ma pedig teleraktam az egyik 5 literes befőttes üveget és már érik is kint az erkélyen a kovi ubi. 

Kovászos uborka

Hozzávalók:

2-3 kg kovászolni való uborka - lehetőleg minél kisebbek

3 fej fokhagyma

2-3 csokor kapor

kenyér

só

víz

steril géz

5 liter vizet feltettem forrni. Annyi sót tettem bele, amitől már-már ihatatlanul sós lett. Amíg a víz felforrt, alaposan megmostam az uborkákat, a végeiket levágtam és mindegyiket bevagdostam hosszában 3 helyen. Megpucoltam a fokhagymákat. A kenyeret becsomagoltam a gézbe. 

Kimostam a befőttes üveget. Az aljába szórtam a fokhagymából, majd egymás mellé állítgattam az uborkákat. Amikor az első réteg megvolt, megint tettem az üvegbe fokhagymát, majd erre jött egy újabb réteg uborka, aztán fokhagyma. Egészen addig rétegeztem, amíg megtelt az üveg. Arra kell csak figyelni, hogy maradjon a tetején hely a kapornak és a kenyérnek. Amikor ezek is az üvegbe kerültek, tányérba állítottam az üveget, hogy amikor érni kezd az uborka, abba folyjon a felesleges lé és ne szét és szana. Az egészre rámertem a forró sós vizet, és lefedtem egy másik tányérral. Kitettem az erkélyre, egy olyan helyre, ahol folyamatosan éri a nap. Innentől már önjáró a folyamat, a nap megteszi a dolgát. Ha marad ez a meleg és napos idő, vasárnap  vagy hétfőn már ehetjük is.