Kukabúvár sorozat 3. rész: Un petit croissant

Találtam egy 2 évvel ezelőtti képet, életem első croissant-járól. És ha már péksüti, akkor croissant. Dobogós.

Ez is egy olyan változat, ami jóban van a hideggel, a hűtőben is keleszthető éjjel, amíg mindenki horpaszt. Reggel csak sütni kell, aztán megenni. Persze, kell vele matatni egy kicsit, de megéri. Meg is tölthetjük őket. Sajttal, lekvárral, krémsajttal. Visszaeső bűnözők (mint én) akár nutellával. :-P

Frissen sült croissant

Hozzávalók:

70 dkg liszt
1 pohár joghurt vagy kefír (140 g)
2 dl tej
1 kk só
4-5 ek. cukor
2 tojás
5 dkg élesztő
25 dkg hideg vaj

1 tojás a kenéshez

A hozzávalókból, a vaj kivételével tésztát dagasztottam. A lisztet egy nagy keverőtálba mértem, mélyedést csináltam a közepébe. A langyos cukros tejben felfuttattam az élesztőt (kb. 10 perc alatt). A sót, a joghurtot, a tojásokat a liszthez adtam, majd a mélyedésbe öntöttem az élesztős tejet. Összegyúrtam és kb. 10 perc alatt tésztát dagasztottam belőle. Letakarva bő 1 órára hűtőbe tettem.  

Nyolc egyforma darabra vágtam, majd gömbölyűre formáztam és jó vékonyra nyújtottam, úgy ahogy kör alakúra. Nekem soha nem sikerül szabályos kört nyújtanom, a rajztudományom csúcsa is a pálcikaember... Ezután a hideg vajat sajtreszelőn lereszeltem, kb. 7 egyenlő részre osztottam. Az első kinyújtott lapra szórtam az első 1/7-ed részt, rátettem a következő vékony lapot, amire megint vaj jött. Aztán megint egy lap, megint vaj, egészen addig, amíg el nem fogyott. A legfelső, utolsó lap tetejére már nem kell a vaj. Ezután a tésztát kinyújtottam, nagyjából 2-3 mm vékonyan, 18 cikkre vágtam, így közepes croissant-ok lettek. 

Feltekertem őket, majd sütőpapírral bélelt tepsire fektetve éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap reggel mindegyiket megkentem a felvert tojással, reszelt sajttal megszórtam és 180 fokra állított hideg sütőben kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütöttem. 

Fagyasztható is.

Forrás: Limara péksége

Lekváros péksüti egyenesen a hűtőből

Megint elkapott a home made péksüti láz. Reggel pedig az asztalon illatozott a szilva -és baracklekváros finomság, házi befőzésű lekvárokkal. Hogyan? A hűtős kelesztéssel barátságban lévő tésztából. Este bedagasztottam, egyet kelesztettem, lekvárral megkentem és ment a hűtőbe éjszakára. Reggel csak betoltam a hideg sütőbe és fél óra alatt megsültek. Így azért barátságosabb a történet.

Lekváros péksüti

Hozzávalók:

35 dkg búza finomliszt

kb. fél tk. só

fél ek. cukor

0, 25 dl olaj

1 dl tej

1 dl víz

1,5 dkg friss élesztő
1 tojás a kenéshez

szilvalekvár + 2 tk. őrölt fahéj
sárgabaracklekvár  + 1 marék szeletelt mandula

A tejet elkevertem a cukorral és meglangyosítottam. A kimért élesztőt a langyos cukros tejbe morzsoltam és hagytam felfutni. Ez kb. 10 perc volt.

Közben a lisztet egy nagy keverőtálba mértem, közepébe mélyedést csináltam. A liszt kupac peremére szórtam a sót, ráöntöttem a vizet és az olajat is. Az élesztős tejet a mélyedésbe öntöttem és egy jól nyújtható tésztát gyúrtam. Nagyjából 8-10 percig dagasztottam még, majd letakarva kb. 45 percig pihentettem, ezalatt szépen a duplájára kelt a tészta.

A tésztát lisztezett felületre borítottam, két egyforma részre szedtem, majd mindkettőt kb. fél centi vékonyra nyújtottam. Az egyiket megkentem a szilvalekvárral és megszórtam az őrölt fahéjjal. A másikat sárgabaracklekvárral és egy marék szeletelt mandulával ízesítettem. A tésztákat viszonylag szorosan feltekertem, majd 10 centis darabokra vágtam.

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam mindet és azonnal betettem a hűtőbe. Reggelre megint szépen megkeltek. Felvert tojással megkentem a sütiket, a még hideg sütőbe toltam a tepsit, 190 fokon 30-35 perc alatt aranybarnára sültek.

Amikor kihűltek, vastagabb szeletekre vágtam őket és vaníliás porcukorral meghintve tálaltam.

Forrás: Limara péksége


 

Junior vacsora

Ezer éve megírt, mentett bejegyzés, ami a piszkozatok között ragadt... Annyira, hogy a bizonyító erejű képet, miszerint tényleg megcsináltam, nem is találom...

Rozi jó ideje junior üzemmódba kapcsolt, sokszor ugyanazt eszi, amit mi is. Kenyeret, sajtot, túrót, paradicsomot, körözöttet és a többi. Általában könnyen jönnek az ötletek, hogy mit kajáljunk, azért néha törnöm kell a fejemet. Próbálok minél több ízt és állagot megismertetni vele, hogy aztán majd maga alakíthassa ki az ízlését. Nagyon nyitott az ízekre, újdonságokra, így nincs nehéz dolgom. 

Tegnap délután csináltam egy zöldségkrémet, mindenféle zöld fűszerrel, amit a "kertben" találtam. Egy kevés túróval és tojássárgájával tettem tartalmasabbá. Rozskenyérre kentem neki és paradicsomot kockáztam hozzá. De ebédre is kitűnő, tésztával is nagyon finom. Ma hasonlót készítettem, csak abban nem volt tojássárgája, cserébe zsenge zöldbab igen. 

Hozzávalók:

fél cukkini

fél fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 paradicsom

olívaolaj

csipet só

3 nagyobb bazsalikom levél

1 szál friss oregánó

1 szál friss kakukkfű

1 ek. túró

1 főtt tojás sárgája

A zöldségeket megmostam. A hagymát apró kockákra vágtam, a fokhagymát lereszeltem, a cukkinit és a paradicsomot szintén felkockáztam. 

Serpenyőben felhevítettem az olívaolajat. Rádobtam a vöröshagymát és közepes lángon üvegesre pároltam.  Kicsit sóztam. Ezután hozzáadtam a fokhagymát és 1-2 percig a vöröshagymával együtt pároltam. Ekkor rátettem a cukkinit és a paradicsomot, lefedtem és nagyjából 10 perc alatt puhára pároltam. 

Amíg a zöldségek puhultak, megmostam és felaprítottam a zöld fűszereket. A párolás végén a serpenyőbe tettem ezeket is és pár percig még hagytam, hogy összeérjenek az ízek. Ezután a túróval és a főtt tojássárgájával az egészet krémessé turmixoltam a botmixerrel. Megkóstoltam és még egy csipet sóval összerántottam az ízeket. 

Friss zsemlére kentem és egy fél paradicsomot is felkockáztam hozzá. Persze az elengedhetetlen kefir is az asztalra került. No meg a házi, natúr paradicsomlé is, amiért a kisasszony él-hal.

Tavaszi zsongás spárgával - alias besameles rakott zöldspárga

Vendégművész bejegyzés következik.

A tavaszban az egyik legjobb dolog a spárga megjelenése. Számtalan változatban elkészíthetjük, most az egyik legfinomabbat ajánlom mindenki szíves (és szívtelen) figyelmébe.

Hozzávalók:

fél kiló zöld spárga

30-40 dkg füstölt sonka

20 dkg füstölt sajt (karaván jó, csak macera reszelni)

A besamelmártáshoz:

2 evőkanál vaj
2 evőkanál liszt
3 dl tej

2 dl spárga főzőlé

só
bors
szerecsendió

A zöld spárgát megmossuk, elpattintjuk annál a pontnál, ahol magától kettétörik. A szára végét kidobjuk, a spárgát egy kicsit megpucoljuk (elvileg a zöldet nem kell annyira, de a szárat itt is érdemes kicsit megdolgozni, hogy ne maradjanak szálak az ember szájában). Sós vízben félig (!) megfőzzük.

A tejet felforraljuk, félretesszük. A vajat felforrósítjuk, belekeverjük a lisztet, és nagyon lassú tűzön megpirítjuk. A forró tejet állandó keverés mellett, apránként hozzáöntjük, majd a zöld spárga főzőlevét is. Amikor elkészült, sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezzük, valamint hozzákeverünk 10 dkg füstölt sajtot

Ikeás kockaüvegedényben szoktam a további részt elkészíteni, mert így gusztusos előételt lehet varázsolni, és a tálalás sem macera.

Szóval: a félig főtt spárgával kezdem, besamellel folytatom, megszórom jó sok füstölt sonkával, majd újabb spárga és besamelmártás, a tetejére pedig tisztes mennyiségű füstölt sajt kerül. Ne aggódjunk, hogy túlságosan füstös lesz, ki-ki ízlése szerint a füstölt sonkát füstmentes prágaira cserélheti.

Sütőben aranybarnára sütjük. Az a jó, ha a hozzávalók legalább langyosak, mert a sütőben nem fog túlságosan megmelegedni, a sajt relatív gyorsan olvad (éppen ezért érdemes nem légkeveréssel és nem grillezéssel, hanem sima alsó-felső sütőállással készíteni).

Ez az étel amellett, hogy jól néz ki, az üvegkockák és a spárga miatt elegáns, a besamelmártás és a sajt miatt laktató. Ha levest adunk elé, akkor főételként funkcionálhat, ha előételként adjuk, akkor érdemes nagyon könnyű főétellel követni. Desszert gyanánt pedig az egyszerű, finom és könnyű édesség jól passzol hozzá, az epres túróhab. De ez már egy másik recept lesz majd :)

Adalék:
képtelen vagyok fényképpel dokumentált, az elkészítés tényét bizonyító bejegyzést kipasszírozni a delikvensből, így drasztikus lépésre szántam el magam: megint megkértem, hogy képeket is csináljon, különben nem hiszem el, hogy valaha is járt volna bármilyen konyha közelében. Kénytelen voltam becsatolni én egy képet magáról a zöld spárgáról, hogy legalább valamennyire hihető legyen a poszt...
Csók,
Mesi

A májkrém - legyen házi

Nem eszünk sok kész cuccot. Hébe-hóba veszünk felvágottat, gyári kolbászt. Konzervet szinte soha nem lát a kamránk, kivéve mondjuk a paradicsompürét, vagy az olajos halakat. 

Évek óta készítünk mi magunk kolbászt. Megvan a kipróbált, jól bevált recept, a család meg jó nagy ahhoz, hogy hónapokra elegendő mennyiséget begyúrjon, betöltsön. 

Ma az Anya spórol blogra tévedtem, és amíg Rozi aludt, kicsit kutakodtam ott. Így találtam rá egy jó kis házi májkrém receptre. Meg is csináltam. Annyira egyszerű, hogy azt hiszem a bolti májkrémektől is elköszönünk, a zabpelyhes kekszhez hasonlóan.

Hozzávalók:

20 dkg csirkemáj

1 kisebb fej vöröshagyma
4 ek. tej/húslé (egyik sem volt épp itthon, sima csapvízzel helyettesítettem)

só

fekete bors

majoránna

2-3 el. kacsazsír/zsír

füstölt szalonna (az eredeti recept húsosat ír, de nekünk most épp csak füstölt csemege szalonna volt itthon. Püff neki :-) )

mustár ízlés szerint

A serpenyőbe tettem a kacsazsírt, a felkockázott szalonnát és a vöröshagymát, majd megpirítottam. Rátettem a megmosott, feldarabolt csirkemájat, frissen őrölt fekete borssal, majoránnával fűszereztem és készre sütöttem. Kicsit meg is pirítottam. 

Sóztam (ezúttal alaposan el... higgadtabbnak kellett volna maradnom), majd botmixerrel pépesítettem, de azért nem bébiételesre, kisebb májdarabok maradtak benne. 

Viszlát fémdoboz, viszlát szalonna bőrke. Viszlát ipari szalonna.

U.i.: kis keresgéléssel rengeteg májkrém receptet köp ki magából az internet. Érdemes kutakodni. A No Salty (is) tele van velük. :-)

Francia epres lepény. Vagyis szamóca, tehát francia szamócás lepény...

...  uhh, ne ragozd Cookie, mert meghülyülök.

Na szóval. Az utóbbi időben több értekezést is olvastam arról, hogy az átlag ember jótékony (vagy kártékony) tudatlanságban él. Ugyanis: amit a piacon eperként megvásárol, az igazából nem az. És hogy ezt sokszor a piaci kofák sem tudják, vagy csak úgy csinálnak, mintha tudnák, amikor nekik szegezzük a kérdést: ez eper, vagy szamóca?

Gyerekkoromban a nagypapám elmagyarázta a különbséget szamóca (földfelszínen terem) és eper (fán terem) között. De gyorsan azt is hozzátette, hogy ettől még mindenki epernek hívja a szamócát. Van, amikor földi epernek. Nekem teljesen mindegy, hogy eper vagy szamóca, földi, vagy "fás". Finom ez is, meg az is.

Egyébként előre megfontolt aljasságból én is leteszteltem a gyümölcsös cigány asszonyt. Gond nélkül vette az akadályt, de hozzátette: nem szokta ezzel bonyolítani az életét, a lényeg, hogy szép portékát hozzon a vevőinek.

Már megsütöttem ezt a sütit, amikor kiderült, hogy ez az úgynevezett galette. :-) Hiába, mindig tanul az ember valami újat. Ez a szép a sütésben, főzésben. 

Az anyósomékon teszteltem életem első olyan galette-ét, amiről már tudatam, hogy az. :-). Kapóra jött, hogy nálunk jártak. Amíg ők Rozival játszótereztek, elkerekeztem a zöldségeshez eperért. Vagyis szamócáért. A tésztát piszok egyszerű összeállítani, ráadásul amíg a hűtőben pihent, én is mehettem kicsit homokozni a gyerekkel. Igaz, nem sok vizet zavartam, a nagy bandázásban, pacsálásban sokáig fel sem tűnt Rozinak, hogy én is megérkeztem. :-)

Szkúzi, nincs fotó, nem csináltam, mert kicsit elsodortak a teendők. De ha a Díványra kattintotok, látni fogjátok Doki receptjét. Hasonlóan nézett ki az enyém is, csak kicsit másképp. :-)

Hozzávalók (1 nagy vagy 2 kicsi lepényhez):

220 g liszt 
170 g hideg vaj
1 csipetnyi só
20 g cukor
4 evőkanál hideg víz (sütés előtt 1 órával a hűtőbe tettem egy kis pohárnyi vizet)

350 g eper
4 evőkanál eperlekvár (az utolsó üveg a tavalyi befőzésből, remélem, hamarosan érkezik a cigány asszony a szamócával)

1 tojás a lekenéshez

(barna)cukor - elhagyható, de én nem tettem, megszórtam vele az epreket

A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal. Nekem nagyon bevált az a módszer, hogy a reszelő nagy lyukú oldalával a lisztbe reszelem a vajat. Így sokkal könnyebb dolgozni vele, kevesebb ideig kell morzsolni. Ezután hozzáadtam egy csipet sót, a cukrot és 4 evőkanál hideg vizet. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, gombócot formáztam belőle és folpackba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.

Rozi és a nagyszülők után mentem a játszótérre. Miután hazaértünk, Rozit homokmentesítettem és kimostam a porból, megmostam, kicsumáztam és feldaraboltam az epret. Én most negyedekre vágtam a szemeket. 

A sütőt előmelegítettem 180 fokra légkeverésen. Ez gázsütő esetében kb. a 4-es fokozat. Szilikonos sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. 

Kivettem a tésztát a hűtőből és lisztezett deszkán nagyjából 3 mm vékonyra kinyújtottam. Egy nagyobb (kb. 30 cm átmérőjű) tányért tettem a tetejére és a pereme mentén körbevágtam a tésztát. Megkentem a tetejét az eperlekvárral, de a szélén kb. 3 centit üresen hagytam, ezt hajtottam fel a végén. A lekvárra rendeztem az eperdarabokat, majd enyhén megszórtam a barna cukorral. 

Lezárásként végül felhajtottam a tészta szélét, majd szépen megkentem a felvert tojással. 

Nagyjából fél órát kell sülnie a sütőben, de mint mindig, ez is sütő függvénye. Lehet, hogy elég 25 perc, de az is előfordulhat, hogy 35 perc kell a tésztának. Vagy akár 40 is.

U.i.: legközelebb barackkal csinálok ilyen lepényt. 

Recycling. Maradéktalanítás.

Persze, hogy túllőttem a szombati csülök mennyiségével. Még a fagyasztóba is jutott egy nyers példány. :-) Finom lett, nagyon. Fogyott belőle szombaton. Ettünk belőle vasárnap is, de csak nem akart eltűnni. Kidobni viszont nem szerettem volna, mert hát mégiscsak válság van... 

Tegnap gombapörköltet főztem vacsorára, rizzsel. Ezekből is maradt egy-egy bő adag, a rizst fel is használtam ma.

Még tegnap este próbáltam kicsit előre gondolkozni a következő pár napra. Mára besamelmártásos, cukkinis, csülkös tésztát terveztem, de aztán megláttam a zöldségesnél egy szép fej kelkáposztát. Egy egész fej sok lett volna, ezért megalkudtunk a kofával egy fél fejben. Vettem egy csokor petrezselyemzöldet is, ha már ott voltunk. 

Hozzávalók:

maradék sült csülök 

(maradék) rizs

fél fej vöröshagyma

1 nagy gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyemzöld

3 kisebb ág borsikafű (egyenesen a "kertből" :-) )

fél fej kelkáposzta

só

frissel őrölt feketebors

6 púpozott evőkanál tejföl

reszelt füstölt sajt (kb. 5-8 dkg)

2-3 ek. olívaolaj

6 vékony szelet vaj

4 dl víz (ha van, leszűrt húsleves a legjobb)

Felvágtam a kelkáposztát, alaposan megmostam és hagytam lecsöpögni.

A serpenyőt felforrósítottam, majd közepes hőmérsékleten, olívaolajon megpároltam rajta az apróra vágott vöröshagymát. Kissé sóztam. 

Közben felkockáztam a csülköt, nagyjából 3 maréknyi lett. Apróra vágtam a fokhagymát is. Megmostam a petrezselyemzöldet és a borsikafüvet. Ezeket is felaprítottam. Amikor a hagyma megpuhult, rádobtam a csülköt és a fokhagymát, majd megint megsóztam kissé. Megszórtam frissen őrölt borssal is. Kicsit emeltem a hőfokon és átpirítottam a csülköt. Nagyjából 5 perc után visszavettem a hőfokot közepesre, a serpenyőbe öntöttem a víz felét, rádobtam a petrezselyemzöld és a borsikafű felét, majd pár percig hagytam főni a ragut. Ezután hozzáadtam a kelkáposztát, ismét sóztam kicsit, beleöntöttem a maradék vizet és lefedve nagyjából negyed órán át pároltam. 

A sütőt légkeverésen előmelegítettem 220 fokra. 

Lereszeltem a sajtot és elkevertem a tejföllel. Amikor a kelkáposzta is kellően puha lett, de még semmiképpen sem szotyós, elzártam a tüzet, megszórtam a maradék petrezselyemmel és borsikával. Egy kisebb tűzálló  tálba terítettem a csülkös, kelkáposztás ragut, a tetejére 3 szelet vajat raktam, majd elkentem rajta 3 evőkanálnyit a sajtos tejfölből. Egyenletesen ráterítettem a tegnapról megmaradt főtt rizst, enyhén sóztam, borsoztam, majd 3 szelet vajat tettem a tetejére. Elkentem rajta a maradék tejfölt. 20 percre betoltam a tálat a sütőbe.

A csülök és a rizs is újrahasznosult, a lelkiismeretem pedig nyugodt maradt, hogy nem kellett kidobni semmit.

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Na, ez tízpontos! Persze, hogy Jamie Oliver Vidéki konyhájában láttam. Naná, hogy volt benne citromlé és jó minőségű extra szűz olívaolaj. :-)

Tökéletes vacsorára, grillezéskor, vagy csak úgy. Dagasszátok, süssétek, egyétek.

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Hozzávalók:

7 g száraz élesztő
10 g méz
1 dl-nél kicsit több langyos víz
1 dl sör (langyos)
330 g finomliszt
10 g só

10 nagy levél bazsalikom (mivel télen csináltam, épp nem volt friss bazsalikom, szárítottal
2-3 gerezd fokhagyma
1-2 ek olívaolaj
1 kk citromlé
só, bors, őrölt chili (a chilit Rozi miatt elhagytam)

A sört meglangyosítottam és feloldottam benne a mézet és az élesztőt. 

Apróra vágtam a fokhagymát és a bazsalikommal együtt egy tálba tettem. Ráöntöttem az olívaolajat, kissé sóztam, borsoztam. Aki chilit is akar használni, az ezen a ponton azt is szórja bele. Adtam még hozzá 1 kávéskanálnyi citromlevet is és az egészet állni hagytam. 

Nagy tálba mértem a lisztet és a sót, majd a közepébe mélyedést csináltam, amibe beleöntöttem az élesztős mézes sört. Kicsit összekevertem, természetesen kézzel. Pontosabban az ujjaimmal. Ekkor hozzáadtam a langyos vizet és jó alaposan összekevertem. Egy nedves massza lesz a végeredmény. No, éppen ez kellett nekem. Ezután jött a kedvenc részem, a dagasztás. Legalább 5 percig dagasztottam. Amikor összeállt a tészta, gombócot formáztam belőle, visszatettem a tálba, kevés liszttel meghintettem, késsel megkarcoltam a tetejét és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából fél óra volt. Egyébként a sütőt szoktam kelesztésre használni. Az olvasztó fokozaton, 30-35 fokra állítva előmelegítem, majd elzárom és tálastól, letakarva beteszem a tésztát. 

Miután a tészta gyönyörűen megkelt és a duplájára dagadt, finoman átgyúrtam, majd kettészedtem a gombócot. Sacc per kábé 20-25 centi átmérőjű sacc per kábé köralakot formáztam belőlük. Nagyjából 1,5 centi vastag volt mindkét tésztalap. Vékonyan meglisztezett tepsire tettem őket. És itt jött az olaszkodás: mind a tíz ujjammal megdöfködtem a tésztákat, amitől olyan fokaccsás lett. A kis gödrök teszik olyan jellegzetessé a focaccia-t. A tetejükre raktam a már korábban összeállított feltétet. Egyenletesen elkentem az olívás mázat, hogy mindenhol érje a tésztát. Így hagytam még 35-40 percig kelni. Közben az újrakelesztés vége előtt kb. 10 perccel bekapcsoltam a sütőt és 230 fokra előmelegítettem. 15 percig sütöttem, majd meglocsoltam még egy kevés olívaolajjal és megszórtam egy kevés durva szemű sóval is.

Nem, nem, extra citromlével nem kellett meglocsolni a végén.

Egy kis fokhagymás kék sajtos és fokhagymás tejfölös mártogatót azért kutyultam mellé, csak hogy még áthatóbb fokhagyma szagunk legyen. 

Sült túrótorta karamellizált cukorral

A Férj jó barátja hosszú évek után rászánta magát, hogy kipucolja a kertjét. Nagy kertje van, még kikukázandó felesleggel. Rendelt egy nagy konténert, összetrombitálta a cimborákat. Főzött egy nagy adag székely káposztát, laza 4 kiló savanyú káposztából és 3 kiló húsból. És persze, hogy éppen akkorra lett "tél". Eső és utálatosan csípős szél.

Jó vagy rossz szokásom, de minden összejövetelre sütök valamit. Sósat vagy édeset, van, hogy ezt is és azt is. Erre az alkalomra sült túrótortát csináltam. Jó kis recept ez, mert egyszerű, de a végeredmény nagyon finom. 

A receptet és a képet is a Csak a puffin-ról csórtam, szigorúan a szerző engedélyével. :-) Az történt ugyanis, hogy mire észbe kaptam, nem maradt semmi abból, amit én sütöttem. Egy kajás blog pedig milyen már fénykép nélkül?! :-)

Doctor Pepper sült túrótortája

Az eredeti recept 18 centis tortaformához adta meg a mennyiségeket. Én 22 centis formát használtam, mert sokan voltunk. Zárójelben lesznek 18 centis forma arányai ott, ahol én többet használtam valamiből.

Hozzávalók: 

20 dkg darált háztartási keksz

10 dkg vaj

1 citrom reszelt héja

20 dkg (15 dkg) túró

15 dkg (10 dkg) mascarpone

15 dkg (10 dkg) tejföl

5 dkg porcukor - egyedül ezt a mennyiséget nem növeltem, mivel a végén úgyis kerül még cukor a torta tetejére

1 ek liszt

1 vanília rúd kikapart magja 

1 citrom reszelt héja és leve

2 tojás - ezt sem növeltem, 3 tojás már sok lett volna. Inkább 2 nagyobb tojást használtam

csipet só

a tetejére világosbarna nádcukor (persze a fehér cukor is tökéletesen megteszi)

A citromokat 20 percre langyos vízbe tettem, így a viaszos réteg és a mindenféle szerek nagyjából le/kiáznak   a héjáról/héjából.

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra (gáz esetén ez 4-es fokozat). Ledaráltam a kekszet, megolvasztottam a vajat, majd a reszelt citromhéjjal együtt alaposan összekevertem. Egyenletesen belenyomkodtam a tortaforma aljába, majd 10 percre a sütőbe tettem. 

Ezalatt összeállítottam a krémet. Az összes hozzávalót egy nagyobb keverőtálba tettem, majd robotgéppel pár perc alatt egyneművé kevertem. Apróbb túrószemcsék maradtak még így is, de ez nem baj.

10 perc után kivettem a kekszes alapot a sütőből, ráöntöttem a túrós masszát és visszatettem a sütőbe további 30-35 percre. Tűpróbával ellenőriztem - nagyjából 25 perc környékén -, hogy mennyire szilárdult meg a massza. Ha már nem nem ragad a tűre a krém, a süti készen van. Sütőtől függ, hogy végül mennyi lesz a teljes sütési idő. Nekem most ennél a tortánál 30 perc elég volt. 

Az eredeti recept szerint a cukrot nagyjából 25 perc elteltével kell a torta tetejére szórni és még így visszatenni a sütőbe, ahol szépen a tetejére karamellizálódik. Mivel én már előző este megsütöttem a sütit, nem tettem rá a cukrot, nem akartam, hogy másnapra a karamell megszotyósodjon a tetején. Mivel az én drága uram vett egy remek zsebsárkányt, elvittük magunkkal és közvetlenül a fogyasztás előtt a torta tetejére karamellizálta a cukrot.

Zöldséges csirkecomb remoska-ban

Kolbász, szalonna, disznósajt, paprikás krumpli, rakott krumpli, slambuc (öreglebbencs, öhön). Egy könnyű hétvégi menüsor. A maradék héjában főtt krumpliból meg majonézes, lila hagymás krumpli saláta lett... 

Valahogyan vissza kellett állítani a felborult egyen(túl)súlyt. Tegnap este például egy laza, könnyű juhtúrós sztrapacskával... :-) Itt már tényleg végem volt.

Elővettem a remoskát a kamrapolcról és nézni kezdtem. Zöldséges csirkecomb készült benne. Remek kis szerkezet. Csak beledobáljuk a hozzávalókat, fűszerezzünk, és hagyjuk, hogy a többit elintézze a remoska.

Remoskás csirkecomb

Hozzávalók:

3 egész csirkecomb vagy 6 felső comb

2 sárgarépa

6-8 fej gomba, attól függően, mekkorák

6 szem közepes krumpli

2 fej közepes vöröshagyma

6-8 gerezd fokhagyma, attól függően, ki mennyire van jóban a fokhagymával

fél liter víz

só, bors

natúr vegeta

majoránna

friss petrezselyemzöld

vaj

opcionális: tejszín, mustár, frissen reszelt szerecsendió

A krumplikat, a répákat, a vöröshagymákat megpucoltam és a remoska aljában vágtam. A fokhagymákat héjastól tettem bele. A gombákat nedves papírtörlővel áttöröltem, félbevágtam és hozzáadtam a többi zöldséghez. Sóztam, enyhén borsoztam és megszórtam a natúr vegetával. Ráöntöttem a vizet. 

A csirkecombokat alaposan megtisztítottam, megmostam. Sóval, borssal és majoránnával bedörzsöltem és a zöldségek tetejére fektettem őket a bőrös felükkel lefelé. A tetejükre vajat morzsoltam, majd rátettem a tetőt és hagytam őket békében főni a levükben. Nagyjából 40 perc után megnéztem a csirkecombokat, hústűvel megszúrtam mindegyiket és ha már nem jött belőlük rózsaszín lé, megfordítottam őket, hogy a bőrük is piruljon. 

Amikor a bőrük ropogósra sült, kikapcsoltam a remoskát. Megszórtam a csirkék tetejét apróra vágott friss petrezselyemmel. 

Mivel kicsit soknak ítéletem meg a szaftot, 3 evőkanálnyit átszedtem egy serpenyőbe. Elkezdtem beforralni, hogy kicsit sűrűbb legyen, majd tejszínt adtam hozzá, 1-1,5 dl-nyit. Ez ízlés dolga, én tejszín függő (is) vagyok. 1 percig forraltam, majd a végén beletettem 1 kávéskanálnyi mustárt. Reszeltem bele szerecsendiót, majd elzártam a serpenyő alatt a tüzet.

Almás szilvás cobbler

Néhány hete Siófokon voltunk családi összejövetelen. Az unokahúgom isteni szilvás süteményt sütött. Amilyen pikk-pakk rakta össze a kis csaj az egészet, annyira finom lett. Olyan beledobálós süti volt, csak a nyers tészta tetejére dobálta a megmosott, kimagozott és félbe vágott szilvákat, aztán 3/4 órára betolta a sütőbe. 

Rozi névnapjára ilyet akartam sütni. Volt még itthon szilva, neki is láttam a kimagozásnak, aztán eszembe jutott egy , hogy nemrég olvastam egy Puffin recept, inkább kipróbáltam azt. Ez eredetileg sárgabarackot és almát írt, én a barackot most szilvára cseréltem. 

A legtovább a szilva kimagozása tartott, volt az úgy 5 perc is. Ennél csak kevesebb volt a tészta összeállítása. 

Almás szilvás cobbler

Hozzávalók:

30 dkg kimagozott szilva

2 db alma

2 ek. nádcukor (naná, hogy a sima kristálycukor is megteszi)

1 tk. őrölt fahéj (az eredeti recept ezt nem írta)

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

10 dkg hideg vaj

5 dkg nádcukor (dettó)

1 púpos evőkanál őrölt fahéj (dettó)

csipet só

1 tojás

1,5 dl tejszín

A sütőt előmelegítettem 170 fokra és előkészítettem egy kerámia edényt. Mivel sikeresen eltörtem a pitesütőnket, sima téglalap alakú kerámia "tepsit" használtam. Azt hiszem, nem ettől lesz rossz a süti. :-)

A szilvákat megmostam és kimagoztam. Az almákat meghámoztam és felkockáztam. A tepsibe raktam őket és az egészet megszórtam 2 ek. cukorral és a fahéjjal.

A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sütőport, a cukrot, a fahéjat, a csipet sót, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan összemorzsoltam. 

Egy másik tálba öntöttem a hideg tejszínt és 1 egész tojást, majd elkevertem. Ezt hozzáöntöttem a lisztes keverékhez és alaposan összekevertem. Ragacsos masszát kell kapni. Kanál segítségével gombócokat raktam a gyümölcs tetejére úgy, hogy nagyjából befedte azt. 

Sütőbe tettem és 40 perc alatt aranybarnára sütöttem. Jó ropogós lett a teteje. Rozi még kikönyörgött egy szeletet magának a délutáni alvása előtt... :-)

Tojásos nokedli abszolválva

A bűvös 1 év letelt. Vége a tojásfehérje tilalmának. Itt a tojásos nokedli ideje. Miután Rozi eddig minden egyes új kaját örömmel fogadott és egyik sem járt semmilyen mellékhatással, 2 nappal az első szülinapja után megkínáltuk egy teljes értékű, azaz egész főtt tojással. Pontosabban az egész tojás felével, elsőre mégsem lehettünk telhetetlenek. Nem is akárhogyan: a vasárnapi ebédünk kapros lazac, főtt krumpli és főtt tojás volt, amiből lelkesen falatozgatott a kisasszony is. :-)

Ma nagyon nem jött az ihlet, hogy mit főzzek ebédre. Amikor kinyitottam a hűtőt, homlokon vágott egy doboz tojás: tojásos nokedli lett az ebéd. 

Tojásos nokedli

Hozzávalók (kettőnknek):

25 dkg fehér liszt

2 tojás

2-3 dl víz

só

olaj

friss petrezselyem zöld (ecetes fejes saláta hiányában...)

tejföl + 1 evőkanál tehéntúró

Egy lábasban feltettem forrni a vizet. Megmostam és apróra vágtam a petrezselymet. 

Amíg a víz felforrt, a lisztet tálba tettem, beleütöttem 1 tojást, enyhén sóztam, majd fokozatosan hozzáadtam a vizet. Nem kevertem ki simára a tésztát, a nokedli esetében kifejezetten az a jó, ha a tészta kicsit göröngyös, csomós.

Amikor a víz felforrt, olajat öntöttem bele, mérsékeltem a tüzet és nokedli szaggatóval apró nokedliket szaggattam. Akkor szedtem ki, amikor mind feljött a víz tetejére. Ez 2-3 perc volt, mivel tényleg apró nokedlik lettek. 

Leszűrtem a tésztát és egy serpenyőben kevés vajjal átforgattam. Ráütöttem egy felvert tojást és alaposan átsütöttem. Persze Rozi miatt, én ennél kicsit szotyósabban szeretem. 

Rozi fejadagjába kevertem egy kis tejfölt is, hogy jobban csússzon. Az enyémet még kicsit megsóztam, jó alaposan megborsoztam és kövezzetek meg, de meglocsoltam vastagon brazil paprikaszósszal, originally from Brasil. 

Hideg görögdinnyét ettünk utána. :-) 

Muszaka Jr.

MUSZAKA. Erre vágytam már. Csak nem emlékeztem rá. :-)

Nagyon szeretem. És most Rozi is nagyon meg fogja szeretni. Így született meg a muszaka junior. :-)

Hozzávalók:

1 nagy padlizsán

25 dkg darált hús (most marhahúst használtam, mert már rég ettünk)

1 fej vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

1 paradicsom

2 szem közepes krumpli

olívaolaj

só

majoránna

oregánó

kakukkfű

2 dl víz

3 evőkanál tejföl

reszelt sajt

Kivajaztam egy tűzálló tálat. 

Megmostam a krumplikat és héjában megfőztem. Hagytam kihűlni. Amíg a krumpli főtt, megpucoltam a többi hozzávalót. Egy serpenyőben olajat hevítettem, a vöröshagymát apróra vágtam és közepes lángon megfonnyasztottam. Közben kicsit sóztam. Felkockáztam a padlizsánt és a paradicsomot. Amikor a hagyma kapott egy kis színt, rátettem a darált marhahúst és megsütöttem. Ekkor rátettem az apróra vágott fokhagymát, pár percig sütöttem tovább így a húst, majd hozzáadtam a padlizsánt és a paradicsomot is. Megint sóztam egy kicsit. Rádobtam a zöld fűszereket is. Alaposan összekevertem, majd fedő alatt alig 10 percig főztem, szintén közepes lángon. Eresztett kevés levet, de azért öntöttem hozzá 2 dl vizet. Ezzel még pár percig hagytam rotyogni. 

Ekkora a krumplik kihűltek. Megpucoltam és nagyjából 1 centis szeletekre vágtam, majd a tál aljába fektettem a karikákat. Erre halmoztam a padlizsános, marhahúsos ragut, majd vékonyan megkentem a tetejét tejföllel és megszórtam reszelt sajttal. A tálat betoltam a sütőbe és 200 fokon 15-20 perc alatt összesütöttem. Csak addig, amíg a sajt kapott egy kis színt, világos aranybarnára sült.

Jól megettük.Szerette. :-)

Kovi ubi

Nem vagyok egy sunshine Barbie. Nem szeretem a nagy meleget. Napallergiám is van, meg falfehér bőröm, lipántos pesti nőcske lettem, amióta hátat fordítottam a vidéknek.

Ami nagyon jó a nyárban, hogy nem győzzük  venni és enni a friss zöldségeket és gyümölcsöket. Kovászos uborka minden mennyiségben jöhet jéghidegen. Ma megcsináltam az idei első adagot. Tavasztól őszig délutánonként járnak az utcánkba mozgó árusok, akik zöldséget, gyümölcsöt árulnak persze teljesen jogtisztán... Vettem tőlük még szerdán kovászolni való uborkát, meg kaprot, ma pedig teleraktam az egyik 5 literes befőttes üveget és már érik is kint az erkélyen a kovi ubi. 

Kovászos uborka

Hozzávalók:

2-3 kg kovászolni való uborka - lehetőleg minél kisebbek

3 fej fokhagyma

2-3 csokor kapor

kenyér

só

víz

steril géz

5 liter vizet feltettem forrni. Annyi sót tettem bele, amitől már-már ihatatlanul sós lett. Amíg a víz felforrt, alaposan megmostam az uborkákat, a végeiket levágtam és mindegyiket bevagdostam hosszában 3 helyen. Megpucoltam a fokhagymákat. A kenyeret becsomagoltam a gézbe. 

Kimostam a befőttes üveget. Az aljába szórtam a fokhagymából, majd egymás mellé állítgattam az uborkákat. Amikor az első réteg megvolt, megint tettem az üvegbe fokhagymát, majd erre jött egy újabb réteg uborka, aztán fokhagyma. Egészen addig rétegeztem, amíg megtelt az üveg. Arra kell csak figyelni, hogy maradjon a tetején hely a kapornak és a kenyérnek. Amikor ezek is az üvegbe kerültek, tányérba állítottam az üveget, hogy amikor érni kezd az uborka, abba folyjon a felesleges lé és ne szét és szana. Az egészre rámertem a forró sós vizet, és lefedtem egy másik tányérral. Kitettem az erkélyre, egy olyan helyre, ahol folyamatosan éri a nap. Innentől már önjáró a folyamat, a nap megteszi a dolgát. Ha marad ez a meleg és napos idő, vasárnap  vagy hétfőn már ehetjük is. 

Sárga! színű fejtett zöldbab

Ha egyszer zöldbab, akkor az legyen ZÖLD bab. A krumplileves meg krumplileves, de ez meg egy másik történet... Soha nem értettem, hogy a sárga színű babot miért hívják mégis zöldbabnak. Persze, sose kerestem a választ vérverejtékesen, csak amikor ilyet veszek, gondolkodóba esem. 

Na mindegy is. Szóval Rozi megette élete első sárga színű fejtett zöldbab főzelékét. Egyen ebédünk volt tegnap. Annyira, hogy még Rozi nagyanyja is ezt ebédelte, mert éppen itt volt. Így járt. :-)

Hozzávalók:

50 dkg sárga fejtett zöldbab (de miért zöld, ha egyszer SÁÁÁÁRGA? :-D )

1 közepes fej krupli

1 fej vöröshagyma

só

fél liter víz vagy ha van otthon, akkor húsleves (ha szükséges, a főzés során elpárolgott folyadék pótolható. Én úgy szeretem, ha van leve bőven)

1 kisebb csokor kapor

olívaolaj

1 evőkanál joghurt (most volt itthon görög joghurt, Rozi adagjába azt tettem, ettől jó sűrű és krémes lett)

2 evőkanál tejföl (nekem :D)

opcionális:

cukor ízlés szerint (a sajátomba most tettem)

ecet ízlés szerint (a sajátomba most tettem)

2 evőkanál liszt (most fele búzaliszt, fele zabpehely liszt volt)

Az olívaolajat egy kisebb fazékban hevíteni kezdtem. Közben a vöröshagymát megpucoltam, felaprítottam, majd az olívaolajon üvegesre pároltam. Közben enyhén sóztam. Ezalatt a krumplit megpucoltam és nagyobb kockákra vágtam. A babbal együtt a hagymára tettem és közepes lángon pár percig fedő alatt hagytam őket pirulni. Ezután megszórtam a kaporral, alaposan átkevertem és felöntöttem a vízzel. Fedő alatt hagytam megfőni. Ez nagyjából negyed óra volt.

Amikor a krumpli és a bab is megfőtt, kivettem Rozi adagját, amihez a babot botmixerrel, a krumplit villával áttörtem, majd elkevertem néhány evőkanálnyi főzőlével és a joghurttal. Megkóstoltam és egy csipet sóval még ízesítettem.

A felnőtt adaghoz a 2 evőkanál lisztet elkevertem a 2 evőkanál tejföllel és kevés főzőlével. Ezzel behabartam a főzeléket és egyet hagytam rottyanni, hogy a habarás besűrűsödjön. 

Csak a saját fejadagomhoz tettem egy kis cukrot és ecetet, mert most ezt az ízt kívántam a zöldbabhoz. Ahogyan néha a nagymamám is csinálta...

Sodort rétes

Rétessütés. Na ez az, ami misztikum volt, mert ugye csak nagyanyáink tudták a titkot.

Életemben először tavaly sütöttem rétest. Kaptam egy olyan receptet, amitől vérszemet kaptam. És lássunk csodát,  "hejdejó" rétes lett belőle. Meg kell adni a tésztának a kellő figyelmet és tiszteletet, amit ő kegyesen meghálál. Ezzel meg nem mondtam újat, azt hiszem... (már megint közléskényszeresen okoskodtam, bocs).

Termékeny hétvége volt. Grilleztünk, medvehagymás pogácsát sütöttem és túrós rétest is. :-) 

Sodort túrós rétes

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 teáskanál só

1 evőkanál cukor

2 tojás

2 dl tejföl

kb. 2 dl tej (általában mésfél deci elég szokott lenni)

zsír a kenéshez

túrós töltelék:

50 dkg túró

15 dkg cukor

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1 tojás

1 tejbe áztatott zsemle 

1 csomag vaníliás cukor

csipet só

a rántáshoz: 

2 evőkanál zsír

3 evőkanál liszt

Rugalmas tésztát gyúrtam a hozzávalókból. Nem kell megijedni, ragacsos, nokedli tésztára emlékeztető lehet az állaga. Ilyenkor néhány plusz szórásnyi liszttel megoldódik a kérdés. Letakarva pihentettem addig, amíg elkészítettem és kihűtöttem a rántást. 

A zsírt felhevítettem, majd halvány zsemleszínűre pirítottam benne a lisztet. Miután kihűlt, kinyújtottam a tésztát 2-3 mm vékony téglalapra, megkentem a rántással, majd feltekertem, mint a bejglit. Hűvös helyen (most a hűtőben) 1 órán át pihentettem. 

Negyed órával azelőtt, hogy a tésztát kinyújtottam, megcsináltam a túrós tölteléket. A túrót villával kicsit áttörtem, beletettem a cukrot, a vaníliás cukrot, a citrom reszelt héját, a fél citrom levét és a tojás sárgáját. A tojásfehérjéből kemény habot vertem, aminek először határozott mozdulatokkal az egyik felét, majd már óvatosan a másik felét is a túrós masszához kevertem.

1 evőkanálnyi zsírt kiolvasztottam egy kis serpenyőben. Kibéleltem egy tepsit sütőpapírral. A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Ez gázsütőn a 4-es fokozat. 

A tésztát négy részre vágtam, mindegyiket vékonyra, már-már átlátszóra nyújtottam. Először sodrófával, majd kézzel dolgoztam. A tésztalap közepére zsemlemorzsát szórtam, ami megfogta kicsit a töltelék nedvességtartalmát. Ezután elosztottam rajta a tölteléket. Az olvasztott zsírral megkentem a töltelék mellett a tészta egyik oldalát. A tészta száraz felét a töltelékre hajtottam, majd erre rá a zsírral megkent oldalt is. 

A sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, megkentem olvasztott zsírral és pirosra sütöttem. A mi sütőnkben ehhez nagyjából 3/4 óra kellett. 

Ej, de jó lett!

 

Kapros, túrós, cukkinis lasagne

Szeretem a húst. Nagyon is. Sülve, főve, grillezve, félangolosan. A Húsvét viszont eléggé kifárasztott. Na nem visszafordíthatatlan az állapot, de kell egy kis pihenő.

Egyet ettünk a gyerekkel. Vega lasagne-t csináltam cukkinivel és túróval. Nem tudom, melyikőnk lapátolta be gyorsabban. :-)

Hozzávalók:

25 dkg durum lasagne tészta (tojás nélküli)

1 cukkini

15 dkg félzsíros túró

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

15 dkg sajt reszelve

2 evőkanálnyi extra szűz olívaolaj

só

kapor (most csak szárított volt, a friss lesz az igazi)

1 - 1.5 dl natúr paradicsomlé Rozi adagjához. 

Kevés olívaolajjal kikentem egy kb. 15x30 centis tűzálló tálat.

Hevíteni kezdtem egy serpenyőt. Közben a vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágtam. Felszeleteltem a cukkinit és feltettem a vizet a tésztának. Amikor felforrt, beletettem a lasagne tésztát és nagyjából 10 perc alatt megfőztem. 

Ezalatt kellően forró lett a serpenyő, így beleöntöttem az olívaolajat. Fél perc elteltével rádobtam a felaprított vöröshagymát, amit üvegesre pároltam. Ekkor hozzátettem a fokhagymát, majd 1 perc múlva a felszeletelt cukkinit is. Enyhén sóztam, majd megszórtam szárított kaporral. A cukkinit addig pároltam, amíg még kicsit roppanós maradt. Ez nagyjából 10 perc volt. Nem kell tovább párolni, mert a sütőben még úgyis puhul. 

A tésztát leszűrtem és rétegezni kezdtem a cukkinis raguval és a túróval: tészta, cukkini, túró. 3 réteget csináltam, a tetejét pedig megszórtam a reszelt sajttal. 200 fokos sütőben (gáz sütő esetén 5-ös fokozat)  nagyjából 15 perc alatt aranybarnára sült.

Rozi adagját botmixerrel durvára turmixoltam úgy, hogy maradjanak benne darabok, hiszen akinek már 8 foga van, az tessen csak használni mindet. :-) A paradicsomlevet azért adtam hozzá, hogy ne legyen annyira sűrű.

Tatár bifsztek

Ez az étel a millió dolláros kategória. De néha jár. Mi most így csináltuk.

A tatár

Hozzávalók:

1 kg darált marha bélszín

3 fej vöröshagyma

fokhagyma, ha valaki így szereti

2 púpozott evőkanál mustár

3 tojássárgája

2-3 dl olívaolaj

só, bors

édes nemes pirospaprika

Worchester szósz (az épp nem volt itthon, így erős paprika szószt adtunk hozzá)

vaj

pirítós

A bélszínt egyszer átdarálta a hentes, de még egyszer itthon is átküldtük az aprítón. Ettől krémes, kenhető állagú lett a hús. Miután belecsurgott az olívaolaj, hozzáadtuk a 3 tojássárgáját, a pépes vöröshagymát, a mustárt, a sót, a borsot és a piros paprikát és alaposan összedolgoztuk. 

Kenyeret pirítottuk hozzá, amit mindenki vérmérsékletének megfelelően megkent vajjal és a már kész bifsztekkel.

Brokkolikrémleves

Emigráltunk vagy mi. Vidékre, a szüleimhez. Szalmák voltunk a csajszival, Férj okulni volt a labancoknál (diplomatikusan: az anyavállalat osztrák leányvállalatánál volt tréningen). 

Brokkoliból csináltam multifunkciós ebédet. Nekünk brokkolirémleves lett, Rozinak meg sajtos-túrós brokkolis ragu. 

Az ebéd

Hozzávalók:

2 fej brokkoli

1 szál sárgarépa

2-3 szem krumpli

3-4 gerezd fokhagyma

1 fej vöröshagyma

A gyereknek:

korának, étvágyának megfelelő mennyiségű zöldség (Rozinál ez 160 és 220 gr között mozog)

1 evőkanálnyi túró

1 evőkanálnyi reszelt trappista sajt

csipet só

1 teáskanálnyi extra szűz olívaolaj

Anyu megmosta a brokkolit és feltette főni egy szál sárgarépával, néhány szem krumplival, a fokhagymával, a vöröshagymával. Rozi miatt nem sózta, nem borsozta. Azt rám hagyta. 

Amikor a zöldségek megfőttek, kivettem Rozi adagját. Villával összetörtem mindent, tettem hozzá egy kevés túrót és reszelt trappista sajtot. Óvatosan megsóztam és öntöttem hozzá egy kis kanálnyi olívaolajat. Mivel taknyos éppen a kisasszony, a fokhagymát sem hagytam ki az ebédjéből. Ettől most megint fokhagyma leheletű a 8 hónapos. :-)

Anyu befejezte a levest. Botmixerrel összeturmixolta a brokkolit és minden egyebet, ami a fazékban volt. Sózta, borsozta, kevés tejföllel dúsította, majd ízesítette szerecsendióval. 

Sajtos pirítóssal ettük.

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a "hegyekbe", egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.

A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.

Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra... Bocs, Nagymami.

Hozzávalók:

A tésztához:

40 dkg fehér liszt

15 dkg Rama margarin
10 dkg zsír

12 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1-2 evőkanál tejföl

csipet só

Az töltelékhez:

2 kg savanykás, kemény alma

3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

fél - 1 citrom leve és héja

10-15 dkg darált dió

őrölt fahéj és szegfűszeg

kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá

1 tojás sárgája a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20x30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.  

A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt. 

Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel. 

A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.

Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.