Szilvás leveles

Gyors süti szaladós vasárnapokra, mert néha a vasárnapok is tudnak szorosabbak lenni. Vagy horror hétköznapok estéjére, amikor minden mindegy. Még mindig úszunk a szilvában, szilvát eszünk szilvával. Rozi már finnyázik, "neeeem anya, nem kérek szilvát megint!" A fagyasztót amúgy is üríteni akartam, kivettem az utolsó csomag leveles tésztát.

Benéztem a kamrába, hűtőbe, hogy mi van még itthon, ami passzolhat a képbe. Ez lett a vége. Egy próbát mindenképpen megért az ügy. Jól rögtönöztem no, minden szerénység nélkül. Szerintem. :-P

Szilvás leveles

Hozzávalók:

500 gr leveles tészta

5 db nagyobb szilva

5-6 ek. sűrű szilvalekvár + 1-2 ek. víz a kenhetőség miatt

2 csapott ek. nádcukor (a fehér kristálycukor is tökéletesen megfelel)

2 tk. őrölt fehéj

1-2 ek. olvasztott vaj (1 ek-nyi hideg vajból olvasztottam)

1 ek. szeletelt mandula

1 tojás a kenéshez

liszt a tészta nyújtásához

A leveles tésztát reggel kivettem a fagyasztóból és hagytam felengedni.Megmostam a szilvákat, hagytam megszáradni mindet.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra (alsó felső üzemmódban). Egy tepsire szilikonos sütőpapírt terítettem. Kettévágtam és kimagoztam a szilvákat. A szilvalekvárt elkevertem a vízzel. A vajat megolvasztottam. 

Lisztezett deszkán nagyjából 1 centinyire kinyújtottam a tésztát. Bőkezűen megkentem a szilvalekvárral, de a széleitől 1 centit szabadon hagytam, majd felhajtogattam, hogy a lekvár és a gyümölcs leve ne csorogjon ki. Kevés fahéjjal megszórtam a lekvárt, majd a kettévágott szilvákat a tészta tetejére ültettem, vágott felükkel felfelé. Egyenletesen megszórtam 1 evőkanálnyi cukorral, majd 1 tk-nyi fahéjjal is. Az egészet megszórtam szeletelt mandulával úgy, hogy a lekváros részre és a szilvák tetejére is jutott. Rácsorgattam 2 ek-nyi olvasztott vajat, majd a maradék cukrot is rászórtam. Még egy kevés fahéj jött a tetejére. A tészta felhajtott széleit alaposan megkentem a felvert tojással és betoltam a tepsit a sütőbe, a közepénél eggyel lejjebbi fokozatra.

25 perc alatt ropogósra, aranybarnára sütöttem. 

Még mindig a backlog: barackos süti

Nem titkoltan azért vettem sárgabarackot, hogy sütibe kerüljön.

Gyors süti. Könnyű a tésztája, savanykás a baracktól és kihűlni sincs ideje. Süssétek meg, faljátok be. 

Barackos süti

Hozzávalók:

6-8 darab sárgabarack, nem túl puha

13 dkg liszt

15 dkg porcukor (eredetileg 20-at ír a recept, de mindig kevesebbet teszek a sütikbe)

1 mokkáskanál sütőpor

5 tojás kettéválasztva

10 dkg olvasztott vaj

1 citrom reszelt héja és leve 

ezt érdemes elkövetni a citrommal felhasználás előtt: 

http://divany.hu/alapkonyha/2013/01/23/citrusfelek_elokeszitese/)

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, azt hiszem, mert ez is a fapados sütőben sült. Kivajaztam, kiliszteztem egy közepes tepsit. 

Előkészítettem a citromot, megmostam a barackokat és cikkekre vágtam. Bocsánat, de én nem bajlódtam a hámozással, így is tökéletes lett a végeredmény. De ha valakit zavar a barackhéj gondolata, hámozzon bátran. 

Megolvasztottam a vajat. A tojássárgákat habosra kevertem a cukorral, hozzáöntöttem a citrom levét és héját, beleszórtam a lisztet, a sütőport és a már nem forró olvasztott vajat. Jól elkevertem. 

Kemény habbá vertem a tojások fehérjét, majd 2 részletben óvatosan a masszába forgattam. Tepsibe öntöttem a nyers tésztát, a tetején pedig elrendeztem a sárgabarackokat. 25-30 percig sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem. 

Mivel az eredeti mennyiségnél kevesebb cukrot tettem bele, kis tálban adtam mellé porcukrot a cukorfüggőknek.

Turbózható meggyes-bögrés piskóta

Süteménysütés terén soha nem voltam igazán jó. Macerásnak is gondolom, nomeg inkább enni, mint készíteni szeretem. Ettől függetlenül van egy örök kedvenc, ami finom is, és megcsinálni sem túl babra: a meggyes-bögrés piskóta. Ha ezt készítem, fel sem tűnik senkinek az édességkészítés iránti analfabetizmusom.

Hozzávalók:

2 bögre liszt

½ bögre cukor

Vaníliás cukor

Sütőpor

1 tojás

½ bögre olaj

1 bögre tej

1 citrom héja reszelve

Magozott meggy (lehet akár mélyhűtött is)

A komplikált folyamat: mindent összekeverünk, egy sütőpapírral kibélelt formába öntjük (nekem van egy IKEÁ-s, meghatározhatatlan mintájú, kör alakú piteformám, abba szoktam rakni, de nyilván a bögre méretétől is függ, hogy mekkora sütőforma kell, lehet akár tepsi is). A meggyszemeket félig lisztbe mártjuk (hogy ne süllyedjenek annyira le), a lisztes felével lefelé ráültetjük a tésztára. Amikor már szép sűrűn sorakoznak, és úgy gondoljuk, hogy több nem fér rá, meghintjük egy kis fahéjjal az egészet (minimális mennyiség kell csak, hogy kapjon egy kis illatot-ízt). Forró sütőben közepes hőfokon (175 fok), légkeveréssel megsütjük. Tűpróba, aztán ha nem ragad, akkor ki lehet szedni (amikor a teteje aranybarna, általában már belül is megsült). Szerencsére nincs a piskótáknál szokásos ajtónyitogatásitilalom szabály, úgyhogy lehet bátran szurkálni. Én a tűpróbát késsel szoktam végezni, jobban rajtamarad a ragacs, ha még nincs kész.

Amikor a sütőből kivettük, kicsit megszórhatjuk még vaníliás cukorral, ne aggódjunk eléggé párolog az egész ahhoz, hogy a cukor nedvességet szívjon fel, és ne legyen kellemetlen-ropogós érzés mikor esszük. Természetesen csak finoman bánjunk a cukorral, nem kell túlzásba vinni. 

Turbó ötlet 1.: Meggyszósz

Meggyszósszal kifejezetten meg lehet bolondítani ráadásul jobban csúszik az egész piskótás miskulancia. Magozott meggyet felhevítünk egy kis lábasban, kis cukorral megédesítjük, rakhatunk bele egy szegfűszeget is, nomeg egy kis fahéjat, de megbolondíthatjuk egy kis gyümölcsös pálinkával is (itt ügyeljünk, hogy az alkoholt forraljuk el). 

Turbó ötlet 2.: Nyári kiegészítő

Egyszerű, és finom: egy kis vanília fagylaltot lehet mellékelni a süteményhez. Meggyszósszal is barátok, úgyhogy akár lehet halmozni az élvezeteket.

Turbóötlet 3. tél: Habosítás

Tejszínhab alkalmazása – szintén gazdagítja a sütit, meggyszósszal is szeretik egymást.

Turbó ötlet 4.: Mindent bele

Elszállt édesszájúaknak meggyszósz-vaníliafagylalt-tejszínhab variáns is feltálalható. Kalóriabomba, az már biztos, viszont remek kreációt lehet készíteni.

Díszítésként egy kis citromfűvel lehet széppé varázsolni az egész édességhalmot.

Szerkesztői megjegyzés: 
turbózható például úgy is, ha fényképpel dokumentáljuk a végeredményt. Hiszen mit ér egy kajás blog fotók nélkül? De hát rizsázhatok én...
:-)

Az eper és a tízhúszharmic.

Végre megint itt van az eperszezon. Még mindig nem az igazi, de valami elkezdődött. Egészen zamatos epret sikerült venni a piacon. Ez lett belőle.

Epres 10-20-30-as

Hozzávalók:

10 dkg cukor

20 dkg vaj

30 dkg liszt

1 tojássárgája

50 dkg eper

2-3 ek. cukor

2 tojásfehérje

A sütőt előmelegítettem 175 fokra légkeverésen. Kivajaztam és kiliszteztem egy 26 centis tortaformát.

A lisztet és a cukrot egy nagy tálba mértem és hozzáatdam a felkockázott vajat. Alaposan összegyúrtam. Belesimítottam a tortaformába és 20 percre a sütőbe tettem. 

Ezalatt megmostam és kicsumáztam az epret, majd cikkekre vágtam. Félretettem. Pár perccel a tészta sütési idejének vége előtt kemény habbá vertem a 2 tojásfehérjét. 

Amikor a tészta megsült, elrendeztem a tetején az epret és megszórtam a cukorral. Óvatosan elterítettem rajta a tojásfehérje habot, majd újabb 20 percre visszatoltam a sütőbe. 

Vanília fagyival vagy tejszínhabbal még jobb. De ahogyan a mellékelt kép is mutatja, mindenféle kence nélkül is kapós, elég egy pillanat és már cseni is valaki a tálról... :-)

Sült túrótorta karamellizált cukorral

A Férj jó barátja hosszú évek után rászánta magát, hogy kipucolja a kertjét. Nagy kertje van, még kikukázandó felesleggel. Rendelt egy nagy konténert, összetrombitálta a cimborákat. Főzött egy nagy adag székely káposztát, laza 4 kiló savanyú káposztából és 3 kiló húsból. És persze, hogy éppen akkorra lett "tél". Eső és utálatosan csípős szél.

Jó vagy rossz szokásom, de minden összejövetelre sütök valamit. Sósat vagy édeset, van, hogy ezt is és azt is. Erre az alkalomra sült túrótortát csináltam. Jó kis recept ez, mert egyszerű, de a végeredmény nagyon finom. 

A receptet és a képet is a Csak a puffin-ról csórtam, szigorúan a szerző engedélyével. :-) Az történt ugyanis, hogy mire észbe kaptam, nem maradt semmi abból, amit én sütöttem. Egy kajás blog pedig milyen már fénykép nélkül?! :-)

Doctor Pepper sült túrótortája

Az eredeti recept 18 centis tortaformához adta meg a mennyiségeket. Én 22 centis formát használtam, mert sokan voltunk. Zárójelben lesznek 18 centis forma arányai ott, ahol én többet használtam valamiből.

Hozzávalók: 

20 dkg darált háztartási keksz

10 dkg vaj

1 citrom reszelt héja

20 dkg (15 dkg) túró

15 dkg (10 dkg) mascarpone

15 dkg (10 dkg) tejföl

5 dkg porcukor - egyedül ezt a mennyiséget nem növeltem, mivel a végén úgyis kerül még cukor a torta tetejére

1 ek liszt

1 vanília rúd kikapart magja 

1 citrom reszelt héja és leve

2 tojás - ezt sem növeltem, 3 tojás már sok lett volna. Inkább 2 nagyobb tojást használtam

csipet só

a tetejére világosbarna nádcukor (persze a fehér cukor is tökéletesen megteszi)

A citromokat 20 percre langyos vízbe tettem, így a viaszos réteg és a mindenféle szerek nagyjából le/kiáznak   a héjáról/héjából.

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra (gáz esetén ez 4-es fokozat). Ledaráltam a kekszet, megolvasztottam a vajat, majd a reszelt citromhéjjal együtt alaposan összekevertem. Egyenletesen belenyomkodtam a tortaforma aljába, majd 10 percre a sütőbe tettem. 

Ezalatt összeállítottam a krémet. Az összes hozzávalót egy nagyobb keverőtálba tettem, majd robotgéppel pár perc alatt egyneművé kevertem. Apróbb túrószemcsék maradtak még így is, de ez nem baj.

10 perc után kivettem a kekszes alapot a sütőből, ráöntöttem a túrós masszát és visszatettem a sütőbe további 30-35 percre. Tűpróbával ellenőriztem - nagyjából 25 perc környékén -, hogy mennyire szilárdult meg a massza. Ha már nem nem ragad a tűre a krém, a süti készen van. Sütőtől függ, hogy végül mennyi lesz a teljes sütési idő. Nekem most ennél a tortánál 30 perc elég volt. 

Az eredeti recept szerint a cukrot nagyjából 25 perc elteltével kell a torta tetejére szórni és még így visszatenni a sütőbe, ahol szépen a tetejére karamellizálódik. Mivel én már előző este megsütöttem a sütit, nem tettem rá a cukrot, nem akartam, hogy másnapra a karamell megszotyósodjon a tetején. Mivel az én drága uram vett egy remek zsebsárkányt, elvittük magunkkal és közvetlenül a fogyasztás előtt a torta tetejére karamellizálta a cukrot.

Karamell pite

Ezt a süteményt a férjem imádott nagymamája sütötte mindig. Találékonyak voltak az emberek ínséges időkben, ez a süti a háború idején, után sokszor került az asztalra. 

Sokszor hallottam erről a süteményről a férjemtől és az apósomtól is. Aztán megszerezte a receptjét amit még a nagymama írt le neki. Eredeti, nagymama kézírás. 3 éve sütöttem meg először a szülinapjára, amit azóta sem felejtek el. Amikor beleharapott, párásak lettek a szemei. Ettől meg én lettem szentimentális. Azóta is megsütöm a karamell pitét minden szülinapjára

Most is megcsináltam. Csak halkan jegyzem meg, hogy az elkészítés módja, az egyes lépések olyan nagymamásan vannak dokumentálva. Nincs megadva, hogy hány fokon süssük a tésztát, nincs meg, hogy milyen állagú legyen a tészta, meddig gyúrjuk, stb.

A karamell pite

Hozzávalók:

a tészta:

30 dkg liszt

15 dkg margarin

2 dl tejföl

1 jó késhegynyi szódabikarbóna

a karamell krém:

15 dkg + 10 dkg kristály cukor

1 dl + 2dl tej

5 dkg liszt

10 dkg vaj

A sütőt előmelegítettem 170 fokra, a tepsibe sütőpapírt tettem. Mindent előkészítettem, kimértem. Bár ez most kicsit érdekesen alakult, mert a konyhamérlegben épp lemerült az elem... Egy fél kilós túrós dobozt használtam, életemben először kb. alapon mértem ki egy süti hozzávalóit. :-)

Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, beleszórtam a nagy késhegynyi szódabikarbónát, belekockáztam a margarint, hozzáadtam a tejfölt. A tálban elkezdtem összegyúrni, majd amikor már majdnem teljesen összeállt a tészta, kitettem deszkára és tovább gyúrtam. Ha szükséges, adhatunk még hozzá lisztet. Akkor jó a tészta, ha nem ragad a deszkához, de kellemesen lágy és rugalmas. 

Kettévágtam a tészta cipót. Először az egyik kis bucit nyújtottam ki, nagyjából 2-3 mm vékonyra. A sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, sűrűn megszurkáltam és körülbelül 15 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már kemény és kicsit rózsaszínes a teteje. A másik bucival is hasonlóan jártam el. 

A tésztalapokat félretettem és megcsináltam a krémet. Egy nagy serpenyőben közepes lángon olvasztani kezdtem a cukrot, karamellt csináltam belőle. Több szempontból is óvatosnak kell lenni. Egyrészt, egy ponton túl a karamellizálódó cukor pillanatok alatt meg tud égni. Másrészt bődületesen forró, ezért nagyon meg tudja égetni vele magát az ember. Én minden évben okozok magamnak karamell sérülést. Most is...

Amikor a cukorból borostyán színű karamell lett, óvatosan hozzáöntöttem a 2 dl tejet. Nem kell megijedni, a hideg tejtől a karamell megköt, de ez melegítéssel orvosolható. Amíg a karamell felolvadt a tejben, elkevertem az 5 dkg lisztet az 1 dl tejjel, a 10 dkg vajat pedig habosra kevertem a 10 dkg cukorral. 

Amikor a tej és a karamell egyneművé váltak, beleöntöttem a liszttel elkevert tejet és pár perc alatt, folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Ekkor levettem a tűzről a serpenyőt és hozzáadtam a cukros vajat. Alaposan összekevertem a masszát és kicsit hagytam állni, hogy a cukor teljesen felolvadjon a meleg karamell krémben. 

Az egyik lapot megkentem a krémmel, majd a tetejére tettem a másik lapot is. Aki még ennél is édesebben szereti, megszórhatja a tetejét porcukorral. Ha már édes, hadd ragadjon.

Ez a sütemény akkor igazán finom, ha legalább egy napot várunk vele. Ráadásul nagyon sokáig eláll és minél többet pihen, annál finomabb lesz. 

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a "hegyekbe", egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.

A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.

Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra... Bocs, Nagymami.

Hozzávalók:

A tésztához:

40 dkg fehér liszt

15 dkg Rama margarin
10 dkg zsír

12 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1-2 evőkanál tejföl

csipet só

Az töltelékhez:

2 kg savanykás, kemény alma

3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

fél - 1 citrom leve és héja

10-15 dkg darált dió

őrölt fahéj és szegfűszeg

kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá

1 tojás sárgája a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20x30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.  

A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt. 

Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel. 

A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.

Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.

Szúrós szórós túrós

Régóta szemeztem ezzel a recepttel. Több okból is. Egyrészt nagyon szeretjük a túrós sütiket, másrészt a leírás alapján egyszerűnek és gyorsan elkészíthetőnek tűnt. Ráadásul mindig is érdekelt, milyen is lehet ez a szúrós túrós. Leginkább arra gondoltam, hogy a lisztben lévő sütőpor miatt lehet ez a neve, bár gyanús volt, hiszen más sütihez is kell sütőpor, mégsem szúrt egyik sem.

Ma megsütöttem végre. Tegnap sétából hazafelé, Rozival bementünk a boltba, vettem túrót, de délután már nem volt kedvem nekilátni. 

Szóval ma rákészültem, aztán összeraktam a sütit. Nem viccelek, az egész nagyjából 5 perc volt, és ebben már benne volt az is, hogy megmelegítettem az ebéd utáni kávém maradékát.

Szórt túrós

Ebben a receptben az az érdekes, hogy deciliterben adja meg a mennyiségeket, úgyhogy fogtam egy mérőpoharat és megcsináltam. :-)

Hozzávalók:

3 dl rétesliszt

0,5 kg túró

3 csomag vaníliás cukor

3 dl kristálycukor - én csak 2 deciliternyit mértem ki, így is megfelelően édes lett

1 csomag sütőpor 

4 egész tojás

3 dl tej

kevés vaj

A sütőt előmelegítettem 180C fokra, ami gázsütőn a 3-as fokozat lehet. Alaposan kikentem vajjal a tepsit (kb. 15x30-as). 

A lisztet összekevertem a sütőporral, majd az egyik felét a kivajazott tepsibe szórtam. Egy tálban összekevertem a túrót, a vaníliás cukrot, a kristálycukrot, majd a tepsibe szórt lisztre öntöttem. 

Felvertem a 4 tojást és lassan hozzáöntöttem a tejet. A tojásos tejet ezután a sütire öntöttem, kis vajdarabokat dobáltam a tetejére, egyenletesen elszórva. 

Nagyjából 45 perc alatt készre sült, de ez sütőnként változhat. A legbiztosabb módszer ennél a sütinél is a tűpróba.

És hogy miért is szúrós szórós? Azért, mert egészen addig, amíg ma össze nem állítottam, meg nem sütöttem, majd meg nem kínáltam vele az uramat, minden alkalommal szúrós túróst olvastam a recepten. És egyszer sem  szúrt szemet, hogy a süti neve valójában: SZÓRÓS TÚRÓS. :-)