Meggyes lepény

Az van, hogy egy általam ismeretlen billentyű kombinációval (nem nehéz, több van ilyen, mint ismert :-P) az eredeti, még tavalyi meggyes lepényes bejegyzést megsemmisítettem. És bár a fénykép megvan a sütiről, ma megsütöttem, hogy hiteles legyek. :-)

Az apukámat elkapta a gépszíj, több kilónyi meggyet vett, kimagozta és kisebb adagokban lefagyasztotta. Ez mondjuk nekem szerencse, tele van a fagyasztónk meggyel. 

A tészta az almás lepény tésztája, csak ma feleztem a mennyiségeket.

Meggyes lepény

Hozzávalók:

a tésztához:

20 dkg fehér liszt

7.5 dkg Rama margarin

5 dkg zsír

6 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

fél csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1 evőkanál tejföl

csipet só

a töltelékhez:

30 dkg magozott meggy (fagyasztottat használtam)
6 db kisebb szilva
2 tk. fahéj
2 ek. nádcukor
1 tk. vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
1 mk. őrölt szegfűszeg

10 dkg darált dió

kevés zsemlemorzsa
1 tojássárgája a kenéshez
liszt + mogyorónyi zsír a tepsi kikenéséhez

A meggyet reggel kivettem a fagyasztóból kiolvadni. A szilvákat megmostam, kimagoztam, félbe vágtam, majd a feleket is feleztem. A meggy levét lecsepegtettem (jó kis meggylé lett belőle a gyereklánynak), hozzáraktam a szilvákat, az egészet megszórtam a 2 ek. cukorral, az 1 tk. vaníliás cukorral, az őrölt szegfűszeggel. Ráreszeltem a citrom héját és meglocsoltam fél citrom levével. Az egészet jól összekevertem. Hagytam állni.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20x30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.  

A tésztát a hűtőbe tettem pihenni úgy negyed órára. Ezután a tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére. Szerintem úgy finom, ha a felső tészta vékonyabb. Lisztezett felületen kb. 4-5 mm vékonyra nyújtottam a nagyobbik gombócot. A kilisztezett tepsibe fektettem, megszórtam kevés zsemlemorzsával, hogy gyümölcs leve ne áztassa el a tésztát. Ezután egyenletesen ráterítettem a darált diót, aztán a gyümölcsöket. A másik tésztagombócot is kinyújtottam, 3-4 mm vékonyra. A gyümölcsre fektettem és megszurkáltam, hogy a sütés közben ne púposodjon fel a tészta. A tetejét megkentem felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 35 - 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. 

Remoskában sült káposztás kacsa után ettük.

Szilvásgombóc

Még mindig szezonja van a szilvának. Múlt héten Anyukám hozott egy nagy dobozzal, ő is kapta a szomszédtól valamiért cserébe. Így megy ez vidéken, kőkemény cserekereskedelem folyik. Adok neked, szomszéd, egy kis házi befőzésű lecsót télire. Köszi, szomszéd. Én meg adok neked szilvát...

Nagymamám is így csinálta belőle a gombócot. Oké, ő nem variált a cukrozással, azt sem tudta, létezik más cukor is, mint A FEHÉR kristálycukor.

Szilvásgombóc

Hozzávalók (20 közepes gombóchoz):

1 kg krumpli

25-35 dkg liszt (attól függően, a krumpli mennyire lisztes)

2 ek olaj (vagy zsír, ha bírja a koleszterinetek, én a ló túlsó oldalára estem...)

1 ek búzadara

1 tojás

jó nagy csipet só

20 szem érett szilva

20 db kockacukor (nádcukorból)

őrölt fahéj

zsemlemorzsa (sok) + 4 ek. étolaj (vagy zsír)

őrölt fahéjas porcukor

A krumplikat megmostam, majd egy fazékban, hideg vízben feltettem főni. Héjában. Amíg a krumpli főtt, megmostam, kettévágtam és kimagoztam a szilvákat. Kimértem a lisztből 25 dekát.

Amikor a krumpli megfőtt, hagytam kihűlni. Megpucoltam és krumplinyomóval áttörtem. Hozzáadtam 25 dkg lisztet, a búzadarát, az olajat és a sót, összekevertem, majd beleütöttem az egész tojást és gyúrni kezdtem. Ragadt. De nagyon. Úgyhogy elkezdtem hozzáadni még lisztet. Itt már nem méricskéltem, csak apránként, 1-1 maréknyi lisztet szórtam a keverékhez. Idővel szépen összeállt a tészta. Már nem ragadt a kezemhez. Lisztezett pulton gyúrtam még, majd fél centi vékonyan kinyújtottam és nagyjából 8x8 centis kockákra vágtam. 

Közben ez nagy fazékban vizet kezdtem forralni, egy nagy serpenyőben pedig 4 ek-nyi olajjal pirítani kezdtem a morzsát. Sokat. Tegnap zsírral csináltam a túrógombóchoz, ma figyeltem a koleszterinemre...

Amíg a víz felforrt, megcsináltam a gombócokat. Fél szilva a tésztakockára, közepébe 1 kockacukor, tetejére a szilva másik fele, megszórtam fahéjjal. Az összes tésztakockát kiraktam a fahéjas, cukros szilvával. Gombócot csináltam belőlük: a tésztakockák sarkait lisztezett kézzel összefogtam, majd gombócot formáztam belőlük.

Forrásban lévő vízbe tettem. Megvártam, hogy a gombócok feljöjjenek a víz tetejére, még 2-3 percig hagytam őket a zubogó vízben, aztán szűrőlapáttal átszedtem mindet a pirított morzsára és alaposan megforgattam őket. 

Fahéjas porcukorral és szilvamártással ettük.

Morzsás süti

Ancsa vagyok. Piacfüggő. De tényleg. Amióta itt a jó idő, nem nagyon telik el úgy hét, hogy valamilyen okból ne keverednék el az Újpesti piacra, akár többször is. Szeretem az idős néniket, bácsikat, akik a hajnalban leszedett portékájukkal kiülnek valamelyik kis asztalhoz és szívesen elegyednek szóba az emberrel. Meg jól megtömik a gyerek kis kosarát, és őt is gyümölccsel. 

Jó sok meggyet, cseresznyét, ribizlit, szamócát vettem. Aztán persze itthon meg vakartam a fejemet, hogy értelmesen el fog-e fogyni.

A meggyet kivégeztük. Ettünk belőle, a gyümölcslevesbe is került, és süti is lett belőle. Az egyik legegyszerűbb és talán az egyik legfinomabb süti a morzsás süti. Ez ugyan nem a klasszikus crumble, az angolok nagy kedvence, de ettől még morzsás, piszok egyszerű és nagyon finom. Vaj, kevés cukor, liszt... És rengeteg gyümölcs. Jó!

Én most csak fele mennyiséggel dolgoztam, mert hármunknak ennyi is bőven elég, de az eredeti mennyiségeket írom le ide.

Meggyes túrós morzsás süti

Hozzávalók (26 cm-es tortaformához):

150 g vaj
120 g cukor 
1 vaníliarúd kikapart magjai
2 db tojás
400 g túró
1 citrom reszelt héja

fél citrom leve
380 g liszt
őrölt fahéj ízlés szerint
500 g meggy

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (gáz sütőnél ez kb. a 4-es fokozat). Légkeveréses fokozatra állítottam. Persze a hagyományos alul-felül üzemmód is tökéletesen megteszi. Én azt figyeltem meg, hogy az ilyen morzsás sütiknek kifejezetten jót tesz a légkeveréssel történő sütés, mert a tetején még omlósabb, ropogósabb lesz a morzsa.

Mindent előkészítettem és jó előre kimértem, hogy ne keringjek a konyhában fejetlen tyúkként, mint legutóbb, amikor a francia szamócás lepényt sütöttem. :-)

A meggyet megmostam, kimagoztam és hagytam lecsöpögni.

A vajat megolvasztottam. Nem forróra, csak langyosra, hogy már folyós legyen. Egy keverőtálba öntöttem, hozzáadtam a cukor felét, a vanília rúd kikapart magjait és a lisztet. Összemorzsoltam. Morzsás állagú tésztát kell kapni. A morzsa felét egy 26 centis tortaforma aljába egyengettem, kicsit nedves kézzel.


Kettéválasztottam a tojásokat. A sárgáját kikevertem a maradék cukorral, a túróval, a citromhéjjal, fél citrom levével. Hozzáadtam nagyjából 1 kávéskanálnyi frissen őrölt fahéjat. Alaposan összeforgattam.

Kemény habbá vertem a tojásfehérjéket és óvatosan a túrós masszához forgattam. Először csak a felét, hogy lazítsam a túrós krémet, majd a másik felét is, óvatosan, nagy, alulról felfelé történő mozdulatokkal. Ezt a masszát a morzsás tészta tetejére egyengettem, majd a tetejére rendeztem a meggy felét.

A maradék meggyet jól megforgattam a morzsa másik felében és az egészet a tortára szórtam. Ezt is igyekeztem egyenletesen elteríteni. 

35-40 perc alatt készre sütöttem. Az egész előkészületben a legnagyobb "macera" a meggy kimagozása volt. De így sem tartott tovább a torta összerakása 15 percnél.

Tavaszi zsongás spárgával - alias besameles rakott zöldspárga

Vendégművész bejegyzés következik.

A tavaszban az egyik legjobb dolog a spárga megjelenése. Számtalan változatban elkészíthetjük, most az egyik legfinomabbat ajánlom mindenki szíves (és szívtelen) figyelmébe.

Hozzávalók:

fél kiló zöld spárga

30-40 dkg füstölt sonka

20 dkg füstölt sajt (karaván jó, csak macera reszelni)

A besamelmártáshoz:

2 evőkanál vaj
2 evőkanál liszt
3 dl tej

2 dl spárga főzőlé

só
bors
szerecsendió

A zöld spárgát megmossuk, elpattintjuk annál a pontnál, ahol magától kettétörik. A szára végét kidobjuk, a spárgát egy kicsit megpucoljuk (elvileg a zöldet nem kell annyira, de a szárat itt is érdemes kicsit megdolgozni, hogy ne maradjanak szálak az ember szájában). Sós vízben félig (!) megfőzzük.

A tejet felforraljuk, félretesszük. A vajat felforrósítjuk, belekeverjük a lisztet, és nagyon lassú tűzön megpirítjuk. A forró tejet állandó keverés mellett, apránként hozzáöntjük, majd a zöld spárga főzőlevét is. Amikor elkészült, sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezzük, valamint hozzákeverünk 10 dkg füstölt sajtot

Ikeás kockaüvegedényben szoktam a további részt elkészíteni, mert így gusztusos előételt lehet varázsolni, és a tálalás sem macera.

Szóval: a félig főtt spárgával kezdem, besamellel folytatom, megszórom jó sok füstölt sonkával, majd újabb spárga és besamelmártás, a tetejére pedig tisztes mennyiségű füstölt sajt kerül. Ne aggódjunk, hogy túlságosan füstös lesz, ki-ki ízlése szerint a füstölt sonkát füstmentes prágaira cserélheti.

Sütőben aranybarnára sütjük. Az a jó, ha a hozzávalók legalább langyosak, mert a sütőben nem fog túlságosan megmelegedni, a sajt relatív gyorsan olvad (éppen ezért érdemes nem légkeveréssel és nem grillezéssel, hanem sima alsó-felső sütőállással készíteni).

Ez az étel amellett, hogy jól néz ki, az üvegkockák és a spárga miatt elegáns, a besamelmártás és a sajt miatt laktató. Ha levest adunk elé, akkor főételként funkcionálhat, ha előételként adjuk, akkor érdemes nagyon könnyű főétellel követni. Desszert gyanánt pedig az egyszerű, finom és könnyű édesség jól passzol hozzá, az epres túróhab. De ez már egy másik recept lesz majd :)

Adalék:
képtelen vagyok fényképpel dokumentált, az elkészítés tényét bizonyító bejegyzést kipasszírozni a delikvensből, így drasztikus lépésre szántam el magam: megint megkértem, hogy képeket is csináljon, különben nem hiszem el, hogy valaha is járt volna bármilyen konyha közelében. Kénytelen voltam becsatolni én egy képet magáról a zöld spárgáról, hogy legalább valamennyire hihető legyen a poszt...
Csók,
Mesi

Francia epres lepény. Vagyis szamóca, tehát francia szamócás lepény...

...  uhh, ne ragozd Cookie, mert meghülyülök.

Na szóval. Az utóbbi időben több értekezést is olvastam arról, hogy az átlag ember jótékony (vagy kártékony) tudatlanságban él. Ugyanis: amit a piacon eperként megvásárol, az igazából nem az. És hogy ezt sokszor a piaci kofák sem tudják, vagy csak úgy csinálnak, mintha tudnák, amikor nekik szegezzük a kérdést: ez eper, vagy szamóca?

Gyerekkoromban a nagypapám elmagyarázta a különbséget szamóca (földfelszínen terem) és eper (fán terem) között. De gyorsan azt is hozzátette, hogy ettől még mindenki epernek hívja a szamócát. Van, amikor földi epernek. Nekem teljesen mindegy, hogy eper vagy szamóca, földi, vagy "fás". Finom ez is, meg az is.

Egyébként előre megfontolt aljasságból én is leteszteltem a gyümölcsös cigány asszonyt. Gond nélkül vette az akadályt, de hozzátette: nem szokta ezzel bonyolítani az életét, a lényeg, hogy szép portékát hozzon a vevőinek.

Már megsütöttem ezt a sütit, amikor kiderült, hogy ez az úgynevezett galette. :-) Hiába, mindig tanul az ember valami újat. Ez a szép a sütésben, főzésben. 

Az anyósomékon teszteltem életem első olyan galette-ét, amiről már tudatam, hogy az. :-). Kapóra jött, hogy nálunk jártak. Amíg ők Rozival játszótereztek, elkerekeztem a zöldségeshez eperért. Vagyis szamócáért. A tésztát piszok egyszerű összeállítani, ráadásul amíg a hűtőben pihent, én is mehettem kicsit homokozni a gyerekkel. Igaz, nem sok vizet zavartam, a nagy bandázásban, pacsálásban sokáig fel sem tűnt Rozinak, hogy én is megérkeztem. :-)

Szkúzi, nincs fotó, nem csináltam, mert kicsit elsodortak a teendők. De ha a Díványra kattintotok, látni fogjátok Doki receptjét. Hasonlóan nézett ki az enyém is, csak kicsit másképp. :-)

Hozzávalók (1 nagy vagy 2 kicsi lepényhez):

220 g liszt 
170 g hideg vaj
1 csipetnyi só
20 g cukor
4 evőkanál hideg víz (sütés előtt 1 órával a hűtőbe tettem egy kis pohárnyi vizet)

350 g eper
4 evőkanál eperlekvár (az utolsó üveg a tavalyi befőzésből, remélem, hamarosan érkezik a cigány asszony a szamócával)

1 tojás a lekenéshez

(barna)cukor - elhagyható, de én nem tettem, megszórtam vele az epreket

A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal. Nekem nagyon bevált az a módszer, hogy a reszelő nagy lyukú oldalával a lisztbe reszelem a vajat. Így sokkal könnyebb dolgozni vele, kevesebb ideig kell morzsolni. Ezután hozzáadtam egy csipet sót, a cukrot és 4 evőkanál hideg vizet. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, gombócot formáztam belőle és folpackba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.

Rozi és a nagyszülők után mentem a játszótérre. Miután hazaértünk, Rozit homokmentesítettem és kimostam a porból, megmostam, kicsumáztam és feldaraboltam az epret. Én most negyedekre vágtam a szemeket. 

A sütőt előmelegítettem 180 fokra légkeverésen. Ez gázsütő esetében kb. a 4-es fokozat. Szilikonos sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. 

Kivettem a tésztát a hűtőből és lisztezett deszkán nagyjából 3 mm vékonyra kinyújtottam. Egy nagyobb (kb. 30 cm átmérőjű) tányért tettem a tetejére és a pereme mentén körbevágtam a tésztát. Megkentem a tetejét az eperlekvárral, de a szélén kb. 3 centit üresen hagytam, ezt hajtottam fel a végén. A lekvárra rendeztem az eperdarabokat, majd enyhén megszórtam a barna cukorral. 

Lezárásként végül felhajtottam a tészta szélét, majd szépen megkentem a felvert tojással. 

Nagyjából fél órát kell sülnie a sütőben, de mint mindig, ez is sütő függvénye. Lehet, hogy elég 25 perc, de az is előfordulhat, hogy 35 perc kell a tésztának. Vagy akár 40 is.

U.i.: legközelebb barackkal csinálok ilyen lepényt. 

Az eper és a tízhúszharmic.

Végre megint itt van az eperszezon. Még mindig nem az igazi, de valami elkezdődött. Egészen zamatos epret sikerült venni a piacon. Ez lett belőle.

Epres 10-20-30-as

Hozzávalók:

10 dkg cukor

20 dkg vaj

30 dkg liszt

1 tojássárgája

50 dkg eper

2-3 ek. cukor

2 tojásfehérje

A sütőt előmelegítettem 175 fokra légkeverésen. Kivajaztam és kiliszteztem egy 26 centis tortaformát.

A lisztet és a cukrot egy nagy tálba mértem és hozzáatdam a felkockázott vajat. Alaposan összegyúrtam. Belesimítottam a tortaformába és 20 percre a sütőbe tettem. 

Ezalatt megmostam és kicsumáztam az epret, majd cikkekre vágtam. Félretettem. Pár perccel a tészta sütési idejének vége előtt kemény habbá vertem a 2 tojásfehérjét. 

Amikor a tészta megsült, elrendeztem a tetején az epret és megszórtam a cukorral. Óvatosan elterítettem rajta a tojásfehérje habot, majd újabb 20 percre visszatoltam a sütőbe. 

Vanília fagyival vagy tejszínhabbal még jobb. De ahogyan a mellékelt kép is mutatja, mindenféle kence nélkül is kapós, elég egy pillanat és már cseni is valaki a tálról... :-)

Zabpelyhes keksz mézzel, aszalt gyümölcsökkel

Az úgy volt, hogy egyik hétvégén felmentünk a hegyekbe. Gyerekestől, mostohakutyástól, nagyszülőstől. Kellett néhány dolog a piacról, többek között szalonna, mert sütni akartunk szabad ég alatt, tábor tűz mellett. Neeeeeeeeem, nem énekeltül el az A börtön ablakába című örökzöld eposzt. Nem volt nálunk gitár.

Rozival elkerekeztünk a piacra. Ez lett a vége.

Sült császárszalonna

A pilóta kekszes bejegyzésnél említettem, hogy sütöttem zabpelyhes kekszet is a szülinapi zsúrra. Egy hónapon belül 3. alkalommal. Egyszer csak úgy, mert megkívántam. Ez épp a hegyes hétvége volt, ellensúlyozandó kicsit a fent is látható zsírt. Aztán azért, mert Rozi bátyja, Milán, közölte, hogy ez bazi finom és süssek megint, ha találkozunk. A 3. alkalom miértje már ismert. :-)

Azt hiszem, nem sűrűn fogok ilyen kekszet készen venni. Piszok gyorsan elkészíthető. Nem csak laktató, de még tápláló is, arról nem beszélve, hogy finom. Figyelem, férfi emberek általában fűrészpornak nevezik. Férjuram is... :-)

A képek mobiltelefonnal készültek, és bár okos telefonnak nevezik, a kamerája nem az...

Hozzávalók (kb. 25 db kekszhez):

15 dkg vaj
4 ek tej
2 ek méz
5 dkg darált dió
16 dkg liszt
6 dkg szárított áfonya
5 dkg aszalt szilva
18 dkg zabpehely
1 kk sütőpor

A vajat a mézzel és a tejjel alacsony hőfokon pár perc alatt összeolvasztottam. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy tepsibe pedig sütőpapírt tettem.

Egy nagyobb tálba mértem a lisztet, a zabpelyhet, a darált diót. Hozzáadtam a sütőport.Apró kockákra vágtam az aszalt gyümölcsöket és a lisztes keverékbe szórtam. Elkevertem az egészet. Ezután hozzáöntöttem a mézes tejes vajat és alaposan összekevertem, hogy a zabpelyheket is bőven érje a vajas keverék. Nagyobb diónyi golyókat formáztam, a sütőpapírra tettem és kézzel ellapítottam. Egy pohár fenekét is használhatjuk erre, ha valaki nagyon tökéletes kör alakú kekszeket szeretne.

A süteménnyel teli tepsit betoltam a sütőbe és pontosan 13 perc alatt megsütöttem. Figyeljünk rá, mert a vaj és a méz miatt könnyen megpirulhat, ráadásul túlsütés esetén száraz lesz és szétesik a kezünkben. Pont, mint egy fűrészpor korong. :-)

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Na, ez tízpontos! Persze, hogy Jamie Oliver Vidéki konyhájában láttam. Naná, hogy volt benne citromlé és jó minőségű extra szűz olívaolaj. :-)

Tökéletes vacsorára, grillezéskor, vagy csak úgy. Dagasszátok, süssétek, egyétek.

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Hozzávalók:

7 g száraz élesztő
10 g méz
1 dl-nél kicsit több langyos víz
1 dl sör (langyos)
330 g finomliszt
10 g só

10 nagy levél bazsalikom (mivel télen csináltam, épp nem volt friss bazsalikom, szárítottal
2-3 gerezd fokhagyma
1-2 ek olívaolaj
1 kk citromlé
só, bors, őrölt chili (a chilit Rozi miatt elhagytam)

A sört meglangyosítottam és feloldottam benne a mézet és az élesztőt. 

Apróra vágtam a fokhagymát és a bazsalikommal együtt egy tálba tettem. Ráöntöttem az olívaolajat, kissé sóztam, borsoztam. Aki chilit is akar használni, az ezen a ponton azt is szórja bele. Adtam még hozzá 1 kávéskanálnyi citromlevet is és az egészet állni hagytam. 

Nagy tálba mértem a lisztet és a sót, majd a közepébe mélyedést csináltam, amibe beleöntöttem az élesztős mézes sört. Kicsit összekevertem, természetesen kézzel. Pontosabban az ujjaimmal. Ekkor hozzáadtam a langyos vizet és jó alaposan összekevertem. Egy nedves massza lesz a végeredmény. No, éppen ez kellett nekem. Ezután jött a kedvenc részem, a dagasztás. Legalább 5 percig dagasztottam. Amikor összeállt a tészta, gombócot formáztam belőle, visszatettem a tálba, kevés liszttel meghintettem, késsel megkarcoltam a tetejét és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából fél óra volt. Egyébként a sütőt szoktam kelesztésre használni. Az olvasztó fokozaton, 30-35 fokra állítva előmelegítem, majd elzárom és tálastól, letakarva beteszem a tésztát. 

Miután a tészta gyönyörűen megkelt és a duplájára dagadt, finoman átgyúrtam, majd kettészedtem a gombócot. Sacc per kábé 20-25 centi átmérőjű sacc per kábé köralakot formáztam belőlük. Nagyjából 1,5 centi vastag volt mindkét tésztalap. Vékonyan meglisztezett tepsire tettem őket. És itt jött az olaszkodás: mind a tíz ujjammal megdöfködtem a tésztákat, amitől olyan fokaccsás lett. A kis gödrök teszik olyan jellegzetessé a focaccia-t. A tetejükre raktam a már korábban összeállított feltétet. Egyenletesen elkentem az olívás mázat, hogy mindenhol érje a tésztát. Így hagytam még 35-40 percig kelni. Közben az újrakelesztés vége előtt kb. 10 perccel bekapcsoltam a sütőt és 230 fokra előmelegítettem. 15 percig sütöttem, majd meglocsoltam még egy kevés olívaolajjal és megszórtam egy kevés durva szemű sóval is.

Nem, nem, extra citromlével nem kellett meglocsolni a végén.

Egy kis fokhagymás kék sajtos és fokhagymás tejfölös mártogatót azért kutyultam mellé, csak hogy még áthatóbb fokhagyma szagunk legyen. 

Találós kérdés: Egy igaz férfi (állítólag) ketté szedi és úgy eszi. Mi az? :-)

Felül kakaós, alul nem, közte kakaós krém. Igen. A pilóta keksz. 

Szabadkozhatnék, hogy így bocsi, meg úgy sajnálom, hogy milyen régen volt utoljára bejegyzés, ezért és azért, de az meg már milyen béna magyarázkodás lenne. Szóval visszatértem. :-) A sütés-főzés természetesen nem állt le, van termés bőven, így szépen lassan érkeznek majd az új bejegyzések is.

Rákattantam a házi készítésű kekszekre. Nem is értem, eddig miért nem csináltam még, hiszen annyira egyszerű és lássuk be, mégiscsak a házi cuccok a legjobbak. Ráadásul mindenféle állományjavítótól meg adalékanyagtól mentes, ami külön jó. Nem vagyok bio-megszállott, de ha megoldható, miért ne legyen a kaja, na meg a nasi is egészségesebb. Jó, a pilóta keksz krémje épp full vaj, ami meg ugye jó zsíros. De akkor is... :-)

Kapóra jött, hogy egy 4 éves kisfiú szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak, volt indok, hogy megsüssem a pilótákat. Oké, egészséges, zabpelyhes kekszet is csináltam. :-) Annak is érkezik majd a receptje.

Pilóta keksz és kávé

Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez)

12,5 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert sznob vagyok :-) )
12,5 dkg vaj - kicsit megolvasztva
1 tojás
fél cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor
26,5 dkg liszt
2 ek tej

+1 ek kakaópor (magyarázatot ld lentebb)
+ 1 ek liszt

A krémhez:

15 dkg vaj kissé megolvasztva, hogy könnyen keverhető legyen

25 - 30 gr kakaópor 

100 - 120 gr porcukor

Elsőként a kekszeket csináltam meg. Az összes hozzávalót egy nagyobb tálba mértem, majd jó alaposan összegyúrtam. Ezután a tésztát két egyenlő részre osztottam. Az egyik feléhez hozzáadtam még egy evőkanál lisztet, a másikhoz hozzászitáltam az 1 evőkanálnyi kakaóport. Celofánba csomagoltam a két bucit és bő 1 órára a hűtőbe tettem pihenni. 

Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. Én szeretek szilikonos sütőpapírt használni, mert soha nem ragad le a tepsibe, ráadásul mindkét oldalát felhasználhatom. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Kivettem a tésztát a hűtőből és a belisztezett konyhapulton fél centi vékonyan kinyújtottam. Az sem baj ám, ha ennél is vékonyabb kicsivel, mert a sütőportól úgyis jól megemelkedik. Egy 4,5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggattam belőle és 10 perc alatt megsütöttem. Nem ördögtől való tett figyelni a tésztát és betartani a sütési időt, mert hamar túlpirulhat. Hagytam kihűlni a tésztát.

Kikevertem a krémet. Kissé megolvasztottam a vajat, épp csak annyira, hogy könnyen keverhető legyen. Elkezdtem hozzákeverni a porcukrot, de közben kóstolgattam, mert nem akartam túl édesre csinálni. Ezután egy kis szitán át, szintén részletekben, belekevertem a kakaóport is. Ezt is kóstolgattam, mert azt sem akartam, hogy túl keserű legyen. Alaposan kikevertem, majd nagyjából 5 percre a hűtőbe tettem, hogy kicsit szilárduljon a krém. Így könnyebb volt vele dolgozni. És ezután jött a móka: a ragasztgatás. Egy világos keksz, a krém (nem sajnáltam, vastagon megkentem :-) ), egy kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz... 

Mondanom sem kell, hogy a felnőttek izgultak rá csak igazán. A kicsik inkább a csipszet, meg a fantát tolták. No meg a Villám McQueen-es csokitortát. Na ja, a pilóta keksz már old school cucc. Ehhhh, akkor én is...

Forrás: Csak a Puffin

Sült túrótorta karamellizált cukorral

A Férj jó barátja hosszú évek után rászánta magát, hogy kipucolja a kertjét. Nagy kertje van, még kikukázandó felesleggel. Rendelt egy nagy konténert, összetrombitálta a cimborákat. Főzött egy nagy adag székely káposztát, laza 4 kiló savanyú káposztából és 3 kiló húsból. És persze, hogy éppen akkorra lett "tél". Eső és utálatosan csípős szél.

Jó vagy rossz szokásom, de minden összejövetelre sütök valamit. Sósat vagy édeset, van, hogy ezt is és azt is. Erre az alkalomra sült túrótortát csináltam. Jó kis recept ez, mert egyszerű, de a végeredmény nagyon finom. 

A receptet és a képet is a Csak a puffin-ról csórtam, szigorúan a szerző engedélyével. :-) Az történt ugyanis, hogy mire észbe kaptam, nem maradt semmi abból, amit én sütöttem. Egy kajás blog pedig milyen már fénykép nélkül?! :-)

Doctor Pepper sült túrótortája

Az eredeti recept 18 centis tortaformához adta meg a mennyiségeket. Én 22 centis formát használtam, mert sokan voltunk. Zárójelben lesznek 18 centis forma arányai ott, ahol én többet használtam valamiből.

Hozzávalók: 

20 dkg darált háztartási keksz

10 dkg vaj

1 citrom reszelt héja

20 dkg (15 dkg) túró

15 dkg (10 dkg) mascarpone

15 dkg (10 dkg) tejföl

5 dkg porcukor - egyedül ezt a mennyiséget nem növeltem, mivel a végén úgyis kerül még cukor a torta tetejére

1 ek liszt

1 vanília rúd kikapart magja 

1 citrom reszelt héja és leve

2 tojás - ezt sem növeltem, 3 tojás már sok lett volna. Inkább 2 nagyobb tojást használtam

csipet só

a tetejére világosbarna nádcukor (persze a fehér cukor is tökéletesen megteszi)

A citromokat 20 percre langyos vízbe tettem, így a viaszos réteg és a mindenféle szerek nagyjából le/kiáznak   a héjáról/héjából.

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra (gáz esetén ez 4-es fokozat). Ledaráltam a kekszet, megolvasztottam a vajat, majd a reszelt citromhéjjal együtt alaposan összekevertem. Egyenletesen belenyomkodtam a tortaforma aljába, majd 10 percre a sütőbe tettem. 

Ezalatt összeállítottam a krémet. Az összes hozzávalót egy nagyobb keverőtálba tettem, majd robotgéppel pár perc alatt egyneművé kevertem. Apróbb túrószemcsék maradtak még így is, de ez nem baj.

10 perc után kivettem a kekszes alapot a sütőből, ráöntöttem a túrós masszát és visszatettem a sütőbe további 30-35 percre. Tűpróbával ellenőriztem - nagyjából 25 perc környékén -, hogy mennyire szilárdult meg a massza. Ha már nem nem ragad a tűre a krém, a süti készen van. Sütőtől függ, hogy végül mennyi lesz a teljes sütési idő. Nekem most ennél a tortánál 30 perc elég volt. 

Az eredeti recept szerint a cukrot nagyjából 25 perc elteltével kell a torta tetejére szórni és még így visszatenni a sütőbe, ahol szépen a tetejére karamellizálódik. Mivel én már előző este megsütöttem a sütit, nem tettem rá a cukrot, nem akartam, hogy másnapra a karamell megszotyósodjon a tetején. Mivel az én drága uram vett egy remek zsebsárkányt, elvittük magunkkal és közvetlenül a fogyasztás előtt a torta tetejére karamellizálta a cukrot.

Almás szilvás cobbler

Néhány hete Siófokon voltunk családi összejövetelen. Az unokahúgom isteni szilvás süteményt sütött. Amilyen pikk-pakk rakta össze a kis csaj az egészet, annyira finom lett. Olyan beledobálós süti volt, csak a nyers tészta tetejére dobálta a megmosott, kimagozott és félbe vágott szilvákat, aztán 3/4 órára betolta a sütőbe. 

Rozi névnapjára ilyet akartam sütni. Volt még itthon szilva, neki is láttam a kimagozásnak, aztán eszembe jutott egy , hogy nemrég olvastam egy Puffin recept, inkább kipróbáltam azt. Ez eredetileg sárgabarackot és almát írt, én a barackot most szilvára cseréltem. 

A legtovább a szilva kimagozása tartott, volt az úgy 5 perc is. Ennél csak kevesebb volt a tészta összeállítása. 

Almás szilvás cobbler

Hozzávalók:

30 dkg kimagozott szilva

2 db alma

2 ek. nádcukor (naná, hogy a sima kristálycukor is megteszi)

1 tk. őrölt fahéj (az eredeti recept ezt nem írta)

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

10 dkg hideg vaj

5 dkg nádcukor (dettó)

1 púpos evőkanál őrölt fahéj (dettó)

csipet só

1 tojás

1,5 dl tejszín

A sütőt előmelegítettem 170 fokra és előkészítettem egy kerámia edényt. Mivel sikeresen eltörtem a pitesütőnket, sima téglalap alakú kerámia "tepsit" használtam. Azt hiszem, nem ettől lesz rossz a süti. :-)

A szilvákat megmostam és kimagoztam. Az almákat meghámoztam és felkockáztam. A tepsibe raktam őket és az egészet megszórtam 2 ek. cukorral és a fahéjjal.

A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sütőport, a cukrot, a fahéjat, a csipet sót, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan összemorzsoltam. 

Egy másik tálba öntöttem a hideg tejszínt és 1 egész tojást, majd elkevertem. Ezt hozzáöntöttem a lisztes keverékhez és alaposan összekevertem. Ragacsos masszát kell kapni. Kanál segítségével gombócokat raktam a gyümölcs tetejére úgy, hogy nagyjából befedte azt. 

Sütőbe tettem és 40 perc alatt aranybarnára sütöttem. Jó ropogós lett a teteje. Rozi még kikönyörgött egy szeletet magának a délutáni alvása előtt... :-)

Tojásos nokedli abszolválva

A bűvös 1 év letelt. Vége a tojásfehérje tilalmának. Itt a tojásos nokedli ideje. Miután Rozi eddig minden egyes új kaját örömmel fogadott és egyik sem járt semmilyen mellékhatással, 2 nappal az első szülinapja után megkínáltuk egy teljes értékű, azaz egész főtt tojással. Pontosabban az egész tojás felével, elsőre mégsem lehettünk telhetetlenek. Nem is akárhogyan: a vasárnapi ebédünk kapros lazac, főtt krumpli és főtt tojás volt, amiből lelkesen falatozgatott a kisasszony is. :-)

Ma nagyon nem jött az ihlet, hogy mit főzzek ebédre. Amikor kinyitottam a hűtőt, homlokon vágott egy doboz tojás: tojásos nokedli lett az ebéd. 

Tojásos nokedli

Hozzávalók (kettőnknek):

25 dkg fehér liszt

2 tojás

2-3 dl víz

só

olaj

friss petrezselyem zöld (ecetes fejes saláta hiányában...)

tejföl + 1 evőkanál tehéntúró

Egy lábasban feltettem forrni a vizet. Megmostam és apróra vágtam a petrezselymet. 

Amíg a víz felforrt, a lisztet tálba tettem, beleütöttem 1 tojást, enyhén sóztam, majd fokozatosan hozzáadtam a vizet. Nem kevertem ki simára a tésztát, a nokedli esetében kifejezetten az a jó, ha a tészta kicsit göröngyös, csomós.

Amikor a víz felforrt, olajat öntöttem bele, mérsékeltem a tüzet és nokedli szaggatóval apró nokedliket szaggattam. Akkor szedtem ki, amikor mind feljött a víz tetejére. Ez 2-3 perc volt, mivel tényleg apró nokedlik lettek. 

Leszűrtem a tésztát és egy serpenyőben kevés vajjal átforgattam. Ráütöttem egy felvert tojást és alaposan átsütöttem. Persze Rozi miatt, én ennél kicsit szotyósabban szeretem. 

Rozi fejadagjába kevertem egy kis tejfölt is, hogy jobban csússzon. Az enyémet még kicsit megsóztam, jó alaposan megborsoztam és kövezzetek meg, de meglocsoltam vastagon brazil paprikaszósszal, originally from Brasil. 

Hideg görögdinnyét ettünk utána. :-) 

Karamell pite

Ezt a süteményt a férjem imádott nagymamája sütötte mindig. Találékonyak voltak az emberek ínséges időkben, ez a süti a háború idején, után sokszor került az asztalra. 

Sokszor hallottam erről a süteményről a férjemtől és az apósomtól is. Aztán megszerezte a receptjét amit még a nagymama írt le neki. Eredeti, nagymama kézírás. 3 éve sütöttem meg először a szülinapjára, amit azóta sem felejtek el. Amikor beleharapott, párásak lettek a szemei. Ettől meg én lettem szentimentális. Azóta is megsütöm a karamell pitét minden szülinapjára

Most is megcsináltam. Csak halkan jegyzem meg, hogy az elkészítés módja, az egyes lépések olyan nagymamásan vannak dokumentálva. Nincs megadva, hogy hány fokon süssük a tésztát, nincs meg, hogy milyen állagú legyen a tészta, meddig gyúrjuk, stb.

A karamell pite

Hozzávalók:

a tészta:

30 dkg liszt

15 dkg margarin

2 dl tejföl

1 jó késhegynyi szódabikarbóna

a karamell krém:

15 dkg + 10 dkg kristály cukor

1 dl + 2dl tej

5 dkg liszt

10 dkg vaj

A sütőt előmelegítettem 170 fokra, a tepsibe sütőpapírt tettem. Mindent előkészítettem, kimértem. Bár ez most kicsit érdekesen alakult, mert a konyhamérlegben épp lemerült az elem... Egy fél kilós túrós dobozt használtam, életemben először kb. alapon mértem ki egy süti hozzávalóit. :-)

Egy nagy tálba szitáltam a lisztet, beleszórtam a nagy késhegynyi szódabikarbónát, belekockáztam a margarint, hozzáadtam a tejfölt. A tálban elkezdtem összegyúrni, majd amikor már majdnem teljesen összeállt a tészta, kitettem deszkára és tovább gyúrtam. Ha szükséges, adhatunk még hozzá lisztet. Akkor jó a tészta, ha nem ragad a deszkához, de kellemesen lágy és rugalmas. 

Kettévágtam a tészta cipót. Először az egyik kis bucit nyújtottam ki, nagyjából 2-3 mm vékonyra. A sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, sűrűn megszurkáltam és körülbelül 15 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha már kemény és kicsit rózsaszínes a teteje. A másik bucival is hasonlóan jártam el. 

A tésztalapokat félretettem és megcsináltam a krémet. Egy nagy serpenyőben közepes lángon olvasztani kezdtem a cukrot, karamellt csináltam belőle. Több szempontból is óvatosnak kell lenni. Egyrészt, egy ponton túl a karamellizálódó cukor pillanatok alatt meg tud égni. Másrészt bődületesen forró, ezért nagyon meg tudja égetni vele magát az ember. Én minden évben okozok magamnak karamell sérülést. Most is...

Amikor a cukorból borostyán színű karamell lett, óvatosan hozzáöntöttem a 2 dl tejet. Nem kell megijedni, a hideg tejtől a karamell megköt, de ez melegítéssel orvosolható. Amíg a karamell felolvadt a tejben, elkevertem az 5 dkg lisztet az 1 dl tejjel, a 10 dkg vajat pedig habosra kevertem a 10 dkg cukorral. 

Amikor a tej és a karamell egyneművé váltak, beleöntöttem a liszttel elkevert tejet és pár perc alatt, folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Ekkor levettem a tűzről a serpenyőt és hozzáadtam a cukros vajat. Alaposan összekevertem a masszát és kicsit hagytam állni, hogy a cukor teljesen felolvadjon a meleg karamell krémben. 

Az egyik lapot megkentem a krémmel, majd a tetejére tettem a másik lapot is. Aki még ennél is édesebben szereti, megszórhatja a tetejét porcukorral. Ha már édes, hadd ragadjon.

Ez a sütemény akkor igazán finom, ha legalább egy napot várunk vele. Ráadásul nagyon sokáig eláll és minél többet pihen, annál finomabb lesz. 

Sárga! színű fejtett zöldbab

Ha egyszer zöldbab, akkor az legyen ZÖLD bab. A krumplileves meg krumplileves, de ez meg egy másik történet... Soha nem értettem, hogy a sárga színű babot miért hívják mégis zöldbabnak. Persze, sose kerestem a választ vérverejtékesen, csak amikor ilyet veszek, gondolkodóba esem. 

Na mindegy is. Szóval Rozi megette élete első sárga színű fejtett zöldbab főzelékét. Egyen ebédünk volt tegnap. Annyira, hogy még Rozi nagyanyja is ezt ebédelte, mert éppen itt volt. Így járt. :-)

Hozzávalók:

50 dkg sárga fejtett zöldbab (de miért zöld, ha egyszer SÁÁÁÁRGA? :-D )

1 közepes fej krupli

1 fej vöröshagyma

só

fél liter víz vagy ha van otthon, akkor húsleves (ha szükséges, a főzés során elpárolgott folyadék pótolható. Én úgy szeretem, ha van leve bőven)

1 kisebb csokor kapor

olívaolaj

1 evőkanál joghurt (most volt itthon görög joghurt, Rozi adagjába azt tettem, ettől jó sűrű és krémes lett)

2 evőkanál tejföl (nekem :D)

opcionális:

cukor ízlés szerint (a sajátomba most tettem)

ecet ízlés szerint (a sajátomba most tettem)

2 evőkanál liszt (most fele búzaliszt, fele zabpehely liszt volt)

Az olívaolajat egy kisebb fazékban hevíteni kezdtem. Közben a vöröshagymát megpucoltam, felaprítottam, majd az olívaolajon üvegesre pároltam. Közben enyhén sóztam. Ezalatt a krumplit megpucoltam és nagyobb kockákra vágtam. A babbal együtt a hagymára tettem és közepes lángon pár percig fedő alatt hagytam őket pirulni. Ezután megszórtam a kaporral, alaposan átkevertem és felöntöttem a vízzel. Fedő alatt hagytam megfőni. Ez nagyjából negyed óra volt.

Amikor a krumpli és a bab is megfőtt, kivettem Rozi adagját, amihez a babot botmixerrel, a krumplit villával áttörtem, majd elkevertem néhány evőkanálnyi főzőlével és a joghurttal. Megkóstoltam és egy csipet sóval még ízesítettem.

A felnőtt adaghoz a 2 evőkanál lisztet elkevertem a 2 evőkanál tejföllel és kevés főzőlével. Ezzel behabartam a főzeléket és egyet hagytam rottyanni, hogy a habarás besűrűsödjön. 

Csak a saját fejadagomhoz tettem egy kis cukrot és ecetet, mert most ezt az ízt kívántam a zöldbabhoz. Ahogyan néha a nagymamám is csinálta...

Lekváros bukta

A vasárnapi füstölt sonkás zöldbableves méltó párja volt a lekváros bukta. 

Lekváros bukta

Hozzávalók:

60 dkg fehér búzaliszt

3 dl tej

3 evőkanál cukor

2,5 dkg friss élesztő (jó az instant is, abból egy 7 grammos csomag kell)

1 tojás

2 tojássárgája

6 dkg vaj, olvasztva

csipet só

szilvalekvár + baracklekvár (vagy ki mivel szereti)

1 tojás a kenéshez

A tejet a cukorral meglangyosítottam, majd belemorzsoltam az élesztőt, ami 10-15 perc alatt szépen felfutott, habos lett. 

Amíg az élesztő hergelte magát, egy nagy tálba szitáltam a lisztet. Beleütöttem az egész tojást és a 2 tojássárgáját, beletettem a csipet sót. A liszt közepébe csináltam egy mélyedést, majd beleöntöttem a cukros, élesztős tejet és sima, lágy tésztát dagasztottam. Először a tálban, majd amikor kezdett összeállni a tészta, a lisztezett pulton dagasztottam tovább, majd a végén visszatettem a tálba és hozzáadtam az olvasztott vajat. Itt van egy pont, amikor az ember hajlamos feladni, hiszen a szépen megdagasztott, már együttműködő tészta a folyékony vajtól kirekesztővé és hisztissé válik és alaposan meg kell dolgozni, hogy befogadja a vajat. Az egész dagasztás kb. 10 perc volt, a karom már majd leszakadt, de hát muszáj, meg kell adni a tiszteletet a kelt tésztának. 

Miután visszatért az élet a karjaimba, egy szórásnyi liszttel meghintettem a tészta tetejét, tiszta konyharuhával letakartam és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából 30-40 perc volt. 

Közben kizsíroztam egy nagy tűzálló tálat, most egy 20x30 centiset. A sütőt előmelegítettem 180 fokra (gáz sütőnél ez a 4-es fokozat lehet).

Amikor a tészta megkelt, a lisztezett pultra borítottam és ujjnyi vastagra nyújtottam. Igyekeztem viszonylag egyforma négyzeteket vágni, kb. 8 centiseket. Mindegyikre tettem bőven lekvárt, majd feltekertem mindet és a tálba tettem őket úgy, hogy teljesen kitöltsék azt. Letakartam a buktákat és 30 percig hagytam kelni őket. Mesésen megemelkedtek még egyszer. A tetejüket megkentem felvert tojással, majd kb. 30 perc alatt szép aranybarnára sültek a sütőben. 

Porcukorral és porcukor nélkül ehető. Ki hogyan szereti.

Lasagne

Fiús hétvége volt. A fiúk pedig unásig tudnának enni mindenféle tésztás kaját. Rozi még úgysem kóstolt semmi ilyet, úgyhogy lasagne-t csináltam.

Balatonfüreden voltunk tegnap anyósoméknál. Még ott, a helyi angol hiperláncban bevásároltunk, mert tudtuk, hogy közel 2 órányi autózás után itthon már nem lesz kedvünk boltba menni. De ma reggel sem tudtuk volna rávenni magunkat. Szóval amíg Rozi aludt, a fiúk  meg kirobbanthatatlanul psp-ztek, elmentünk boltba. Verhetetlenül romantikus program kettesben.:-)

A lasagne

Hozzávalók, ahogyan most készült:

50 dkg lasagne száraz tészta (lehet házi, mi most készet vettünk, durumból, tojás nélkül)

50 dkg darált hús
2 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma

1 cukkini

1 nagyobb fehérrépa

1 nagyobb vagy 2 kisebb sárgarépa

2-3 evőkanál sűrített paradicsom

5 dl paradicsomlé

1 evőkanál cukor

só, bors

szárított zöld fűszerek - bazsalikom, kakukkfű, majoránna, oregánó

2-3 babérlevél

extra szűz olívaolaj

A besamelhez:

1 evőkanál vaj

3 evőkanál liszt

4-5 dl tej

só, bors

opcionálisan szerecsendió

parmezán és trappista sajt a tetejére

A vöröshagymát felaprítottam, majd olívaolajon fonnyasztani kezdtem. Sóztam. Közben megpucoltam és közepes darabokra vágtam a zöldségeket. Amikor a hagyma üveges lett (nagyjából 5 perc), hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, rátettem a darált húst és közepesen erős tűzön fehéredésig sütöttem (nagyjából 5 perc). Hozzáadtam a sárga -és fehérrépát és már csak közepes tűzön főztem tovább nagyjából 10 percig. Ezután rátettem a 2 evőkanál sűrített paradicsomot, amivel 1 percig hagytam rotyogni. Ekkor beleöntöttem a paradicsom levet, megszórtam a zöld fűszerekkel és őröltem rá borsot. Alacsony tűzön 10 percig főztem. Kóstolás után még egy kicsit fűszereztem plusz sóval, borssal és zöld fűszerekkel. 

Amíg a ragu egy utolsót rottyant, megcsináltam a besamelt. A vajat felhevítettem, a tüzet közepesre mérsékeltem, majd rászórtam a lisztet és alaposan összedolgoztam a vajjal. Ezután apránként felöntöttem a tejjel és kézi habverővel csomómentesre kevertem. Sóztam, borsoztam és 1-2 perc alatt sűrűre főztem. 

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. 

Egy tűzálló tálat kivajaztam, és elkezdtem rétegezni a hozzávalókat: tészta, besamel, ragu, tészta, besamel, ragu, tészta besamel, ragu, tészta, besamel, reszelt parmezán, reszelt trappista. A tésztát nem főztem elő, a besameltől megpuhult a sütőben. 

Rozinak pontosan ugyanúgy csináltam a ragut, mint magunknak, csak kevesebb sóval és sűrített paradicsom nélkül. Neki megfőztem a tésztát, az egészet durvára pépesítettem botmixerrel és szórtam bele reszelt trappistát. 

Almás lepény, ahogy a nagymamám (nem) csinálta

Elmenekülünk a városból a március 15-i őrjöngés elől. Fel a "hegyekbe", egy rét kellős közepére, ahol sokszor még térerő sincs, nem, hogy ajtókat csapkodó szomszédok, meg kirakat magyarkodók. Mert azt nagyon tudják csinálni.

A menüt már kitaláltuk. Bográcsos paprikás krumpli, palóc leves, szalonnás tojás, csirkepaprikás. Norbiápdét rulez. Ezt ellensúlyozandó, sütöttem egy almás lepényt, kevés cukorral, savanykás almából, ahogyan a nagymamámtól tanultam.

Na nem azt, hogy lustaságból nem kell lereszelni az almát. Soha többet ilyet. Ízre 10 pontos volt, de állagra... Bocs, Nagymami.

Hozzávalók:

A tésztához:

40 dkg fehér liszt

15 dkg Rama margarin
10 dkg zsír

12 dkg kristálycukor

1 tojás sárgája

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

1-2 evőkanál tejföl

csipet só

Az töltelékhez:

2 kg savanykás, kemény alma

3 csomag vaníliás cukor (vagy ennek megfelelő mennyiségű házi vaníliás cukor; 1 csomag 10 gr)

fél - 1 citrom leve és héja

10-15 dkg darált dió

őrölt fahéj és szegfűszeg

kevés zsemlemorzsa az alma töltelék alá

1 tojás sárgája a kenéshez

A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Ez gázsütőn általában a 4-es vagy 5-ös fokozat. Kizsíroztam és kiliszteztem egy nagyobb tepsit (most egy 20x30-as volt).

A lisztet a margarinnal (vagy zsírral) elmorzsoltam, majd a többi hozzávalóval együtt lágyabb tésztává gyúrtam. Érdemes először csak 1 evőkanál tejföllel lazítani, és ha még igényli a tészta, hozzá lehet adni a második kanállal is. Ha a nyújtáskor túl puhának, ragadósnak találjuk, gyors mozdulatokkal át kell gyúrni 1-2 szórásnyi liszttel.  

A tésztát hűvös helyre tettem pihenni. Ez történetesen és jelen esetben a hűtő volt. 

Amíg a tészta pihent, megpucoltam, kicsumáztam és feldaraboltam az almát. Van amikor lereszelem, de ma este már nem volt kedvem ezzel pepecselni, ezért most csak kisebb darabokra vágtam. Megszórtam a reszelt citromhéjjal, meglocsoltam a citrom levével, édesítettem a vaníliás cukorral, fűszereztem az őrölt fahéjjal és a szegfűszeggel. 

A tésztát két részre osztottam. A nagyobb gombócot nyújtottam alulra, a kisebbet pedig a tetejére, mert szerintem úgy a legfinomabb, ha a felső tészta vékonyabb. Nem baj, ha elszakad, vagy nem pontosan tepsi alakú és méretű a kinyújtott tészta, hiszen könnyedén kozmetikázható egy kis szétnyomkodással, vagy egy kis darab tésztával. Az alsó tésztát megszórtam egy kevés zsemlemorzsával, hogy az alma leve a lehető legkevésbé áztassa el. Erre egyenletesen ráterítettem a darált diót, majd az almát, végül befedtem a vékonyabbra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkáltam, hogy a sütés közben keletkező gőz távozni tudjon és a ne púposodjon fel a tészta. Megkentem a felvert tojássárgával és betettem a sütőbe 40 percre. Halvány aranybarnára sütöttem. Én nagyjából 5 perccel a sütési idő vége előtt meg szoktam nézni a lepényt, mert a mi sütőnkben általában 35 perc elég szokott lenni neki.

Porcukorral megszórva és/vagy baracklekvárral szoktam tálalni. Nyáron egy gombóc vanília fagylalt jár mellé, mert a hideg-meleg kontraszt zseniális. De akár egy kevés porcukorral kikevert tejföllel is isteni.

Megint az angolok. A vanília sodó

Az angol almatorta receptjénél már említettem, hogy legutóbb angol vanília sodót csináltam hozzá. Nem volt a mellettünk lévő kis boltban vanília fagyi, ezért lett a sodó.

Íme.

Hozzávalók:

fél liter tej
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 evőkanál kukoricaliszt - lehet sima fehér is
1 vanília rúd - ha nincs, vaníliás cukor is jó, csak akkor a csomag vaníliás cukor mennyiségével kevesebb sima cukrot mérek ki
1 evőkanál vaj

A tojássárgákat simára kevertem 1 dl tejjel, a cukorral és a liszttel. A maradék tejet felforraltam és hozzáadtam a lisztes, cukros tojássárgáját. Folyamatosan keverve felfőztem, de nagyon figyeltem rá, hogy ne forrjon, különben a tojássárgája csomós rántottává változott volna. Amikor kész lett, lehúztam a tűzről és belekevertem a vajat. Ettől szép fényes lett.

Onnan lehet tudni, hogy a krém készen van és megfelelő sűrűségű, hogy bevonja a kanalat, ha pedig egy csíkot húzunk rajta, a mártás nem folyik össze rajta.

Ez egy sokat használt, jól bevált recept. Univerzális. Ha vanília mártást szeretnék, csapott evőkanálnyi lisztet teszek hozzá, ha pudingot, akkor púposat.

Szúrós szórós túrós

Régóta szemeztem ezzel a recepttel. Több okból is. Egyrészt nagyon szeretjük a túrós sütiket, másrészt a leírás alapján egyszerűnek és gyorsan elkészíthetőnek tűnt. Ráadásul mindig is érdekelt, milyen is lehet ez a szúrós túrós. Leginkább arra gondoltam, hogy a lisztben lévő sütőpor miatt lehet ez a neve, bár gyanús volt, hiszen más sütihez is kell sütőpor, mégsem szúrt egyik sem.

Ma megsütöttem végre. Tegnap sétából hazafelé, Rozival bementünk a boltba, vettem túrót, de délután már nem volt kedvem nekilátni. 

Szóval ma rákészültem, aztán összeraktam a sütit. Nem viccelek, az egész nagyjából 5 perc volt, és ebben már benne volt az is, hogy megmelegítettem az ebéd utáni kávém maradékát.

Szórt túrós

Ebben a receptben az az érdekes, hogy deciliterben adja meg a mennyiségeket, úgyhogy fogtam egy mérőpoharat és megcsináltam. :-)

Hozzávalók:

3 dl rétesliszt

0,5 kg túró

3 csomag vaníliás cukor

3 dl kristálycukor - én csak 2 deciliternyit mértem ki, így is megfelelően édes lett

1 csomag sütőpor 

4 egész tojás

3 dl tej

kevés vaj

A sütőt előmelegítettem 180C fokra, ami gázsütőn a 3-as fokozat lehet. Alaposan kikentem vajjal a tepsit (kb. 15x30-as). 

A lisztet összekevertem a sütőporral, majd az egyik felét a kivajazott tepsibe szórtam. Egy tálban összekevertem a túrót, a vaníliás cukrot, a kristálycukrot, majd a tepsibe szórt lisztre öntöttem. 

Felvertem a 4 tojást és lassan hozzáöntöttem a tejet. A tojásos tejet ezután a sütire öntöttem, kis vajdarabokat dobáltam a tetejére, egyenletesen elszórva. 

Nagyjából 45 perc alatt készre sült, de ez sütőnként változhat. A legbiztosabb módszer ennél a sütinél is a tűpróba.

És hogy miért is szúrós szórós? Azért, mert egészen addig, amíg ma össze nem állítottam, meg nem sütöttem, majd meg nem kínáltam vele az uramat, minden alkalommal szúrós túróst olvastam a recepten. És egyszer sem  szúrt szemet, hogy a süti neve valójában: SZÓRÓS TÚRÓS. :-)