Szilvás leveles

Gyors süti szaladós vasárnapokra, mert néha a vasárnapok is tudnak szorosabbak lenni. Vagy horror hétköznapok estéjére, amikor minden mindegy. Még mindig úszunk a szilvában, szilvát eszünk szilvával. Rozi már finnyázik, "neeeem anya, nem kérek szilvát megint!" A fagyasztót amúgy is üríteni akartam, kivettem az utolsó csomag leveles tésztát.

Benéztem a kamrába, hűtőbe, hogy mi van még itthon, ami passzolhat a képbe. Ez lett a vége. Egy próbát mindenképpen megért az ügy. Jól rögtönöztem no, minden szerénység nélkül. Szerintem. :-P

Szilvás leveles

Hozzávalók:

500 gr leveles tészta

5 db nagyobb szilva

5-6 ek. sűrű szilvalekvár + 1-2 ek. víz a kenhetőség miatt

2 csapott ek. nádcukor (a fehér kristálycukor is tökéletesen megfelel)

2 tk. őrölt fehéj

1-2 ek. olvasztott vaj (1 ek-nyi hideg vajból olvasztottam)

1 ek. szeletelt mandula

1 tojás a kenéshez

liszt a tészta nyújtásához

A leveles tésztát reggel kivettem a fagyasztóból és hagytam felengedni.Megmostam a szilvákat, hagytam megszáradni mindet.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra (alsó felső üzemmódban). Egy tepsire szilikonos sütőpapírt terítettem. Kettévágtam és kimagoztam a szilvákat. A szilvalekvárt elkevertem a vízzel. A vajat megolvasztottam. 

Lisztezett deszkán nagyjából 1 centinyire kinyújtottam a tésztát. Bőkezűen megkentem a szilvalekvárral, de a széleitől 1 centit szabadon hagytam, majd felhajtogattam, hogy a lekvár és a gyümölcs leve ne csorogjon ki. Kevés fahéjjal megszórtam a lekvárt, majd a kettévágott szilvákat a tészta tetejére ültettem, vágott felükkel felfelé. Egyenletesen megszórtam 1 evőkanálnyi cukorral, majd 1 tk-nyi fahéjjal is. Az egészet megszórtam szeletelt mandulával úgy, hogy a lekváros részre és a szilvák tetejére is jutott. Rácsorgattam 2 ek-nyi olvasztott vajat, majd a maradék cukrot is rászórtam. Még egy kevés fahéj jött a tetejére. A tészta felhajtott széleit alaposan megkentem a felvert tojással és betoltam a tepsit a sütőbe, a közepénél eggyel lejjebbi fokozatra.

25 perc alatt ropogósra, aranybarnára sütöttem. 

Szilvásgombóc

Még mindig szezonja van a szilvának. Múlt héten Anyukám hozott egy nagy dobozzal, ő is kapta a szomszédtól valamiért cserébe. Így megy ez vidéken, kőkemény cserekereskedelem folyik. Adok neked, szomszéd, egy kis házi befőzésű lecsót télire. Köszi, szomszéd. Én meg adok neked szilvát...

Nagymamám is így csinálta belőle a gombócot. Oké, ő nem variált a cukrozással, azt sem tudta, létezik más cukor is, mint A FEHÉR kristálycukor.

Szilvásgombóc

Hozzávalók (20 közepes gombóchoz):

1 kg krumpli

25-35 dkg liszt (attól függően, a krumpli mennyire lisztes)

2 ek olaj (vagy zsír, ha bírja a koleszterinetek, én a ló túlsó oldalára estem...)

1 ek búzadara

1 tojás

jó nagy csipet só

20 szem érett szilva

20 db kockacukor (nádcukorból)

őrölt fahéj

zsemlemorzsa (sok) + 4 ek. étolaj (vagy zsír)

őrölt fahéjas porcukor

A krumplikat megmostam, majd egy fazékban, hideg vízben feltettem főni. Héjában. Amíg a krumpli főtt, megmostam, kettévágtam és kimagoztam a szilvákat. Kimértem a lisztből 25 dekát.

Amikor a krumpli megfőtt, hagytam kihűlni. Megpucoltam és krumplinyomóval áttörtem. Hozzáadtam 25 dkg lisztet, a búzadarát, az olajat és a sót, összekevertem, majd beleütöttem az egész tojást és gyúrni kezdtem. Ragadt. De nagyon. Úgyhogy elkezdtem hozzáadni még lisztet. Itt már nem méricskéltem, csak apránként, 1-1 maréknyi lisztet szórtam a keverékhez. Idővel szépen összeállt a tészta. Már nem ragadt a kezemhez. Lisztezett pulton gyúrtam még, majd fél centi vékonyan kinyújtottam és nagyjából 8x8 centis kockákra vágtam. 

Közben ez nagy fazékban vizet kezdtem forralni, egy nagy serpenyőben pedig 4 ek-nyi olajjal pirítani kezdtem a morzsát. Sokat. Tegnap zsírral csináltam a túrógombóchoz, ma figyeltem a koleszterinemre...

Amíg a víz felforrt, megcsináltam a gombócokat. Fél szilva a tésztakockára, közepébe 1 kockacukor, tetejére a szilva másik fele, megszórtam fahéjjal. Az összes tésztakockát kiraktam a fahéjas, cukros szilvával. Gombócot csináltam belőlük: a tésztakockák sarkait lisztezett kézzel összefogtam, majd gombócot formáztam belőlük.

Forrásban lévő vízbe tettem. Megvártam, hogy a gombócok feljöjjenek a víz tetejére, még 2-3 percig hagytam őket a zubogó vízben, aztán szűrőlapáttal átszedtem mindet a pirított morzsára és alaposan megforgattam őket. 

Fahéjas porcukorral és szilvamártással ettük.

Vegyigyümi

Hőség van. Mi kell ilyenkor? Egy jó hideg fröccs. Vagy egy tányér hideg, savanykás gyümölcsleves. Oké, a jéghideg kovászos uborka is jöhet.

Gyümölcsleves

Hozzávalók (gondolom formán):

meggy

cseresznye

sárgabarack

ribizli

szamóca

ízlés szerint cukor (nádcukrot használtam)

csipet só

3 dl tej 

3 dl tejszín

1 ek. étkezési keményítő

fahéj, szegfűszeg

vanília rúd

citromlé

A gyümölcsöket megmostam. A meggyet és a cseresznyét kimagoztam, a szamócákat kicsumáztam és kettévágtam. A ribizliket leszemeztem a szárról. A sárgabarackokat negyedekbe vágtam. Ez felért egy kisebb munkaterápiával. Közben Rozi is beszállt az előkészítésbe, segített enni a gyümölcsöket és néhány ribizliszárat is beletett a már kimagozott meggyek, cseresznyék közé. :-)

A gyümölcsöket egy fazékba tettem és felöntöttem annyi vízzel, hogy 3-4 ujjnyira ellepje. A fahéjat és a szegfűszeget finomra őröltem, fűszereztem a vizet. Csipet sót is tettem bele. Belefacsartam fél citrom levét. Még tegnapról, a morzsás süti készítésekor, megmaradt az üres vanília rúd, amit eltettem (vaníliás cukrot akartam csinálni...). Ezt is a leveshez adtam, úgy ahogy volt, egészben beletettem. A végén úgyis kivettem és kidobtam. Beleszórtam 4 evőkanálnyi cukrot is. Az egészet közepes lángon felforraltam, majd mérsékeltem a tüzet és pár percig még hagytam fődögélni.

Ezalatt elkevertem a keményítőt a tejjel és a tejszínnel, majd belemertem 2-3 merőkanálnyit a forró levesből. Ezt az egészet a fazékba öntöttem és pár percig (2-3 perc mindösszesen) forraltam.

Hagytam lehűlni. Ezt ebédeltük.

Morzsás süti

Ancsa vagyok. Piacfüggő. De tényleg. Amióta itt a jó idő, nem nagyon telik el úgy hét, hogy valamilyen okból ne keverednék el az Újpesti piacra, akár többször is. Szeretem az idős néniket, bácsikat, akik a hajnalban leszedett portékájukkal kiülnek valamelyik kis asztalhoz és szívesen elegyednek szóba az emberrel. Meg jól megtömik a gyerek kis kosarát, és őt is gyümölccsel. 

Jó sok meggyet, cseresznyét, ribizlit, szamócát vettem. Aztán persze itthon meg vakartam a fejemet, hogy értelmesen el fog-e fogyni.

A meggyet kivégeztük. Ettünk belőle, a gyümölcslevesbe is került, és süti is lett belőle. Az egyik legegyszerűbb és talán az egyik legfinomabb süti a morzsás süti. Ez ugyan nem a klasszikus crumble, az angolok nagy kedvence, de ettől még morzsás, piszok egyszerű és nagyon finom. Vaj, kevés cukor, liszt... És rengeteg gyümölcs. Jó!

Én most csak fele mennyiséggel dolgoztam, mert hármunknak ennyi is bőven elég, de az eredeti mennyiségeket írom le ide.

Meggyes túrós morzsás süti

Hozzávalók (26 cm-es tortaformához):

150 g vaj
120 g cukor 
1 vaníliarúd kikapart magjai
2 db tojás
400 g túró
1 citrom reszelt héja

fél citrom leve
380 g liszt
őrölt fahéj ízlés szerint
500 g meggy

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (gáz sütőnél ez kb. a 4-es fokozat). Légkeveréses fokozatra állítottam. Persze a hagyományos alul-felül üzemmód is tökéletesen megteszi. Én azt figyeltem meg, hogy az ilyen morzsás sütiknek kifejezetten jót tesz a légkeveréssel történő sütés, mert a tetején még omlósabb, ropogósabb lesz a morzsa.

Mindent előkészítettem és jó előre kimértem, hogy ne keringjek a konyhában fejetlen tyúkként, mint legutóbb, amikor a francia szamócás lepényt sütöttem. :-)

A meggyet megmostam, kimagoztam és hagytam lecsöpögni.

A vajat megolvasztottam. Nem forróra, csak langyosra, hogy már folyós legyen. Egy keverőtálba öntöttem, hozzáadtam a cukor felét, a vanília rúd kikapart magjait és a lisztet. Összemorzsoltam. Morzsás állagú tésztát kell kapni. A morzsa felét egy 26 centis tortaforma aljába egyengettem, kicsit nedves kézzel.


Kettéválasztottam a tojásokat. A sárgáját kikevertem a maradék cukorral, a túróval, a citromhéjjal, fél citrom levével. Hozzáadtam nagyjából 1 kávéskanálnyi frissen őrölt fahéjat. Alaposan összeforgattam.

Kemény habbá vertem a tojásfehérjéket és óvatosan a túrós masszához forgattam. Először csak a felét, hogy lazítsam a túrós krémet, majd a másik felét is, óvatosan, nagy, alulról felfelé történő mozdulatokkal. Ezt a masszát a morzsás tészta tetejére egyengettem, majd a tetejére rendeztem a meggy felét.

A maradék meggyet jól megforgattam a morzsa másik felében és az egészet a tortára szórtam. Ezt is igyekeztem egyenletesen elteríteni. 

35-40 perc alatt készre sütöttem. Az egész előkészületben a legnagyobb "macera" a meggy kimagozása volt. De így sem tartott tovább a torta összerakása 15 percnél.

Szamócalekvár

Megkaparintottuk az autót, férjuram motorral ment dolgozni. Garázdálkodtunk is egy sort Rozival a piacon.

Gyönyörű, zamatos, ép szamócát találtam az egyik árusnál. Amikor közöltem vele, hogy legalább 3 kilót vennék, azonnal válogatni kezdte nekem a ládából a szamócákat. :-) Kölcsönbe megkaptuk a rekeszt is, hogy még véletlenül se törjön jobban a szamóca a kelleténél. A csaj a lelkemre kötötte, hogy még ma dolgozzam fel a cuccot, na meg, hogy azért majd a rekeszt vigyem már vissza neki valamikor. :-)

Szamóca mosás után

Hozzávalók (7-8 üveg lekvárhoz):

2.5 kg ép, egészséges szamóca

35 dkg finomítatlan nádcukor

1 mokkáskanál étkezési citromsav

fél citrom leve

1.5 csomag Dzsemfix 3:1

3,7 dl-es befőttesüveg

Az üvegeket a legmagasabb hőfokon, a leghosszabb programon mosogatógépben elmostam. Ecetes meleg vízzel még pluszban kiöblítettem. Persze a kupakok sem maradtak ki a csírátlanításból, szintén ecetes meleg vízzel azokat is leöblítettem.

Az szamócákat kiválogattam, csak a teljesen ép szemeket hagytam meg a lekvárhoz. Megmostam és kicsumáztam mindet. 

Az van, hogy bármennyire is felszerelt a konyhánk, nem volt akkora tálam, amiben ennyi szamóca elfért volna, így elővettem az egyik lavórt a fürdőszobából. Alaposan kimostam forró vízzel. Beletettem a szamócákat, lecukroztam, rászórtam a citromsavat és hozzáöntöttem a fél citrom levét is. Átkevertem, hogy a cukor, a citromsav és a citromlé is bevonja az összes szamócát. 1.5 órán át hagytam pihenni, levet ereszteni. Menet közben azért párszor átkevertem. 

Ezután botmixerrel pürésítettem, majd csomómentesre elkevertem benne a Dzsemfixet is.

Közepes lángon kezdtem el főzni egy nagy fazékban, folyamatos kevergetés mellett egészen addig, amíg forrni kezdett. Ez nagyjából fél óra volt. Hahaha, Apára maradt a fürdetés, altatás... :-)

A forrástól számítva 2-3 percig hagytam zubogni, de vigyáztam, hogy azért ne forrjon ki.

A befőttesüvegeket meleg vízzel teli tepsibe állítottam, majd mindet színültig töltöttem a forró lekvárral. A kupakokat jó erősen ráhúztam és fejjel lefelé állítva száraz dunsztba tettem őket. 

A végeredmény még várat magára, jó pár napig ülnek még az üvegek a dunsztban.

U.i.1.: Kicsumázni, megmosni, előkészíteni 4 kg szamócát sokkal könnyebb, ha közben egy nyafogó gyereklány feszt szamócát követel. :-)

U.i.2.: Lesz majd fénykép is a kész termékről.Be fogok számolni az eredményről.

U.i.3.: Az eredeti arányok: 3 kg szamóca, 25 dkg finomítatlan nádcukor, 1 mokkás kanálnyi citromsav, 2 csomag Dzsemfix 3:1

Bodzaszöröp (ahogyan egy kedves barátom hívja)

A tavalyi szörp megbuggyant. És ettől majdnem én is. Szépen indult a barátságunk, középtávú, virágzó kapcsolatnak ígérkezett. De kiderült, hogy csak egy hirtelen egymásra erjedés volt...

Tavaly új recepttel próbálkoztam, gondoltam mi baj lehet belőle. Lett. Közel 5 liternyi szörpkezdemény landolt a főváros csatornarendszerében...

Idén visszatértem a jól bevált régi használati utasításhoz. Nem cicóztam, megint a már megszokott recept szerint főztem bodzaszörpöt. A fele már el is fogyott. Két verziót csináltam: az egyik adag teljesen mentes minden téliesítéstől (semmilyen tartósítószer nincs benne), a másik befőzésnél használtam szalicilt, ugyan magába a szörpbe nem tettem, csak két fólia közé, amit a kupak alá raktam. Mindkét esetben száraz dunsztoltam is, persze. Jó pár napig pihentek a szörppel teli üvegek egy vastag törölközőkkel bélelt hűtőtáskában, amire még a tetejét is rázártam. Most tényleg nagyon biztosra mentem. 

Bodzaszörp

Hozzávalók (2 liter szörphöz)

25-30 db bodzavirág (fontos, hogy teljesen kinyílt, egészséges virágok legyenek)

2 liter tiszta csapvíz

2 kg finomítatlan nádcukor (cukorbetegeknek gyümölcscukor, esetleg nyírfacukor, de az kissé drága mulatság)

10 dkg citrompótló vagy citromsav

1 zöld citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen)

2 citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen)

Tipp 1.

Ne nagyon szedjünk bodzát az M7-es melletti bokrokról, ha csak nem vagyunk oda az ólomért és egyéb nehézfémekért, amik egy forgalmas út mellett beszerezhetőek. Ha sehol máshol nem találunk bodzát, fájdalmasan, de mondjunk le a házi bodzaszörp készítéséről. 

Tipp 2.

Csak kosárba tegyük a leszedett virágokat. Ha nem akarjuk, hogy egy halom fura szagú, bebarnult virág maradjon a hófehér tányérokból, soha ne rakjuk zacskóba azokat. 

Tipp 3. 

Próbáljuk meg olyan óvatosan leszedni a virágokat, mintha alvó gyerek lenne a háznál. Azaz, fontos, hogy a lehető legtöbb virágpor a virágom maradjon. Ollóval dolgozzunk.

Tipp 4.

Fejjel felfelé próbáljuk meg a kosárba tenni a virágokat, így még biztosabb, hogy marad is benne virágpor, mire hazaérünk a szajréval.

Most, hogy kiokoskodtam magam és kéretlen jó tanácsokkal is elláttam mindenkit, jön a bejegyzés érdemi része. :-)

A virágokat a nagyobbik kuktánkba tettem. Felengedtem 2 liter vízzel, beleszórtam a citrompótló/citromsav felét és hozzáadtam a vastagabb karikákra vágott citromokat is. Rázártam a kukta fedelét és 1 teljes napig hagytam ázni. Néha óvatosan átkevertem. 

Másnap leszűrtem a levet. Egy nagy szűrőbe steril gézt tettem, ezen keresztül öntöttem át egy másik fazékba a bodzalevet. A gézben maradt virágokat és a citromokat még jól bele is csavartam a lébe. Hozzáöntöttem a cukrot és közepes hőmérsékleten főzni kezdtem. 40 percig főtt, folyamatos kevergetés mellett. Oké, nem volt teljesen folyamatos, mert közben Rozi azért kevert-kavart a lakásban, a konyhában, még az erkélyre is kijutott valahogyan...

Menet közben a szörpöknek szánt üvegeket alaposan kimostam szinte már forró vízzel, majd ecetes meleg vízzel is kiöblítettem mindent, így tutira tiszták lettek.  

Valamikor a teljes főzési idő felénél (vagyis kb. 20-25 perc elteltével) a maradék citrompótlót/citromsavat is beleszórtam és így főztem tovább. Eléggé zavaros tud lenni a bodzalé a főzés elején, de mire elkészül, kitisztul. 

A főzési idő vége előtt pár perccel az üvegeket forró vizes tepsibe állítottam, hogy a szörp érkezése előtt legyen idejük kicsit akklimatizálódni. Magyarán: így biztosan nem repednek szét a forró szörptől. Tölcséren át szinte teljesen teletöltöttem az üvegeket. Azonnal rázártam mindre a kupakokat és mentek a dunsztba. Azt hiszem legalább 4 napig feléjük sem néztem. 

A cukor és a száraz dunszt bőven tartósítja annyira a bodzaszörpöt, hogy az jó néhány hétig (akár 2 hónapig is) eláll. Biztonsági játékos vagyok: betettem a szörpös üvegeket a hűtőbe.

Extra tartósítás: 

Ha valaki szeretné, hogy ősszel, esetleg télen is legyen bodzaszörp a kamrában, a következőt próbálja ki. A második befőző körben, mielőtt az üvegeket lezártam és a dunsztba tettem, kettéhajtott celofán közé késhegynyi szalicilt raktam, amit aztán az üvegek szájára helyeztem és így zártam rá a kupakokat. Ez azért jó, mert így a szalicil nem kerül bele a szörpbe, viszont kinyírja az esetleg bekerülő, a levegőből érkező kis genya gombákat, amik a szörp megpimpósodását (kulturáltan fogalmazva erjedését) okozzák.

Kerek 1 év

Eltelt 365 nap. Rozival. 1 éves lett. Ámulat. Tortát is kapott. Joghurtos túrótortát nektarinnal.  


Hozzávalók:

a torta alapjához:

25 dkg keksz (Hobbit zabpelyhes kekszet használtam most, de lehet a Győri zabpelyhes keksze, vagy akár sima háztartási keksz vagy úgynevezett digestive keksz)

5 dkg vaj, megolvasztva - lehet, hogy többet is felvesz a keksz

a krémhez:

60 dkg túró

1 nagy doboz natúr joghurt - lecsöpögtetve

3 evőkanál natúr joghurt - egyenesen a dobozból, nem lecsepegtetve

3 ek. barna nádcukor

fél citrom leve

1+3 ek. sárgabarack lekvár (szigorúan házi, mert kiskorú eszi)

fahéj

csipet só

A joghurtot gézbe tettem, fakanálra kötöttem és egy lábasba lógatva néhány órát a hűtőben hagytam lecsepegni. Így sűrűbb és krémesebb joghurtot kaptam, ráadásul a torta kekszes alját nem áztatta el. 

A kekszet ledaráltam és alaposan elkevertem az olvasztott vajjal. A vajas kekszes alapot egyenletesen belenyomkodtam egy kapcsos tortaformába, majd néhány órára betettem a hűtőbe szilárdulni. 

A krémhez a túrót áttörtem, majd hozzákevertem a joghurtot, a cukrot, egy csipet sót. Belefacsartam fél citrom levét, belekevertem a 1 ek. sárgabarack lekvárt és fűszereztem 2 kávés kanálnyi fahéjjal.  

Kivettem a hűtőből a kekszes alapot, megkentem a 3 evőkanálnyi lekvárral és végül egyenletesen eloszlattam rajta a túrós krémet. Hűtőbe tettem egy éjszakára pihenni, hogy jól összeálljon és összeérjenek az ízek. 

Másnap meghámozott, vékonyra szeletelt nektarinnal díszítettem. Tálalás előtt fél órával kivettem a hűtőből, hogy kicsit lágyabb legyen.

Az első torta

 
Szülinapos gyereknek torta dukált vacsorára. A dietetikusok legnagyobb örömére... :-)