Almás zellerkrém leves sajtos pirítóssal (társszerzői fénykép prömier)

Hát idáig is eljutottunk - lefényképeztem a művemet. Bár a leves mellett nyilván a kép minőségén is lehetne csámcsogni, de azt ugyebár nem illik.

A zellerkrémleves egészséges, könnyű, ráadásul pillanatok alatt elkészíthető. Almával pedig még pikánsabb is.

Almás zellerkrémleves

Összetevők:

1 nagy zellergumó

1 nagy savanykás alma

só, bors, méz

A habaráshoz janga kefír és liszt, nomeg egy jóadag petrezselyem.

A zellert és az almát megpucoljuk, az almát kimagozzuk. Nagyobb kockákra vágjuk az összetevőket, és feltesszük annyi vízben főni, hogy kényelmesen ellepje. Sózzuk, borsozzuk a levest, majd mikor minden megfőtt, tűzről, lapról levéve összeturmixoljuk az egészet, jó pépesre, hogy ne maradjon darabos. Ezt követően behabarjuk: jangakefírt és lisztet összekeverünk, belerakunk sót, borsot, mézet és jó sok petrezselymet (arányokat senki ne kérdezzen, szemre csináltam, az összeturmixolt alap sűrűségéhez mérten). A habarást beleöntjük, az egészet újra rotyogtatjuk, de nem sokáig, épphogycsak kialakuljon a végső textúra. Közben pirítósra sajtot rakunk, majd sütőben rápirítunk kicsit, hogy a sajt kellemesen elolvadjon, a kenyér pedig izgalmasan ropogjon.

Jó étvágyat mindenkinek ehhez a forró finomsághoz az őszi estéken. (A díszítéshez két csöpp tökmagolajat is felhasználtam.)

Gombaleves húsos csonttal

Milyen gomba? Valagomba! Apám ezt a viccet gyakorlatilag minden gombás ételnél eljátssza velem. Nyilván aranyos volt, amikor 4 évesen kérdezz-felelek formában ezt válaszoltam, 34 évesen már nem annyira, de sebaj, szeretjük a családi tradíciókat. ;-)

Szóval a gombaleves. 1. Nehéz elrontani. 2. Ha mégis sikerül az általában a spórolásnak tudható be: nem rakták bele, ami belevaló. 3. Sokak ódzkodnak a gombától, megosztó alapanyag, tudnunk kell, hogy a vendégünk szereti-e vagy sem.

Hozzávalók:

1/2 kg gomba (mosva, szeletelve)

3 szál közepes sárgarépa és 1-2 szál fehérrépa (pucolva, mosva, hasábokra vágva)

1-2 db levesbe való (húsos) karajcsont

2 közepes fej hagyma (apró kockákra vágva)

1 fél paradicsom

étolaj

1 nagy doboz (4 decis) tejföl

egy kis darab füstölt kenyérszalonna (felkockázva)

jó sok petrezselyem (1-2-3 csokor)

őrölt pirospaprika

só, cukor

bors

kevés finom liszt

A gombaleves ezen verzióját érdemes két lábasban készíteni. Az első lábasba belerakjuk a húsos csontot, jól megfőzzük (lehet mellé rakni egy fej hagymát, egész szemes borsot, néhány gerezd fokhagymát, hogy jó íze legyen a lének). A víz mennyiségét mindenki érzésre kezelheti, a lényeg, hogy lepje el a csontot (1 liternyi biztos nem árt meg belőle). Forrás közben a csont miatt habos lesz a teteje, de ez ne zavarjon bennünket: a húslevesnél szokásos módon lemerjük a tetejéről a randa szürkés felhőket.

Egy másik lábasban étolajat hevítünk, belerakjuk az apróra kockázott szalonnát (ha van, nyugodtan dobjuk hozzá a szalonnabőrt is). Mikor már kieresztette a zsírját, adjuk hozzá a felkockázott hagymát. Az üvegesre párolt hagymára dobjuk rá a fehér- és sárgarépa hasábokat, futtassuk kicsit, majd a gombát is öntsük hozzá. Amikor a gomba összeesett, tegyünk hozzá őrölt pirospaprikát, egy kevés borsot, majd öntsük fel a húslével (érdemes szűrőt használni, hogy az egész bors szemek és a főtt-hagyma-fokhagyma ne landoljanak a lével együtt), végül dobjuk bele a fél paradicsomot is.

A félretett csontról szedjük le a húst, az apró kis darabkákat dobjuk a levesbe. Ezután sózzunk, borsozzunk, illetve a harmónia miatt rakjunk bele egy kávéskanálnyi cukrot is, meghálálja magát. Ha úgy látjuk szükségesnek, önthetünk hozzá még vizet.

Amikor már nagyjából összefőtt az egész, csináljunk egy tejfölös-lisztes-petrezselymes habarást, és öntsük hozzá a leveshez. Ne használjuk el az összes petrezselymet, mert különösen jót tesz úgy a tálalásnak, mint az íznek, ha a kimert levesbe egy pici extra tejfölt löttyintünk és megszórjuk frissen vágott petrezselyemmel.

A titkos összetevő..... A sózással finoman szoktam bánni: inkább vitaprixet használok, ha olyan az étel. (Vitaprix: darált pritamin paprika, sóval összekeverve. Finom ízesítője leveseknek, pörkölteknek, lecsónak, mindennek, amiben van paprika, pirospaprika. Ugyanúgy eltehető mint a lekvár, és még főzni sem kell, mert a só tartósítja.) Ha valakinek ilyesmi nincs otthon, használhat pirosaranyat is, esetleg Édes Annát, Erős Pistát.

Egyéni ízlésem szerint: csilit is szoktam belerakni, szeretem ha csípős. (Otthon termő, Mankától kapott kenyai csilipaprika, gyakorlatilag olyan mint a méreg).

Sajnos az illusztrációhoz megint nincs képem. De megfogadom, hogy lesz. Addig Mankám, kérlek, légy türelemmel. 

Turbózható meggyes-bögrés piskóta

Süteménysütés terén soha nem voltam igazán jó. Macerásnak is gondolom, nomeg inkább enni, mint készíteni szeretem. Ettől függetlenül van egy örök kedvenc, ami finom is, és megcsinálni sem túl babra: a meggyes-bögrés piskóta. Ha ezt készítem, fel sem tűnik senkinek az édességkészítés iránti analfabetizmusom.

Hozzávalók:

2 bögre liszt

½ bögre cukor

Vaníliás cukor

Sütőpor

1 tojás

½ bögre olaj

1 bögre tej

1 citrom héja reszelve

Magozott meggy (lehet akár mélyhűtött is)

A komplikált folyamat: mindent összekeverünk, egy sütőpapírral kibélelt formába öntjük (nekem van egy IKEÁ-s, meghatározhatatlan mintájú, kör alakú piteformám, abba szoktam rakni, de nyilván a bögre méretétől is függ, hogy mekkora sütőforma kell, lehet akár tepsi is). A meggyszemeket félig lisztbe mártjuk (hogy ne süllyedjenek annyira le), a lisztes felével lefelé ráültetjük a tésztára. Amikor már szép sűrűn sorakoznak, és úgy gondoljuk, hogy több nem fér rá, meghintjük egy kis fahéjjal az egészet (minimális mennyiség kell csak, hogy kapjon egy kis illatot-ízt). Forró sütőben közepes hőfokon (175 fok), légkeveréssel megsütjük. Tűpróba, aztán ha nem ragad, akkor ki lehet szedni (amikor a teteje aranybarna, általában már belül is megsült). Szerencsére nincs a piskótáknál szokásos ajtónyitogatásitilalom szabály, úgyhogy lehet bátran szurkálni. Én a tűpróbát késsel szoktam végezni, jobban rajtamarad a ragacs, ha még nincs kész.

Amikor a sütőből kivettük, kicsit megszórhatjuk még vaníliás cukorral, ne aggódjunk eléggé párolog az egész ahhoz, hogy a cukor nedvességet szívjon fel, és ne legyen kellemetlen-ropogós érzés mikor esszük. Természetesen csak finoman bánjunk a cukorral, nem kell túlzásba vinni. 

Turbó ötlet 1.: Meggyszósz

Meggyszósszal kifejezetten meg lehet bolondítani ráadásul jobban csúszik az egész piskótás miskulancia. Magozott meggyet felhevítünk egy kis lábasban, kis cukorral megédesítjük, rakhatunk bele egy szegfűszeget is, nomeg egy kis fahéjat, de megbolondíthatjuk egy kis gyümölcsös pálinkával is (itt ügyeljünk, hogy az alkoholt forraljuk el). 

Turbó ötlet 2.: Nyári kiegészítő

Egyszerű, és finom: egy kis vanília fagylaltot lehet mellékelni a süteményhez. Meggyszósszal is barátok, úgyhogy akár lehet halmozni az élvezeteket.

Turbóötlet 3. tél: Habosítás

Tejszínhab alkalmazása – szintén gazdagítja a sütit, meggyszósszal is szeretik egymást.

Turbó ötlet 4.: Mindent bele

Elszállt édesszájúaknak meggyszósz-vaníliafagylalt-tejszínhab variáns is feltálalható. Kalóriabomba, az már biztos, viszont remek kreációt lehet készíteni.

Díszítésként egy kis citromfűvel lehet széppé varázsolni az egész édességhalmot.

Szerkesztői megjegyzés: 
turbózható például úgy is, ha fényképpel dokumentáljuk a végeredményt. Hiszen mit ér egy kajás blog fotók nélkül? De hát rizsázhatok én...
:-)

Tavaszi zsongás spárgával - alias besameles rakott zöldspárga

Vendégművész bejegyzés következik.

A tavaszban az egyik legjobb dolog a spárga megjelenése. Számtalan változatban elkészíthetjük, most az egyik legfinomabbat ajánlom mindenki szíves (és szívtelen) figyelmébe.

Hozzávalók:

fél kiló zöld spárga

30-40 dkg füstölt sonka

20 dkg füstölt sajt (karaván jó, csak macera reszelni)

A besamelmártáshoz:

2 evőkanál vaj
2 evőkanál liszt
3 dl tej

2 dl spárga főzőlé

só
bors
szerecsendió

A zöld spárgát megmossuk, elpattintjuk annál a pontnál, ahol magától kettétörik. A szára végét kidobjuk, a spárgát egy kicsit megpucoljuk (elvileg a zöldet nem kell annyira, de a szárat itt is érdemes kicsit megdolgozni, hogy ne maradjanak szálak az ember szájában). Sós vízben félig (!) megfőzzük.

A tejet felforraljuk, félretesszük. A vajat felforrósítjuk, belekeverjük a lisztet, és nagyon lassú tűzön megpirítjuk. A forró tejet állandó keverés mellett, apránként hozzáöntjük, majd a zöld spárga főzőlevét is. Amikor elkészült, sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezzük, valamint hozzákeverünk 10 dkg füstölt sajtot

Ikeás kockaüvegedényben szoktam a további részt elkészíteni, mert így gusztusos előételt lehet varázsolni, és a tálalás sem macera.

Szóval: a félig főtt spárgával kezdem, besamellel folytatom, megszórom jó sok füstölt sonkával, majd újabb spárga és besamelmártás, a tetejére pedig tisztes mennyiségű füstölt sajt kerül. Ne aggódjunk, hogy túlságosan füstös lesz, ki-ki ízlése szerint a füstölt sonkát füstmentes prágaira cserélheti.

Sütőben aranybarnára sütjük. Az a jó, ha a hozzávalók legalább langyosak, mert a sütőben nem fog túlságosan megmelegedni, a sajt relatív gyorsan olvad (éppen ezért érdemes nem légkeveréssel és nem grillezéssel, hanem sima alsó-felső sütőállással készíteni).

Ez az étel amellett, hogy jól néz ki, az üvegkockák és a spárga miatt elegáns, a besamelmártás és a sajt miatt laktató. Ha levest adunk elé, akkor főételként funkcionálhat, ha előételként adjuk, akkor érdemes nagyon könnyű főétellel követni. Desszert gyanánt pedig az egyszerű, finom és könnyű édesség jól passzol hozzá, az epres túróhab. De ez már egy másik recept lesz majd :)

Adalék:
képtelen vagyok fényképpel dokumentált, az elkészítés tényét bizonyító bejegyzést kipasszírozni a delikvensből, így drasztikus lépésre szántam el magam: megint megkértem, hogy képeket is csináljon, különben nem hiszem el, hogy valaha is járt volna bármilyen konyha közelében. Kénytelen voltam becsatolni én egy képet magáról a zöld spárgáról, hogy legalább valamennyire hihető legyen a poszt...
Csók,
Mesi

Zöldbableves gazdagon

Apámnak a főzéssel kapcsolatban egy fontos alapvetése van, ami gyakorlatilag mindenre érvényes, ami az ételek elkészítéséhez kötődik: ami bele való, azt bele kell rakni. Ezt szem előtt tartva egy „egyszerű” zöldbableves is lehet fantasztikusan finom étel, ami után mindenki megnyalja a tíz ujját.

Hozzávalók:

Fagyasztott zöld zöldbab (fél kilós zacskó)

Száraz kolbász (ízlés szerinti mennyiség)

Füstös-sós kenyérszalonna (szintén ízlés szerint)

Hagyma (2 közepes fej)

Répa, krumpli, petrezselyem, paradicsom, paprika, fehérrépa (ízlés szerint, változó mennyiségben)

Zöldségleves, erőleves kocka (vagy ha van rendes erőlevesünk, akkor az is jó) 
Tejföl, liszt, pirospaprika, erőspista, ecet, cukor, só, bors, fokhagyma (a habaráshoz)

Napraforgó olaj

Első lépésként felkockázzuk apróra a szalonnát, felkarikázzuk a kolbászt, megtisztítjuk, és apróra vágjuk a hagymát. Szintén megtisztítjuk, hasábokra vágjuk a répát, a krumplit pedig karikázzuk-felezzük. Mosás után a paprikát négybe vágjuk (csumájával együtt), a paradicsomot pedig cikkekre.

Miután előkészítettük a hozzávalókat, felhevítünk egy kis olajat egy fazékban. Beleszórjuk a szalonnát és a kolbászt (plusz a szalonnabőrt). Mikor már kieresztette a zsírját-ízét az egyveleg, akkor rárakjuk az apróra vágott hagymát. Amikor üveges, rárakjuk a répát, krumplit. Rövid ideig pároljuk, majd a zöldbabot rászórjuk. Felöntjük vízzel (nincs konkrét mennyiség, szemmérték szerint kell), beledobjuk a leveskockát (ha víz helyett erőlevessel öntöttük fel, akkor nem kell kocka), a paprikát, paradicsomot.  A nagycsokor petrezselyem felét egészben belerakjuk, és elkezdjük főzni az egészet.

Eközben a tejfölt összekeverjük a liszttel, pirospaprikával, ecettel, cukorral, sóval, őrölt feketeborssal, zúzott fokhagymával (2-3 gerezd), erőspistával, majd a leves levéből kicsit hozzáöntünk, és kikeverjük.  Amikor már majdnem megfőtt a zöldség, akkor hozzáöntjük a leveshez a habarást, és kicsit tovább főzzük, hogy testes, sűrű legyen.  Bevállalósok csilit is rakhatnak ekkor hozzá (én a Manka-féle kenyai csiliből egy felet szoktam belerakni).

A végén a maradék aprított petrezselyemmel megszórjuk.

Tálalásnál a tányér levesbe egy kanálka tejföl és egy kis friss petrezselyem illik, mellé pedig egy friss karéj kenyér.

Tepsis csirke almával

Mostanában egyre inkább eluralkodott rajtam az édes-sós keverésének őrülete. Persze csak finoman és diszkréten, nem túl harsány ízeket vegyítve. Egyik nagy kedvencem a tepsis csirkecomb, amit nagyjából 15 perc alatt össze lehet dobni. Két személy részére normál tepsiben (nekem IKEÁS-kétfüles tepsi) kell elképzelni a kreációt.

Step one: egyszerű pácot készítünk a csirkéknek.

3-4 gerezd fokhagymát átnyomunk a fokhagymanyomón (én kislyukú reszelőn szoktam lereszelni), összekeverjük a pépet olívaolajjal, sóval, borssal és egy nagy kanál mézzel, majd bekenjük vele a csirkecombokat (két alsó-felső egész combról beszélünk, jó sok bőrrel, ami alá betuszkoljuk a pác nagyját, a felszínén pedig szétkenjük a maradékot).

Step two: előkészítjük a köretet.

2-3 szem közepes krumplit jól megmosunk, héjjastul cikkekre vágunk, egy közepes fej hagymát megtisztítunk és felkarikázunk, egy nagyobb paradicsomot felkockázunk (kb nyolc kocka), egy közepes almát megmosunk, meghámozunk, felkockázunk (csak úgy mint a paradicsomnál, itt sem kell „elaprózni”), 5-6 megtisztított fokhagymagerezdet félbevágunk.

Step three: bele a tepsibe!

A csirkecombokat belerakjuk a tepsibe, és egyenletesen szétszórjuk körülöttük a köretnek valót, majd sóval-borssal enyhén megszórjuk, és egy kis olívaolajat is rakunk rá.

Step four: készre sütjük.

Alufóliával lefedjük a tepsit, és a hideg sütőbe berakjuk. Miután elérte a sütő a 200-220 fokot, további egy órán keresztül légkeveréssel sütjük. Ezt követően egy pillanatra kinyitjuk a sütő ajtaját, levesszük az alufóliát, és hagyjuk, hogy finom ropogós-aranybarnára piruljon az egész.

Ne aggódjunk, ha levet eresztenek a hozzávalók, a szaft könnyű, nyugodtan megöntözhetjük vele tálaláskor az ételt, nem nehezíti el a fogást! Egy pohár könnyű fehérborral az igazi. 

Padlizsánkrém, az ezerarcú

Ma volt egy kis időm és munka után meglátogattam a Fővám téri piacot. Örömmel láttam, hogy a padlizsán olcsó is, ráadásul gyönyörű. Vettem még petrezselymet, mert arra mindig szükség van, lilahagymát, és még sok más mindent, de ezeket kifejezetten az eltervezett padlizsánkrémhez szereztem be.

A padlizsánkrém változatainak se szeri se száma, talán abból fakadóan, hogy sok mindennel összefér, és jól alakítható... Olyan mint azok a nők, akik smink nélkül kicsit jellegtelenek, viszont sminkkel szupermodelleké változnak. :-)

Hozzávalók:

1 db szép nagy padlizsán

3 gerezd fokhagyma

1 kis-közepes fej lilahagyma

fél citrom leve

olivaolaj-tökmagolaj (a lilahagyma sütéséhez való mennyiség kell, de lehet bőven használni, mert jót tesz az egész krémnek)

majonéz, só, bors, cukor, petrezselyem ízlés szerint

A padlizsán szép termetes volt, valamivel több, mint fél kiló. Az igazság az, hogy bár elméletben tudom, hogy jó hosszan sütőben kellene sütni, alufóliával, de nekem van egy gyors és bejáratott, egyszerű módszerem. Miután megmostam a padlizsánt, levágom a szárát, félbe vágom, ráteszem egy tányérra, folpakkot húzok rá, és maximum fokozaton 10 percre berakom a mikróba. Miután kivettem és kihült, kikapartam a lényeget a héjjából, összeturmixoltam (de csak meg-meg nyomva a turmixgép gombját, mert úgy szeretem, hogy kicsit darabos-szálas marad). Olivaolajat egy kislábasban fölforrósítottam, kevertem bele tökmagolajat is, majd házi termesztésű szárított csilit raktam bele. Picit átsütöttem, hogy az olaj finom csípős legyen. Ez után egy kisebb fej apróra vágott lilahagymát suhintottam rá, s amikor már majdnem készre fonnyadt, két nagy csipet cukorral édesítettem meg. Ezután a só következett végül még ameddig forró volt, bele raktam az idei friss fokhagymát (3 kisebb gerezd), Hozzá aprítottam még egy kevés petrezselymet, frissen őrölt borssal ízesítettem, és hagytam az egészet kicsit hűlni. Az összemixelt padlizsánhoz hozzáadtam majonézt (nem spóroltam vele), egy kisebb citrom felének a levét, majd belekevertem a csilitől megszabadított hagymás-fokhagymás őrületet. Az egészet jól összedolgoztam. Pirítóssal, uborkával, paradicsommal könnyű és mennyei nyári lakoma!

Jó étvágyat kíván hozzá keresztapu, a Hébe-hóba házigazdája! :D

Társszerzői prömier eper dzsemlekvárral

Először is szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet eme blog háziasszonyának, Mankának (illetve Mesinek), hogy gondolt rám, és létrehozta a Hébe-hóba rovatot, amely nélküle nem jöhetett volna létre (már csak azért sem, mert itt kizárólag ő garázdálkodik admin jogokkal :) ).

Nem szeretném tovább fecsérelni az időt magasztos előszavakra, inkább a tárgyra térek, jelen esetben az eperdzsemlekvár főzésére. Bár sokáig úgy gondoltam, hogy a befőzés a nagyik dolga, mégis úgy hozta az élet, hogy 33 éves fejjel rákaptam a dzsem/lekvár főzés ízére. Persze ehhez nagyban hozzásegített, hogy a párommal hosszas keresgélés után sem találtunk boltban kapható finom, legalább 60%-os gyümölcstartalmú tisztességes dzsemlekvárt (még csillagászati összegekért sem igazán). Márpedig ez a hétvégi reggelik elengedhetetlen kelléke.

Első alkalommal nagyjából másfél kiló csumázott, mosott, ép, egészséges eperhez 600 gramm cukrot raktam, jó sokáig főztem, amíg a szörpszerű állagnál kicsit sűrűbb lett a szétfőtt eprektől. Ez még mindig nem kenhető ilyen formában pirítósra, mert lefolyna a szélén a szirup, ezért "megbolondítottam" egy kis étkezési zselatinnal (kb. három kávéskanálnyi). Kicsit összeturmixoltam botmixerrel, de azért maradt jónéhány egész szem eper is benne. A legnagyobb aggodalmam az eltarthatóság volt, ezért nagyjából másfél óra főzőcskézést követően, az üvegekbe öntögetés előtt beleszórtam egy csipet befőzési szalicilt a rotyogó matériába. Miután a kimosott üvegekbe töltöttem a dzsemlekvárt, a tetejére is szórtam egy csipetnyit, és a befőttes üvegek tetejét is bekentem szalicillel (für alle fälle). A forróvízzel fertőtlenített fedőket jól rácsavartam, az üvegeket fejjel lefelé fordítottam és egy napra szárazdunsztba raktam, hogy szép lassan hűljenek.

Második alkalommal dzsemfixet vettem, ami zselésít és tartósít is. Nagyjából követtem az utasítást: 2,8 kiló eperhez 1 kg cukrot és 2 zacskó Haas dzsemfixet  használtam. Másfél órányi főzés után botmixerrel kicsit összedolgoztam, beleraktam a dzsemfixeket, majd kb 20 percnyi főzés után beleöntöttem a cukrot és fél órán keresztül összeforraltam az egészet. forralás közben egy fél citrom levét is belelöttyintettem, mert azt írták a dzsemfix zacskóján, hogy akkor még sűrűbb lesz a misung. A Szalicilt itt a dzsemlekvárba nem tettem, csak az üvegek száját kentem be és a kitöltött dzsemlekvár tetejére szórtam picit.

Az első befőzésről tudom, hogy finom lett, a másodikat még nem kóstoltam (igazándiból még mindig a szárazdunsztban ülnek, lassan egy hete nincs időm/lelkierőm kivenni őket). Az eltarthatóságról meg majd a téli üvegnyitogatáskor tudok számot adni.

És nyilván mindenkiben felmerült, hogy miért dzsemlekvár... Hát azért. A dzsemben darabosan vannak a gyümölcsök, a lekvár homogén állagú (http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20120604-mitol-lekvar-es-mitol-dzsem.html). Nálunk meg valahol félúton van az egész, mert így szeretjük :-)

Keresztapu

Meghívott vendégművészek

Apa főz és Hébe-hóba néven új rovatokkal bővülök. Remélhetőleg...