Szamócalekvár

Megkaparintottuk az autót, férjuram motorral ment dolgozni. Garázdálkodtunk is egy sort Rozival a piacon.

Gyönyörű, zamatos, ép szamócát találtam az egyik árusnál. Amikor közöltem vele, hogy legalább 3 kilót vennék, azonnal válogatni kezdte nekem a ládából a szamócákat. :-) Kölcsönbe megkaptuk a rekeszt is, hogy még véletlenül se törjön jobban a szamóca a kelleténél. A csaj a lelkemre kötötte, hogy még ma dolgozzam fel a cuccot, na meg, hogy azért majd a rekeszt vigyem már vissza neki valamikor. :-)

Szamóca mosás után

Hozzávalók (7-8 üveg lekvárhoz):

2.5 kg ép, egészséges szamóca

35 dkg finomítatlan nádcukor

1 mokkáskanál étkezési citromsav

fél citrom leve

1.5 csomag Dzsemfix 3:1

3,7 dl-es befőttesüveg

Az üvegeket a legmagasabb hőfokon, a leghosszabb programon mosogatógépben elmostam. Ecetes meleg vízzel még pluszban kiöblítettem. Persze a kupakok sem maradtak ki a csírátlanításból, szintén ecetes meleg vízzel azokat is leöblítettem.

Az szamócákat kiválogattam, csak a teljesen ép szemeket hagytam meg a lekvárhoz. Megmostam és kicsumáztam mindet. 

Az van, hogy bármennyire is felszerelt a konyhánk, nem volt akkora tálam, amiben ennyi szamóca elfért volna, így elővettem az egyik lavórt a fürdőszobából. Alaposan kimostam forró vízzel. Beletettem a szamócákat, lecukroztam, rászórtam a citromsavat és hozzáöntöttem a fél citrom levét is. Átkevertem, hogy a cukor, a citromsav és a citromlé is bevonja az összes szamócát. 1.5 órán át hagytam pihenni, levet ereszteni. Menet közben azért párszor átkevertem. 

Ezután botmixerrel pürésítettem, majd csomómentesre elkevertem benne a Dzsemfixet is.

Közepes lángon kezdtem el főzni egy nagy fazékban, folyamatos kevergetés mellett egészen addig, amíg forrni kezdett. Ez nagyjából fél óra volt. Hahaha, Apára maradt a fürdetés, altatás... :-)

A forrástól számítva 2-3 percig hagytam zubogni, de vigyáztam, hogy azért ne forrjon ki.

A befőttesüvegeket meleg vízzel teli tepsibe állítottam, majd mindet színültig töltöttem a forró lekvárral. A kupakokat jó erősen ráhúztam és fejjel lefelé állítva száraz dunsztba tettem őket. 

A végeredmény még várat magára, jó pár napig ülnek még az üvegek a dunsztban.

U.i.1.: Kicsumázni, megmosni, előkészíteni 4 kg szamócát sokkal könnyebb, ha közben egy nyafogó gyereklány feszt szamócát követel. :-)

U.i.2.: Lesz majd fénykép is a kész termékről.Be fogok számolni az eredményről.

U.i.3.: Az eredeti arányok: 3 kg szamóca, 25 dkg finomítatlan nádcukor, 1 mokkás kanálnyi citromsav, 2 csomag Dzsemfix 3:1

Agglegény kompót

A hűtőben találtam egy fél literes befőttes üveget, amiben gyümölcsök úsztak sötét színű lében. Eltartott egy darabig, mire rájöttem, hogy mi az. Az utolsó túlélők a karácsonyi agglegény kompótból, vagy ahogy az anyukám hívja: az após pukkasztóból.

A kompót

Ez egy nagyon jó dolog. Nincs az elkészítésével macera. Finom, ütős és remek kis ajándék mondjuk egy szép csatos üvegben. Saját készítésű, személyes.

Annyi a teendő, hogy egy kimosott 5 literes befőttes üvegbe szezonális gyümölcsöket rétegezünk rummal és cukorral egészen addig, amíg az üveg csurig meg nem telik. Mindig az éppen aktuális gyümölccsel bővítjük a tartalmát. Amikor az üveg megtelik, csak hagyjuk békésen durmolni a kamra egyik polcán és (türelmetlenül) várunk Karácsonyig. Azért, hogy kicsit ünnepibb legyen, tehetünk bele ízlés szerint egész fahéjat és szegfűszeget, egy kis citromhéjat, narancshéjat, néhány vastagabb citromkarikát, 1 egész vanília rudat.

Mindenkinek a saját ízlése diktálja a rum és a cukor arányát, és azt, hogy milyen gyümölcsöt tesz bele. Nálunk a meggy és a pöszméte (vagy egres, vagy piszke, ki hogy hívja) a kedvenc, mert ezek kellően savanykásak és az állagukat is jól megtartják az érési-erjedési folyamat végére is.

Hozzávalók:

szezonális gyümölcsök (málna, eper, barack, ribizli, pöszméte, meggy, körte, szilva, stb.)

cukor (rétegenként 15-25 dkg, ki mennyire szereti édesen - nádcukorral dolgoztam)

rum (lehet barna, lehet fehér, vagy amilyen épp a kezünkbe akad, egy a lényeg: rum legyen, ne rumaromás szeszes ital)

opcionális: egész fahéj, szegfűszeg, citromhéj, narancshéj, vanília rúd

A gyümölcs rétegekre mindig annyi rumot és cukrot kell önteni, hogy azok ellepjék a gyümölcsöket. Ha valaki kevésbé édesen szereti, mint mi is, az utolsó rétegekre már egyáltalán ne, vagy csak kevés cukrot szórjon. A rummal nem szabad spórolni. :-)

Mi már második alkalommal csináltuk és adtuk ajándékba az agglegény kompótot. Eddig osztatlan volt a siker. Legalább is mi nem kaptunk rossz visszajelzést senkitől. :-)

I need chocolate! Now!

Ez is a csokiról szól. És ez is a húgom szülinapi ajándéka volt. :-)

Elég gyorsan kirakta, mert csak így kapta meg az ajándéka érdemi részét, a csokikat. :-)


 

Sós, karamellás csoki

Öregszem. A húg betöltötte a 30-at.

Először egy nagyon durva csokitortát akartam sütni neki, de mivel Anyutól a régi, gyerekkori diótortát kérte, nem sütöttem semmit. Valamit azért muszáj volt csinálnom, olyat, aminek köze van a csokihoz. Leginkább csak ahhoz. :-)

Még tavaly találtam a Csak a puffin-on mindenféle csokis recepteket. Táblacsokik, bonbonok, forró csoki bonbonok, stb. Innen csórtam el a mandulás, karamellszilánkos csokoládét és a forró csoki bonbonokat. Vettem csokitábla és bonbon formát is, így csak az ízesítést kellett kiagyalnom. Az eredetileg megadott recepthez képest kicsit variáltam az arányokkal és a fűszerekkel.

Valami különlegesebbet szerettem volna adni, hiszen mégis csak kerek 30 lett a csaj. Először csilis csokit akartam csinálni. Meg is vettem hozzá a friss, méregerős csilit. Aztán mégsem az lett, hanem ez.

Hozzávalók:

7 dkg 70%-os étcsokoládé
3 dkg tejcsokoládé

2 evőkanál cukor a karamellszilánkokhoz
2-3 kis kanálnyi apróra vágott mandula

nagy szemű só (tengeri, hegyi, vagy amilyen van)

őrölt szegfűszeg

A karamellel kezdtem. A cukrot a serpenyőben közepes lángon melegíteni kezdtem. Pár perc alatt karamellizálódott, szép borostyán színe lett. A cukrot karamellizálás közben nem szabad piszkálni, kevergetni, mert csak összeáll tőle, nem lesz egyenletesen folyós. Amíg a cukor barnult, sütőpapírt tettem egy tepsibe, majd a kész karamellt gyorsan és egyenletesen elterítettem rajta. Tényleg igyekezni kell a kiöntéssel, mert pillanatok alatt elkezd megszilárdulni a karamell. Hagytam hűlni, majd pár perccel később apróra daraboltam. Kicsit piszkos munka, mert a karamellszilánkok bármerre képesek elrepülni.

Ezután felaprítottam a mandulát is. Őröltem szegfűszeget is. Még Anyukáméktól kaptunk néhány éve egy kis kézi őrlőt, ebben szoktam őrölni a fahéjat, a szegfűszeget, szegfűborsot.

A csokitábla formát egy tálra raktam, így később könnyebb volt betenni a hűtőbe. A nagy szemű sót mozsárban kicsit apróbbra törtem, de vigyáztam rá, hogy ne törjem össze nagyon, mindenképpen darabos maradjon.  A forma mindegyik kockájába tettem néhány szemet belőle.

Vízgőz felett felolvasztottam az étcsokoládét, majd lehúztam a tűzről és beletördeltem a tejcsokit is. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt. Ekkor gyors mozdulatokkal hozzákevertem a mandulát, a karamellszilánkokat és a szegfűszeget is. A masszát azonnal a formába öntöttem, amit aztán betettem a hűtőbe nagyjából 3/4 órára. Amikor ez letelt, kivettem a formát, amiből egy egyszerű mozdulattal kipattintottam életem első, saját ízesítésű csokoládéját. :-)

Alufóliába, majd sütőpapírba csomagoltam, átkötöttem egy szalaggal és kész is volt a szülinapi ajándék. :-)

Tipp: mielőtt megkóstoljuk, várjunk kicsit, mert ha még hideg, nem csapnak arcon eléggé az ízek. A legjobb szobahőmérsékleten enni.

Ui.: a narancsos, szegfűszeges változat is mennyei!