Egy lecsós kert a város szívében.
Hugh Fearnley-Whittingstall lelkes híve a közösségi kertészkedésnek, a River Cottage -ban rendszeresen téma, hol, kik, milyen új kis gazdaságot hoztak létre, hol vannak Anglia szerte még kihasználatlan földterületek. Amikor azt látom, hogy az angolok parlagon heverő földterületeket közösségi földművelésre használnak, felmerül a kérdés, hogy itthon miért nincs ilyen kezdeményezés. Vagy ha lenne is, ugyan mennyire érdekelné az embereket?
Aztán netezés közben megakadt a szemem a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) nevén. Utat törnek: a community gardening (közösségi kertészkedés) és az egyre népszerűbb urban gardening (városi kertészkedés) kezdeményezésnek. A KÉK 2010 óta foglalkozik ezzel és hála a magasságosnak, úgy tűnik, hogy egyre nagyobb sikerrel.
Sokszor, sokfelé próbálkoztak már, de mindenhonnan lepattantak. Hol a kerületek vezetése nem volt érdekelt, hol a lakók tiltakoztak, azonnal randalírozó fiatalokat látva az egész mögé.
Végül a Millenárison gyökeret ereszthettek. Mintakerteket alakítanak ki, ahol a kertészkedés tudását átadják az önszerveződő csoportoknak, a közösségi kertészeknek, így ők is kialakíthatják a saját kis gazdaságukat, megtermelhetik a zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket.
Így készült. (klikk ide)
Közösségteremtő, nevelő kezdeményezés. Környezettudatos, egymást és egymás munkáját, a természetet, a földet megbecsülő városlakókat nevel. Öngondosodásra sarkal, rendszerességre nevel, felelősséget igényel. Kicsit visszavezeti az túlzottan elvárosiasodott, eltunyult embert a természethez. Megtanítja a gyerekeknek, hogy a lecsó nem a bolt polcain, üvegben terem. Napestig sorolhatnám még az előnyöket...
Remek alternatívája ez a rendelkezésre álló kevéske szabadidő felhasználásnak. Tévézés, számítógépezés, csipsz zabálás és tespedés helyett. Mondjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése