Kimenőt kaptam tegnap estére. Fecsegni, locsogni. Meg is váltottuk a világot drága barátommal, az elfogyasztott fröccs mennyiségével egyenesen arányosan. A Fröccsteraszon.
Kikértük a fröccsnek valót, aztán kerestünk egy asztalt, ahová le is telepedtünk jól. Kissé távolabb a pulttól, mert ott túl hangos volt a zene egy mélyen szántó beszélgetéshez. Mert okoskodtam, hogy inkább messzebb üljünk le. Találtunk egy jó kis asztalt... Aham, épp az egyik hangfal alatt. De ez csak nagyjából fél óra után derült ki, amikor abból is hangosabban kezdett szólni a zene. Büszke voltam magamra. :-)
De a fröccs elfogyott. És a következő, meg a következő is. A zene meg jó volt. Aztán persze meg is éheztünk. Trükkösen egy grillteraszt raktak a kocsma mellé, jöttek is az illatok. Ettünk is. Fapados pljeskavicát, grillezett pitában. Merugyanis, minden egyes plusz hozzávaló (paradicsom, uborka, sajt, extra adag füstös íz...) súlyos tételekkel nyomta volna meg az alap 1200 ft-os árat... Egyébként a húspogácsa és a nem feláras hagymás szósz finom volt. Azért én még hazafelé lenyomtam egy borjú gyrost, mert éheztem.
Ezt a nótát pedig hetek óta nem tudom megunni. Kövezzetek meg, akkor is dúdolom. Majdnem olyan jól, mint Ruska.
Az utolsó fröccsöt mondjuk én ma reggel már pont bántam... De azóta ez a csengőhangom. :-)
Dehogy bántad... :D Inkább csak kuncogtál az itt nem részletezett részleteken.
VálaszTörléscsitt legyen. aki saját magát nem ismeri meg a telefonomban... :-)
Törlés