2012. június 12., kedd

Padlizsánkrém, az ezerarcú


Ma volt egy kis időm és munka után meglátogattam a Fővám téri piacot. Örömmel láttam, hogy a padlizsán olcsó is, ráadásul gyönyörű. Vettem még petrezselymet, mert arra mindig szükség van, lilahagymát, és még sok más mindent, de ezeket kifejezetten az eltervezett padlizsánkrémhez szereztem be.
A padlizsánkrém változatainak se szeri se száma, talán abból fakadóan, hogy sok mindennel összefér, és jól alakítható... Olyan mint azok a nők, akik smink nélkül kicsit jellegtelenek, viszont sminkkel szupermodelleké változnak. :-)


Hozzávalók:

1 db szép nagy padlizsán
3 gerezd fokhagyma
1 kis-közepes fej lilahagyma
fél citrom leve
olivaolaj-tökmagolaj (a lilahagyma sütéséhez való mennyiség kell, de lehet bőven használni, mert jót tesz az egész krémnek)
majonéz, só, bors, cukor, petrezselyem ízlés szerint

A padlizsán szép termetes volt, valamivel több, mint fél kiló. Az igazság az, hogy bár elméletben tudom, hogy jó hosszan sütőben kellene sütni, alufóliával, de nekem van egy gyors és bejáratott, egyszerű módszerem. Miután megmostam a padlizsánt, levágom a szárát, félbe vágom, ráteszem egy tányérra, folpakkot húzok rá, és maximum fokozaton 10 percre berakom a mikróba. Miután kivettem és kihült, kikapartam a lényeget a héjjából, összeturmixoltam (de csak meg-meg nyomva a turmixgép gombját, mert úgy szeretem, hogy kicsit darabos-szálas marad). Olivaolajat egy kislábasban fölforrósítottam, kevertem bele tökmagolajat is, majd házi termesztésű szárított csilit raktam bele. Picit átsütöttem, hogy az olaj finom csípős legyen. Ez után egy kisebb fej apróra vágott lilahagymát suhintottam rá, s amikor már majdnem készre fonnyadt, két nagy csipet cukorral édesítettem meg. Ezután a só következett végül még ameddig forró volt, bele raktam az idei friss fokhagymát (3 kisebb gerezd), Hozzá aprítottam még egy kevés petrezselymet, frissen őrölt borssal ízesítettem, és hagytam az egészet kicsit hűlni. Az összemixelt padlizsánhoz hozzáadtam majonézt (nem spóroltam vele), egy kisebb citrom felének a levét, majd belekevertem a csilitől megszabadított hagymás-fokhagymás őrületet. Az egészet jól összedolgoztam. Pirítóssal, uborkával, paradicsommal könnyű és mennyei nyári lakoma!

Jó étvágyat kíván hozzá keresztapu, a Hébe-hóba házigazdája! :D


2012. június 8., péntek

Kovi ubi

Nem vagyok egy sunshine Barbie. Nem szeretem a nagy meleget. Napallergiám is van, meg falfehér bőröm, lipántos pesti nőcske lettem, amióta hátat fordítottam a vidéknek.

Ami nagyon jó a nyárban, hogy nem győzzük  venni és enni a friss zöldségeket és gyümölcsöket. Kovászos uborka minden mennyiségben jöhet jéghidegen. Ma megcsináltam az idei első adagot. Tavasztól őszig délutánonként járnak az utcánkba mozgó árusok, akik zöldséget, gyümölcsöt árulnak persze teljesen jogtisztán... Vettem tőlük még szerdán kovászolni való uborkát, meg kaprot, ma pedig teleraktam az egyik 5 literes befőttes üveget és már érik is kint az erkélyen a kovi ubi. 


Kovászos uborka


Hozzávalók:

2-3 kg kovászolni való uborka - lehetőleg minél kisebbek
3 fej fokhagyma
2-3 csokor kapor
kenyér
víz

steril géz

5 liter vizet feltettem forrni. Annyi sót tettem bele, amitől már-már ihatatlanul sós lett. Amíg a víz felforrt, alaposan megmostam az uborkákat, a végeiket levágtam és mindegyiket bevagdostam hosszában 3 helyen. Megpucoltam a fokhagymákat. A kenyeret becsomagoltam a gézbe. 

Kimostam a befőttes üveget. Az aljába szórtam a fokhagymából, majd egymás mellé állítgattam az uborkákat. Amikor az első réteg megvolt, megint tettem az üvegbe fokhagymát, majd erre jött egy újabb réteg uborka, aztán fokhagyma. Egészen addig rétegeztem, amíg megtelt az üveg. Arra kell csak figyelni, hogy maradjon a tetején hely a kapornak és a kenyérnek. Amikor ezek is az üvegbe kerültek, tányérba állítottam az üveget, hogy amikor érni kezd az uborka, abba folyjon a felesleges lé és ne szét és szana. Az egészre rámertem a forró sós vizet, és lefedtem egy másik tányérral. Kitettem az erkélyre, egy olyan helyre, ahol folyamatosan éri a nap. Innentől már önjáró a folyamat, a nap megteszi a dolgát. Ha marad ez a meleg és napos idő, vasárnap  vagy hétfőn már ehetjük is. 

Eperlekvár kenyérsütőgépben

Évekig hánykolódott a kamrában a kenyérsütő, amit még Apukáméktól kaptam Karácsonyra. Mindig fenyegettem vele magamat, hogy na most akkor házi kenyeret sütök. Kérdezzétek meg, mennyit használtam!

Végül csak előkerült a kamrából. Próbálkoztam többféle kenyérrel, magossal, fehérrel, teljes kiőrlésűvel, a legjobban egy előre bekevert rozsos, magos lisztkeverék vált be, de egyik sem volt az igazi. Pizzatésztát is tökéletesen dagaszt és keleszt egyébként. Persze aztán az a szerencsétlen  kenyérsütő szépen lassan visszakerült a kamrapolcra.  

Két éve valamiért a használatiját olvasta az uram, amikor kitalálta, hogy eperlekvárt fog főzni benne. Ipari mennyiség ugyan nem fér bele, de annyi, amennyi nekünk kell, igen. Így amíg eper van, mindig lehet friss, házi lekvárunk. Tegnap is csináltunk egy üveggel, most csak fél kiló eperből.

Hozzávalók:

50 dkg eper
30 dkg cukor (kicsit sok...)

egy kenyérsütőgép

Az epreket megmostam, lecsumáztam és feldaraboltam. Kimértem a cukrot és az eperrel együtt a gép üstjébe öntöttem. A mi gépünkön a 8-as a lekvárfőző program, ha ez bárkit is érdekelne. :-) 1 óra 20 perc alatt megfőzte az epret, majd fejjel lefelé száraz dunsztba tettük az üveget. Miután kihűlt, botmixerrel áttörtük és még egyszer felfőztük. Ennyi.  

Szeretnék majd nagyobb mennyiségben befőzni eperlekvárt, olyat is, amiben van egy kis gyömbér meg citrom is. Ehhez a Rozi keresztapja által bejegyzett receptet fogom majd használni. 

2012. június 7., csütörtök

Joghurtos csirkemell újkrumplival


Elszabadult a kert, burjánzik. Tele van friss zöld fűszerekkel, itt az ideje a friss zöld fűszeres, pácolt húsoknak. Szedtem mindenből bőven. Natúr joghurtba tettem a fűszereket, a fokhagymát, az olívaolajat és a húst, egy éjszakát a hűtőben pihent, másnap pedig megsütöttem a krumplival együtt. Hajrá, süssétek meg.


Zöld fűszeres joghurtos csirkemell


Hozzávalók:

fél csirkemell filé
1 nagy csokor friss zöld fűszer - bazsalikom, kakukkfű, oregánó, rozmaring
1 nagy gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
3-4 ek extra szűz olívaolaj
1 nagy doboz natúr joghurt

6-8 szem újkrumpli

A zöld fűszereket leöblítettem folyóvíz alatt, majd finomra vágtam. A fokhagymát megpucoltam és lereszeltem, a vöröshagymát apróra vágtam. Mindent belekevertem a joghurtba.

Megmostam és felszeleteltem a csirkemellet. Műanyag dobozba tettem, ráöntöttem a fűszeres joghurtot, lefedtem és beraktam a hűtőbe éjszakára. 

Másnap a krumplikat átmostam, alaposan ledörzsöltem mindent és nagyjából 1 centi vastag karikákra vágtam. Olívaolajjal kikentem egy tűzálló tálat, aminek az aljára halmoztam a krumplit, leheletnyit sóztam. Ennek a tetejére tettem a húst, végül ráöntöttem az összes joghurtot. Egyenletesen elrendeztem, hogy mind a krumplira, mind a húsra jusson belőle. Alufóliával lefedtem a tálat, betoltam a 180 fokra beállított sütőbe és bő fél óra alatt puhára főztem. Fél óra elteltével azért érdemes megszúrni a húst és a krumplit is és ha szükséges, még tovább párolni a fólia alatt. Ha megpuhultak, grill fokozaton, 220 fokon kicsit megpirítottam a tetejét. Mivel a krumpli együtt sült a hússal, átvette a hús és a fűszeres joghurt ízét is. Ettől nagyon finom lett. 

Rozi adagjára reszeltem egy kis sajtot, az enyém mellé pedig tettem egy kis fűszeres padlizsánkrémet.


Kiskertünkben...


Városi gerillakertészkedés. Ha nincs kert, csinálok.




Paradicsom, nem is akármilyen, hanem sárga. Balkoneper, apró szemű, zamatos, folyton és bőven termő. Zöld fűszerek: bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, oregánó. Lesz még kapor, szerencsére augusztusig bármikor vethetek. 




Az erkély végében még üres egy virágláda, meg kell álmodni, mi kerüljön bele. Azt viszont már most tudom, hogy jövőre fából szeretnék tárolóládát a paradicsomoknak. Ha nagyon elvetemültek leszünk, mi magunk építjük meg. De nagy a szám... :-)





60 év


(Aztaaaaaaa, ezt a bejegyzést még május elején kezdtem el írni, és úgy ahogy van, megfeledkeztem róla...)

Apu 60 éves lett.

Másfél éve, amikor az Anyukám 60. szülinapját terveztük, Apu egyedül állt neki egy húsz fős társaságra főzni. A férjem meg jól segített neki, mert Apu egyedül biztosan nem tudta volna megcsinálni, bármennyire is ügyes. Még így is olyan feszített tempóban hajtottak, hogy a buli napján este tízkor mindketten kidőltek. Kénytelenek voltunk nélkülük dehidratálni... Nagy duzzogva, de ment a dolog. 

Anyu nem akart kockáztatni, ő egyébként is biztonsági játékos. Szerencsére Apu partner volt és osztotta Anyu véleményét, hogy inkább együtt készüljünk. Csodálatos idő volt, ami több szempontból is jól jött. A siserahadnak nem kellett a házba bezsúfolódni, a kertben folyhatott az állófogadás, meg a pia is... :D Rozi egész nap a friss vidéki levegőn szellőzött, felfedezte a kertet, meg a gyomokat. Apu pedig meg tudta főzni bográcsban az ünnepi vörösboros vaddisznó pörköltet. Gyönyörű húst kapott, meg egy jó receptet is a vendéglős cimborájától, úgyhogy előkerült a 15 kiló vadhús és a tömérdek fűszer, hagyma, piros paprika, vörösbor.


Bográcsozás

2012. június 6., szerda

Társszerzői prömier eper dzsemlekvárral


Először is szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet eme blog háziasszonyának, Mankának (illetve Mesinek), hogy gondolt rám, és létrehozta a Hébe-hóba rovatot, amely nélküle nem jöhetett volna létre (már csak azért sem, mert itt kizárólag ő garázdálkodik admin jogokkal :) ).

Nem szeretném tovább fecsérelni az időt magasztos előszavakra, inkább a tárgyra térek, jelen esetben az eperdzsemlekvár főzésére. Bár sokáig úgy gondoltam, hogy a befőzés a nagyik dolga, mégis úgy hozta az élet, hogy 33 éves fejjel rákaptam a dzsem/lekvár főzés ízére. Persze ehhez nagyban hozzásegített, hogy a párommal hosszas keresgélés után sem találtunk boltban kapható finom, legalább 60%-os gyümölcstartalmú tisztességes dzsemlekvárt (még csillagászati összegekért sem igazán). Márpedig ez a hétvégi reggelik elengedhetetlen kelléke.

Első alkalommal nagyjából másfél kiló csumázott, mosott, ép, egészséges eperhez 600 gramm cukrot raktam, jó sokáig főztem, amíg a szörpszerű állagnál kicsit sűrűbb lett a szétfőtt eprektől. Ez még mindig nem kenhető ilyen formában pirítósra, mert lefolyna a szélén a szirup, ezért "megbolondítottam" egy kis étkezési zselatinnal (kb. három kávéskanálnyi). Kicsit összeturmixoltam botmixerrel, de azért maradt jónéhány egész szem eper is benne. A legnagyobb aggodalmam az eltarthatóság volt, ezért nagyjából másfél óra főzőcskézést követően, az üvegekbe öntögetés előtt beleszórtam egy csipet befőzési szalicilt a rotyogó matériába. Miután a kimosott üvegekbe töltöttem a dzsemlekvárt, a tetejére is szórtam egy csipetnyit, és a befőttes üvegek tetejét is bekentem szalicillel (für alle fälle). A forróvízzel fertőtlenített fedőket jól rácsavartam, az üvegeket fejjel lefelé fordítottam és egy napra szárazdunsztba raktam, hogy szép lassan hűljenek.

Második alkalommal dzsemfixet vettem, ami zselésít és tartósít is. Nagyjából követtem az utasítást: 2,8 kiló eperhez 1 kg cukrot és 2 zacskó Haas dzsemfixet  használtam. Másfél órányi főzés után botmixerrel kicsit összedolgoztam, beleraktam a dzsemfixeket, majd kb 20 percnyi főzés után beleöntöttem a cukrot és fél órán keresztül összeforraltam az egészet. forralás közben egy fél citrom levét is belelöttyintettem, mert azt írták a dzsemfix zacskóján, hogy akkor még sűrűbb lesz a misung. A Szalicilt itt a dzsemlekvárba nem tettem, csak az üvegek száját kentem be és a kitöltött dzsemlekvár tetejére szórtam picit.

Az első befőzésről tudom, hogy finom lett, a másodikat még nem kóstoltam (igazándiból még mindig a szárazdunsztban ülnek, lassan egy hete nincs időm/lelkierőm kivenni őket). Az eltarthatóságról meg majd a téli üvegnyitogatáskor tudok számot adni.

És nyilván mindenkiben felmerült, hogy miért dzsemlekvár... Hát azért. A dzsemben darabosan vannak a gyümölcsök, a lekvár homogén állagú (http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20120604-mitol-lekvar-es-mitol-dzsem.html). Nálunk meg valahol félúton van az egész, mert így szeretjük :-)

Keresztapu


2012. június 5., kedd

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...