Az eper és a tízhúszharmic.

Végre megint itt van az eperszezon. Még mindig nem az igazi, de valami elkezdődött. Egészen zamatos epret sikerült venni a piacon. Ez lett belőle.

Epres 10-20-30-as

Hozzávalók:

10 dkg cukor

20 dkg vaj

30 dkg liszt

1 tojássárgája

50 dkg eper

2-3 ek. cukor

2 tojásfehérje

A sütőt előmelegítettem 175 fokra légkeverésen. Kivajaztam és kiliszteztem egy 26 centis tortaformát.

A lisztet és a cukrot egy nagy tálba mértem és hozzáatdam a felkockázott vajat. Alaposan összegyúrtam. Belesimítottam a tortaformába és 20 percre a sütőbe tettem. 

Ezalatt megmostam és kicsumáztam az epret, majd cikkekre vágtam. Félretettem. Pár perccel a tészta sütési idejének vége előtt kemény habbá vertem a 2 tojásfehérjét. 

Amikor a tészta megsült, elrendeztem a tetején az epret és megszórtam a cukorral. Óvatosan elterítettem rajta a tojásfehérje habot, majd újabb 20 percre visszatoltam a sütőbe. 

Vanília fagyival vagy tejszínhabbal még jobb. De ahogyan a mellékelt kép is mutatja, mindenféle kence nélkül is kapós, elég egy pillanat és már cseni is valaki a tálról... :-)

Csülök. Mi más...

A karamell pitét már megsütöttem a hét elején, hogy jól "megérjen" a férj születésnapjára. De! Szerettem volna valami finom ebédet is főzni. Fiús hétvégénk van, Rozi bátyái pedig igazi pasis étvággyal bírnak, ezért valami kiadósat akartam csinálni.

Sikerült beszervezni extra meglepetésként a lányokat is, de az van, hogy ők sem kisebb étvágyúak, mint a fiúk... :-)

Csülök. Pékné módra. Kiadós is, pasis is, na meg finom is. Cserébe pedig nincs vele sok macera.

Előtte

Hozzávalók (a mi esetünkben ezúttal 6 és fél főre :-) )

3 db kisebb hátsó csülök

1,5 kg krumpli

5 nagy fej vöröshagyma

10 gerezd fokhagyma

10 babérlevél

10 szem egész feketebors

egy evőkanál mustármag (elhagyható, csak kísérleteztem)

só

majoranna

frissen őrölt feketebors

1 púpozott ek. zsír

füstölt szalonna

2 liter barnasör

víz

A csülköket lemostam és egy fazékba tettem őket. A sörbe beletettem 1 db nagyobb darabokra vágott vöröshagymát, 5 gerezd fokhagymát szintén nagyobb darabokra vágva, 5 babérlevelet, az egész borsokat és a mustármagokat, és a sót. Ezt a fűszeres sört a csülökre öntöttem. Akkor jó, ha ellepi a csülköket a páclé. Éjszakára benne hagytam a húst.

Másnap kuktába tettem a csülköket annyi vízben, ami ellepi őket. A sörös pácléből áttettem a fűszereket a főzőlébe és még egyszer alaposan sóztam is. Bő egy órán át főztem, majd hústűvel megnéztem, hogy megpuhultak-e. Ha kell, még tovább főzhetjük.

Amíg a csülkök főttek, megpucoltam a krumplit, a maradék vöröshagymát és a fokhagymát. Vékony szeletekre vágtam a szalonnát. A krumplit cikkelyekre vágtam. Egy nagy tepsire raktam mindet, eloszlattam rajta a zsírt, ráfektettem a szalonnákat is.

A már megfőtt csülköket lecsöpögtettem, sóztam, frissen őrölt borssal és morzsolt majoránnával bedörzsöltem és a krumpli tetejére raktam. Mellédobáltam a maradék feldarabolt fokhagymát is. Időnként óvatosan átkevertem a hagymás krumplit, a csülköket pedig meglocsolgattam a kisülő pecsenyelével.

180 fokon, alsó-felső sütéssel 1 órán át sütöttem, majd megemeltem a hőfokot 200 fokra és felső grillel nagyjából negyed óra alatt megpirítottam a csülköket.

Utána

Na ez az igazi retro fíling

Annak, aki elég idős már, biztosan szívet szorító és melengető érzés rátalálni ezekre. Feltéve, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan vonzalmat érez a 100%-ig természetellenes ízek iránt. :-)

Kinek van meg ez a két csoda? :-)

Zabpelyhes keksz mézzel, aszalt gyümölcsökkel

Az úgy volt, hogy egyik hétvégén felmentünk a hegyekbe. Gyerekestől, mostohakutyástól, nagyszülőstől. Kellett néhány dolog a piacról, többek között szalonna, mert sütni akartunk szabad ég alatt, tábor tűz mellett. Neeeeeeeeem, nem énekeltül el az A börtön ablakába című örökzöld eposzt. Nem volt nálunk gitár.

Rozival elkerekeztünk a piacra. Ez lett a vége.

Sült császárszalonna

A pilóta kekszes bejegyzésnél említettem, hogy sütöttem zabpelyhes kekszet is a szülinapi zsúrra. Egy hónapon belül 3. alkalommal. Egyszer csak úgy, mert megkívántam. Ez épp a hegyes hétvége volt, ellensúlyozandó kicsit a fent is látható zsírt. Aztán azért, mert Rozi bátyja, Milán, közölte, hogy ez bazi finom és süssek megint, ha találkozunk. A 3. alkalom miértje már ismert. :-)

Azt hiszem, nem sűrűn fogok ilyen kekszet készen venni. Piszok gyorsan elkészíthető. Nem csak laktató, de még tápláló is, arról nem beszélve, hogy finom. Figyelem, férfi emberek általában fűrészpornak nevezik. Férjuram is... :-)

A képek mobiltelefonnal készültek, és bár okos telefonnak nevezik, a kamerája nem az...

Hozzávalók (kb. 25 db kekszhez):

15 dkg vaj
4 ek tej
2 ek méz
5 dkg darált dió
16 dkg liszt
6 dkg szárított áfonya
5 dkg aszalt szilva
18 dkg zabpehely
1 kk sütőpor

A vajat a mézzel és a tejjel alacsony hőfokon pár perc alatt összeolvasztottam. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy tepsibe pedig sütőpapírt tettem.

Egy nagyobb tálba mértem a lisztet, a zabpelyhet, a darált diót. Hozzáadtam a sütőport.Apró kockákra vágtam az aszalt gyümölcsöket és a lisztes keverékbe szórtam. Elkevertem az egészet. Ezután hozzáöntöttem a mézes tejes vajat és alaposan összekevertem, hogy a zabpelyheket is bőven érje a vajas keverék. Nagyobb diónyi golyókat formáztam, a sütőpapírra tettem és kézzel ellapítottam. Egy pohár fenekét is használhatjuk erre, ha valaki nagyon tökéletes kör alakú kekszeket szeretne.

A süteménnyel teli tepsit betoltam a sütőbe és pontosan 13 perc alatt megsütöttem. Figyeljünk rá, mert a vaj és a méz miatt könnyen megpirulhat, ráadásul túlsütés esetén száraz lesz és szétesik a kezünkben. Pont, mint egy fűrészpor korong. :-)

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Na, ez tízpontos! Persze, hogy Jamie Oliver Vidéki konyhájában láttam. Naná, hogy volt benne citromlé és jó minőségű extra szűz olívaolaj. :-)

Tökéletes vacsorára, grillezéskor, vagy csak úgy. Dagasszátok, süssétek, egyétek.

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Hozzávalók:

7 g száraz élesztő
10 g méz
1 dl-nél kicsit több langyos víz
1 dl sör (langyos)
330 g finomliszt
10 g só

10 nagy levél bazsalikom (mivel télen csináltam, épp nem volt friss bazsalikom, szárítottal
2-3 gerezd fokhagyma
1-2 ek olívaolaj
1 kk citromlé
só, bors, őrölt chili (a chilit Rozi miatt elhagytam)

A sört meglangyosítottam és feloldottam benne a mézet és az élesztőt. 

Apróra vágtam a fokhagymát és a bazsalikommal együtt egy tálba tettem. Ráöntöttem az olívaolajat, kissé sóztam, borsoztam. Aki chilit is akar használni, az ezen a ponton azt is szórja bele. Adtam még hozzá 1 kávéskanálnyi citromlevet is és az egészet állni hagytam. 

Nagy tálba mértem a lisztet és a sót, majd a közepébe mélyedést csináltam, amibe beleöntöttem az élesztős mézes sört. Kicsit összekevertem, természetesen kézzel. Pontosabban az ujjaimmal. Ekkor hozzáadtam a langyos vizet és jó alaposan összekevertem. Egy nedves massza lesz a végeredmény. No, éppen ez kellett nekem. Ezután jött a kedvenc részem, a dagasztás. Legalább 5 percig dagasztottam. Amikor összeállt a tészta, gombócot formáztam belőle, visszatettem a tálba, kevés liszttel meghintettem, késsel megkarcoltam a tetejét és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából fél óra volt. Egyébként a sütőt szoktam kelesztésre használni. Az olvasztó fokozaton, 30-35 fokra állítva előmelegítem, majd elzárom és tálastól, letakarva beteszem a tésztát. 

Miután a tészta gyönyörűen megkelt és a duplájára dagadt, finoman átgyúrtam, majd kettészedtem a gombócot. Sacc per kábé 20-25 centi átmérőjű sacc per kábé köralakot formáztam belőlük. Nagyjából 1,5 centi vastag volt mindkét tésztalap. Vékonyan meglisztezett tepsire tettem őket. És itt jött az olaszkodás: mind a tíz ujjammal megdöfködtem a tésztákat, amitől olyan fokaccsás lett. A kis gödrök teszik olyan jellegzetessé a focaccia-t. A tetejükre raktam a már korábban összeállított feltétet. Egyenletesen elkentem az olívás mázat, hogy mindenhol érje a tésztát. Így hagytam még 35-40 percig kelni. Közben az újrakelesztés vége előtt kb. 10 perccel bekapcsoltam a sütőt és 230 fokra előmelegítettem. 15 percig sütöttem, majd meglocsoltam még egy kevés olívaolajjal és megszórtam egy kevés durva szemű sóval is.

Nem, nem, extra citromlével nem kellett meglocsolni a végén.

Egy kis fokhagymás kék sajtos és fokhagymás tejfölös mártogatót azért kutyultam mellé, csak hogy még áthatóbb fokhagyma szagunk legyen. 

Találós kérdés: Egy igaz férfi (állítólag) ketté szedi és úgy eszi. Mi az? :-)

Felül kakaós, alul nem, közte kakaós krém. Igen. A pilóta keksz. 

Szabadkozhatnék, hogy így bocsi, meg úgy sajnálom, hogy milyen régen volt utoljára bejegyzés, ezért és azért, de az meg már milyen béna magyarázkodás lenne. Szóval visszatértem. :-) A sütés-főzés természetesen nem állt le, van termés bőven, így szépen lassan érkeznek majd az új bejegyzések is.

Rákattantam a házi készítésű kekszekre. Nem is értem, eddig miért nem csináltam még, hiszen annyira egyszerű és lássuk be, mégiscsak a házi cuccok a legjobbak. Ráadásul mindenféle állományjavítótól meg adalékanyagtól mentes, ami külön jó. Nem vagyok bio-megszállott, de ha megoldható, miért ne legyen a kaja, na meg a nasi is egészségesebb. Jó, a pilóta keksz krémje épp full vaj, ami meg ugye jó zsíros. De akkor is... :-)

Kapóra jött, hogy egy 4 éves kisfiú szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak, volt indok, hogy megsüssem a pilótákat. Oké, egészséges, zabpelyhes kekszet is csináltam. :-) Annak is érkezik majd a receptje.

Pilóta keksz és kávé

Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez)

12,5 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert sznob vagyok :-) )
12,5 dkg vaj - kicsit megolvasztva
1 tojás
fél cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor
26,5 dkg liszt
2 ek tej

+1 ek kakaópor (magyarázatot ld lentebb)
+ 1 ek liszt

A krémhez:

15 dkg vaj kissé megolvasztva, hogy könnyen keverhető legyen

25 - 30 gr kakaópor 

100 - 120 gr porcukor

Elsőként a kekszeket csináltam meg. Az összes hozzávalót egy nagyobb tálba mértem, majd jó alaposan összegyúrtam. Ezután a tésztát két egyenlő részre osztottam. Az egyik feléhez hozzáadtam még egy evőkanál lisztet, a másikhoz hozzászitáltam az 1 evőkanálnyi kakaóport. Celofánba csomagoltam a két bucit és bő 1 órára a hűtőbe tettem pihenni. 

Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. Én szeretek szilikonos sütőpapírt használni, mert soha nem ragad le a tepsibe, ráadásul mindkét oldalát felhasználhatom. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Kivettem a tésztát a hűtőből és a belisztezett konyhapulton fél centi vékonyan kinyújtottam. Az sem baj ám, ha ennél is vékonyabb kicsivel, mert a sütőportól úgyis jól megemelkedik. Egy 4,5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggattam belőle és 10 perc alatt megsütöttem. Nem ördögtől való tett figyelni a tésztát és betartani a sütési időt, mert hamar túlpirulhat. Hagytam kihűlni a tésztát.

Kikevertem a krémet. Kissé megolvasztottam a vajat, épp csak annyira, hogy könnyen keverhető legyen. Elkezdtem hozzákeverni a porcukrot, de közben kóstolgattam, mert nem akartam túl édesre csinálni. Ezután egy kis szitán át, szintén részletekben, belekevertem a kakaóport is. Ezt is kóstolgattam, mert azt sem akartam, hogy túl keserű legyen. Alaposan kikevertem, majd nagyjából 5 percre a hűtőbe tettem, hogy kicsit szilárduljon a krém. Így könnyebb volt vele dolgozni. És ezután jött a móka: a ragasztgatás. Egy világos keksz, a krém (nem sajnáltam, vastagon megkentem :-) ), egy kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz... 

Mondanom sem kell, hogy a felnőttek izgultak rá csak igazán. A kicsik inkább a csipszet, meg a fantát tolták. No meg a Villám McQueen-es csokitortát. Na ja, a pilóta keksz már old school cucc. Ehhhh, akkor én is...

Forrás: Csak a Puffin

Zöldbableves gazdagon

Apámnak a főzéssel kapcsolatban egy fontos alapvetése van, ami gyakorlatilag mindenre érvényes, ami az ételek elkészítéséhez kötődik: ami bele való, azt bele kell rakni. Ezt szem előtt tartva egy „egyszerű” zöldbableves is lehet fantasztikusan finom étel, ami után mindenki megnyalja a tíz ujját.

Hozzávalók:

Fagyasztott zöld zöldbab (fél kilós zacskó)

Száraz kolbász (ízlés szerinti mennyiség)

Füstös-sós kenyérszalonna (szintén ízlés szerint)

Hagyma (2 közepes fej)

Répa, krumpli, petrezselyem, paradicsom, paprika, fehérrépa (ízlés szerint, változó mennyiségben)

Zöldségleves, erőleves kocka (vagy ha van rendes erőlevesünk, akkor az is jó) 
Tejföl, liszt, pirospaprika, erőspista, ecet, cukor, só, bors, fokhagyma (a habaráshoz)

Napraforgó olaj

Első lépésként felkockázzuk apróra a szalonnát, felkarikázzuk a kolbászt, megtisztítjuk, és apróra vágjuk a hagymát. Szintén megtisztítjuk, hasábokra vágjuk a répát, a krumplit pedig karikázzuk-felezzük. Mosás után a paprikát négybe vágjuk (csumájával együtt), a paradicsomot pedig cikkekre.

Miután előkészítettük a hozzávalókat, felhevítünk egy kis olajat egy fazékban. Beleszórjuk a szalonnát és a kolbászt (plusz a szalonnabőrt). Mikor már kieresztette a zsírját-ízét az egyveleg, akkor rárakjuk az apróra vágott hagymát. Amikor üveges, rárakjuk a répát, krumplit. Rövid ideig pároljuk, majd a zöldbabot rászórjuk. Felöntjük vízzel (nincs konkrét mennyiség, szemmérték szerint kell), beledobjuk a leveskockát (ha víz helyett erőlevessel öntöttük fel, akkor nem kell kocka), a paprikát, paradicsomot.  A nagycsokor petrezselyem felét egészben belerakjuk, és elkezdjük főzni az egészet.

Eközben a tejfölt összekeverjük a liszttel, pirospaprikával, ecettel, cukorral, sóval, őrölt feketeborssal, zúzott fokhagymával (2-3 gerezd), erőspistával, majd a leves levéből kicsit hozzáöntünk, és kikeverjük.  Amikor már majdnem megfőtt a zöldség, akkor hozzáöntjük a leveshez a habarást, és kicsit tovább főzzük, hogy testes, sűrű legyen.  Bevállalósok csilit is rakhatnak ekkor hozzá (én a Manka-féle kenyai csiliből egy felet szoktam belerakni).

A végén a maradék aprított petrezselyemmel megszórjuk.

Tálalásnál a tányér levesbe egy kanálka tejföl és egy kis friss petrezselyem illik, mellé pedig egy friss karéj kenyér.

Tepsis csirke almával

Mostanában egyre inkább eluralkodott rajtam az édes-sós keverésének őrülete. Persze csak finoman és diszkréten, nem túl harsány ízeket vegyítve. Egyik nagy kedvencem a tepsis csirkecomb, amit nagyjából 15 perc alatt össze lehet dobni. Két személy részére normál tepsiben (nekem IKEÁS-kétfüles tepsi) kell elképzelni a kreációt.

Step one: egyszerű pácot készítünk a csirkéknek.

3-4 gerezd fokhagymát átnyomunk a fokhagymanyomón (én kislyukú reszelőn szoktam lereszelni), összekeverjük a pépet olívaolajjal, sóval, borssal és egy nagy kanál mézzel, majd bekenjük vele a csirkecombokat (két alsó-felső egész combról beszélünk, jó sok bőrrel, ami alá betuszkoljuk a pác nagyját, a felszínén pedig szétkenjük a maradékot).

Step two: előkészítjük a köretet.

2-3 szem közepes krumplit jól megmosunk, héjjastul cikkekre vágunk, egy közepes fej hagymát megtisztítunk és felkarikázunk, egy nagyobb paradicsomot felkockázunk (kb nyolc kocka), egy közepes almát megmosunk, meghámozunk, felkockázunk (csak úgy mint a paradicsomnál, itt sem kell „elaprózni”), 5-6 megtisztított fokhagymagerezdet félbevágunk.

Step three: bele a tepsibe!

A csirkecombokat belerakjuk a tepsibe, és egyenletesen szétszórjuk körülöttük a köretnek valót, majd sóval-borssal enyhén megszórjuk, és egy kis olívaolajat is rakunk rá.

Step four: készre sütjük.

Alufóliával lefedjük a tepsit, és a hideg sütőbe berakjuk. Miután elérte a sütő a 200-220 fokot, további egy órán keresztül légkeveréssel sütjük. Ezt követően egy pillanatra kinyitjuk a sütő ajtaját, levesszük az alufóliát, és hagyjuk, hogy finom ropogós-aranybarnára piruljon az egész.

Ne aggódjunk, ha levet eresztenek a hozzávalók, a szaft könnyű, nyugodtan megöntözhetjük vele tálaláskor az ételt, nem nehezíti el a fogást! Egy pohár könnyű fehérborral az igazi. 

Csúcsforgalom

Ezt még január elején megírtam, de szerencsétlen sorsra jutott és a mentett piszkozatok között végezte. Ráfoghatnám Rozira (felébredt, játszani szeretett volna, éhes volt...), de az a valóság rút elferdítése lenne. Amire ugyan már nem is emlékszem, tényleg nem tudom, miért nem kattintottam a Közzététel gombra, de Rozira mégsem kenem rá. :-)

Szóval... Sűrű volt az idei év vége is. Nagy a család. Már december 21-én elindultunk. Ismerve az anyukám mennyiségekhez való szoros viszonyát, jobbnak láttuk, ha idejében bevesszük magunkat hozzájuk. Így volt némi esélyünk arra, hogy idén legalább egy kicsivel kevesebb kaja kerüljön az asztalra Karácsonykor. Hááááát... Kérdezzétek meg, sikerült-e?!

Cserébe Rozi bábszínházi előadást kapott ajándékba, kartondobozból, kölcsön bábokkal. Valószínűleg a szomszéd baromfiudvar tagjai jobbat alakítottak volna, mint a húgom és én, de legalább nem ebből élünk. Rozi meg mosolygott, bár lehet, hogy csak kínjában. Jövőre betlehemezni fogunk neki... 

De vissza a konyhai vonalhoz. A teljesség igénye nélkül, volt kacsasült párkáppal, hús tésztabundában, gyöngytyúkból leves, klasszikus kocsonya, göngyölt hús sajttal gombával töltve, zserbó, habos almás, sós süti. Ehhez jött még az is, hogy makacsul kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedigénakkoris! megsütöm életem első bejglijét. Így lett.

Mivel elmaradt a beígért világvége, a férjem főzött egy kis csülkös bablevest is, mert bár nagyon igyekezett, nem tudott mindent beszuszakolni a kocsonyába...

Ah! Majdnem elfeljtettem a töltött káposztát. Elmaradhatatlan. Mennyei. Füstölt hússal. Igaz, itt nem volt visszatartó erő, Anyukám szabadon garázdálkodott a mennyiséggel, mivel már 21-én megcsinálta.

Aztán persze december 26-án a család másik fele is villantott: halászlé, húsleves, mennyei sült hús és krumpli, zöldségek, forralt bor. Sütemény is volt, úgy mint bejgli, zserbó, mascarpone krémes torta.

Túléltük. Kipihentük. :-)

Márton nap. Libacomb.

Ezt az uram követte el. Ha lesz ideje, talán megosztja a receptet is. Addig is nyálcsorgatónak álljon itt egy fénykép a szárnyasról. 

Márton napi sült libacomb