Zöldbableves gazdagon

Apámnak a főzéssel kapcsolatban egy fontos alapvetése van, ami gyakorlatilag mindenre érvényes, ami az ételek elkészítéséhez kötődik: ami bele való, azt bele kell rakni. Ezt szem előtt tartva egy „egyszerű” zöldbableves is lehet fantasztikusan finom étel, ami után mindenki megnyalja a tíz ujját.

Hozzávalók:

Fagyasztott zöld zöldbab (fél kilós zacskó)

Száraz kolbász (ízlés szerinti mennyiség)

Füstös-sós kenyérszalonna (szintén ízlés szerint)

Hagyma (2 közepes fej)

Répa, krumpli, petrezselyem, paradicsom, paprika, fehérrépa (ízlés szerint, változó mennyiségben)

Zöldségleves, erőleves kocka (vagy ha van rendes erőlevesünk, akkor az is jó) 
Tejföl, liszt, pirospaprika, erőspista, ecet, cukor, só, bors, fokhagyma (a habaráshoz)

Napraforgó olaj

Első lépésként felkockázzuk apróra a szalonnát, felkarikázzuk a kolbászt, megtisztítjuk, és apróra vágjuk a hagymát. Szintén megtisztítjuk, hasábokra vágjuk a répát, a krumplit pedig karikázzuk-felezzük. Mosás után a paprikát négybe vágjuk (csumájával együtt), a paradicsomot pedig cikkekre.

Miután előkészítettük a hozzávalókat, felhevítünk egy kis olajat egy fazékban. Beleszórjuk a szalonnát és a kolbászt (plusz a szalonnabőrt). Mikor már kieresztette a zsírját-ízét az egyveleg, akkor rárakjuk az apróra vágott hagymát. Amikor üveges, rárakjuk a répát, krumplit. Rövid ideig pároljuk, majd a zöldbabot rászórjuk. Felöntjük vízzel (nincs konkrét mennyiség, szemmérték szerint kell), beledobjuk a leveskockát (ha víz helyett erőlevessel öntöttük fel, akkor nem kell kocka), a paprikát, paradicsomot.  A nagycsokor petrezselyem felét egészben belerakjuk, és elkezdjük főzni az egészet.

Eközben a tejfölt összekeverjük a liszttel, pirospaprikával, ecettel, cukorral, sóval, őrölt feketeborssal, zúzott fokhagymával (2-3 gerezd), erőspistával, majd a leves levéből kicsit hozzáöntünk, és kikeverjük.  Amikor már majdnem megfőtt a zöldség, akkor hozzáöntjük a leveshez a habarást, és kicsit tovább főzzük, hogy testes, sűrű legyen.  Bevállalósok csilit is rakhatnak ekkor hozzá (én a Manka-féle kenyai csiliből egy felet szoktam belerakni).

A végén a maradék aprított petrezselyemmel megszórjuk.

Tálalásnál a tányér levesbe egy kanálka tejföl és egy kis friss petrezselyem illik, mellé pedig egy friss karéj kenyér.

Tepsis csirke almával

Mostanában egyre inkább eluralkodott rajtam az édes-sós keverésének őrülete. Persze csak finoman és diszkréten, nem túl harsány ízeket vegyítve. Egyik nagy kedvencem a tepsis csirkecomb, amit nagyjából 15 perc alatt össze lehet dobni. Két személy részére normál tepsiben (nekem IKEÁS-kétfüles tepsi) kell elképzelni a kreációt.

Step one: egyszerű pácot készítünk a csirkéknek.

3-4 gerezd fokhagymát átnyomunk a fokhagymanyomón (én kislyukú reszelőn szoktam lereszelni), összekeverjük a pépet olívaolajjal, sóval, borssal és egy nagy kanál mézzel, majd bekenjük vele a csirkecombokat (két alsó-felső egész combról beszélünk, jó sok bőrrel, ami alá betuszkoljuk a pác nagyját, a felszínén pedig szétkenjük a maradékot).

Step two: előkészítjük a köretet.

2-3 szem közepes krumplit jól megmosunk, héjjastul cikkekre vágunk, egy közepes fej hagymát megtisztítunk és felkarikázunk, egy nagyobb paradicsomot felkockázunk (kb nyolc kocka), egy közepes almát megmosunk, meghámozunk, felkockázunk (csak úgy mint a paradicsomnál, itt sem kell „elaprózni”), 5-6 megtisztított fokhagymagerezdet félbevágunk.

Step three: bele a tepsibe!

A csirkecombokat belerakjuk a tepsibe, és egyenletesen szétszórjuk körülöttük a köretnek valót, majd sóval-borssal enyhén megszórjuk, és egy kis olívaolajat is rakunk rá.

Step four: készre sütjük.

Alufóliával lefedjük a tepsit, és a hideg sütőbe berakjuk. Miután elérte a sütő a 200-220 fokot, további egy órán keresztül légkeveréssel sütjük. Ezt követően egy pillanatra kinyitjuk a sütő ajtaját, levesszük az alufóliát, és hagyjuk, hogy finom ropogós-aranybarnára piruljon az egész.

Ne aggódjunk, ha levet eresztenek a hozzávalók, a szaft könnyű, nyugodtan megöntözhetjük vele tálaláskor az ételt, nem nehezíti el a fogást! Egy pohár könnyű fehérborral az igazi. 

Csúcsforgalom

Ezt még január elején megírtam, de szerencsétlen sorsra jutott és a mentett piszkozatok között végezte. Ráfoghatnám Rozira (felébredt, játszani szeretett volna, éhes volt...), de az a valóság rút elferdítése lenne. Amire ugyan már nem is emlékszem, tényleg nem tudom, miért nem kattintottam a Közzététel gombra, de Rozira mégsem kenem rá. :-)

Szóval... Sűrű volt az idei év vége is. Nagy a család. Már december 21-én elindultunk. Ismerve az anyukám mennyiségekhez való szoros viszonyát, jobbnak láttuk, ha idejében bevesszük magunkat hozzájuk. Így volt némi esélyünk arra, hogy idén legalább egy kicsivel kevesebb kaja kerüljön az asztalra Karácsonykor. Hááááát... Kérdezzétek meg, sikerült-e?!

Cserébe Rozi bábszínházi előadást kapott ajándékba, kartondobozból, kölcsön bábokkal. Valószínűleg a szomszéd baromfiudvar tagjai jobbat alakítottak volna, mint a húgom és én, de legalább nem ebből élünk. Rozi meg mosolygott, bár lehet, hogy csak kínjában. Jövőre betlehemezni fogunk neki... 

De vissza a konyhai vonalhoz. A teljesség igénye nélkül, volt kacsasült párkáppal, hús tésztabundában, gyöngytyúkból leves, klasszikus kocsonya, göngyölt hús sajttal gombával töltve, zserbó, habos almás, sós süti. Ehhez jött még az is, hogy makacsul kötöttem az ebet a karóhoz, hogy márpedigénakkoris! megsütöm életem első bejglijét. Így lett.

Mivel elmaradt a beígért világvége, a férjem főzött egy kis csülkös bablevest is, mert bár nagyon igyekezett, nem tudott mindent beszuszakolni a kocsonyába...

Ah! Majdnem elfeljtettem a töltött káposztát. Elmaradhatatlan. Mennyei. Füstölt hússal. Igaz, itt nem volt visszatartó erő, Anyukám szabadon garázdálkodott a mennyiséggel, mivel már 21-én megcsinálta.

Aztán persze december 26-án a család másik fele is villantott: halászlé, húsleves, mennyei sült hús és krumpli, zöldségek, forralt bor. Sütemény is volt, úgy mint bejgli, zserbó, mascarpone krémes torta.

Túléltük. Kipihentük. :-)