Adott egy 6 és fél hónapos csecsemő. Használd ki, hogy határtalanul jó természete van, nagyokat alszik és magában is el tud játszani. Ha ez mind összejön, tervezz egy blogot és kezd el feltölteni.
Nos, ezt csinálom most én. :-)
Nem vagyok gasztroblogger. Sőt, nem ismerek egy gasztrobloggert sem és a gasztrobloggerek társadalmának sem vagyok tagja. Nincsenek puccos konyhai cuccaim és kimondhatatlan nevű, alig beszerezhető alapanyagaim. Csak szeretek főzni.
Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy jó lenne egy helyen összegyűjteni a receptjeimet, az élményeimet, a gondolataimat, de valamiért nem kezdtem bele. Aztán megszületett Rozi, a kislányunk. Idővel szépen összecsiszolódtunk, kialakultunk mi együtt. Gördülékenyek a napjaink, nyugodtak az éjszakáink. Éreztem, hogy szükségem van valamire, amivel edzésben tartom az agyamat, amiben van némi kreativitás és kitölti azokat az órákat, amikor Rozi alszik, de nem kell tőle elválnom, mellette, vele együtt is csinálhatom. Ennek ellenére még mindig csak a fejemben volt kész a dolog. Az álmodozáson kívül semmit sem tettem. Aztán végül mégis.
Nem terveztem, hogy a nagy nyilvánosság elé lépek vele. Meglátom, mi sül ki belőle. A lényeg a főzés, nem dizájnolok, csak főzök és bejegyzek.
Menni fog ez. Mesi ügyes, Mesi okos, Mesi szép. <3
VálaszTörlés