Morzsás süti

Ancsa vagyok. Piacfüggő. De tényleg. Amióta itt a jó idő, nem nagyon telik el úgy hét, hogy valamilyen okból ne keverednék el az Újpesti piacra, akár többször is. Szeretem az idős néniket, bácsikat, akik a hajnalban leszedett portékájukkal kiülnek valamelyik kis asztalhoz és szívesen elegyednek szóba az emberrel. Meg jól megtömik a gyerek kis kosarát, és őt is gyümölccsel. 

Jó sok meggyet, cseresznyét, ribizlit, szamócát vettem. Aztán persze itthon meg vakartam a fejemet, hogy értelmesen el fog-e fogyni.

A meggyet kivégeztük. Ettünk belőle, a gyümölcslevesbe is került, és süti is lett belőle. Az egyik legegyszerűbb és talán az egyik legfinomabb süti a morzsás süti. Ez ugyan nem a klasszikus crumble, az angolok nagy kedvence, de ettől még morzsás, piszok egyszerű és nagyon finom. Vaj, kevés cukor, liszt... És rengeteg gyümölcs. Jó!

Én most csak fele mennyiséggel dolgoztam, mert hármunknak ennyi is bőven elég, de az eredeti mennyiségeket írom le ide.

Meggyes túrós morzsás süti

Hozzávalók (26 cm-es tortaformához):

150 g vaj
120 g cukor 
1 vaníliarúd kikapart magjai
2 db tojás
400 g túró
1 citrom reszelt héja

fél citrom leve
380 g liszt
őrölt fahéj ízlés szerint
500 g meggy

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (gáz sütőnél ez kb. a 4-es fokozat). Légkeveréses fokozatra állítottam. Persze a hagyományos alul-felül üzemmód is tökéletesen megteszi. Én azt figyeltem meg, hogy az ilyen morzsás sütiknek kifejezetten jót tesz a légkeveréssel történő sütés, mert a tetején még omlósabb, ropogósabb lesz a morzsa.

Mindent előkészítettem és jó előre kimértem, hogy ne keringjek a konyhában fejetlen tyúkként, mint legutóbb, amikor a francia szamócás lepényt sütöttem. :-)

A meggyet megmostam, kimagoztam és hagytam lecsöpögni.

A vajat megolvasztottam. Nem forróra, csak langyosra, hogy már folyós legyen. Egy keverőtálba öntöttem, hozzáadtam a cukor felét, a vanília rúd kikapart magjait és a lisztet. Összemorzsoltam. Morzsás állagú tésztát kell kapni. A morzsa felét egy 26 centis tortaforma aljába egyengettem, kicsit nedves kézzel.


Kettéválasztottam a tojásokat. A sárgáját kikevertem a maradék cukorral, a túróval, a citromhéjjal, fél citrom levével. Hozzáadtam nagyjából 1 kávéskanálnyi frissen őrölt fahéjat. Alaposan összeforgattam.

Kemény habbá vertem a tojásfehérjéket és óvatosan a túrós masszához forgattam. Először csak a felét, hogy lazítsam a túrós krémet, majd a másik felét is, óvatosan, nagy, alulról felfelé történő mozdulatokkal. Ezt a masszát a morzsás tészta tetejére egyengettem, majd a tetejére rendeztem a meggy felét.

A maradék meggyet jól megforgattam a morzsa másik felében és az egészet a tortára szórtam. Ezt is igyekeztem egyenletesen elteríteni. 

35-40 perc alatt készre sütöttem. Az egész előkészületben a legnagyobb "macera" a meggy kimagozása volt. De így sem tartott tovább a torta összerakása 15 percnél.

Szamócalekvár

Megkaparintottuk az autót, férjuram motorral ment dolgozni. Garázdálkodtunk is egy sort Rozival a piacon.

Gyönyörű, zamatos, ép szamócát találtam az egyik árusnál. Amikor közöltem vele, hogy legalább 3 kilót vennék, azonnal válogatni kezdte nekem a ládából a szamócákat. :-) Kölcsönbe megkaptuk a rekeszt is, hogy még véletlenül se törjön jobban a szamóca a kelleténél. A csaj a lelkemre kötötte, hogy még ma dolgozzam fel a cuccot, na meg, hogy azért majd a rekeszt vigyem már vissza neki valamikor. :-)

Szamóca mosás után

Hozzávalók (7-8 üveg lekvárhoz):

2.5 kg ép, egészséges szamóca

35 dkg finomítatlan nádcukor

1 mokkáskanál étkezési citromsav

fél citrom leve

1.5 csomag Dzsemfix 3:1

3,7 dl-es befőttesüveg

Az üvegeket a legmagasabb hőfokon, a leghosszabb programon mosogatógépben elmostam. Ecetes meleg vízzel még pluszban kiöblítettem. Persze a kupakok sem maradtak ki a csírátlanításból, szintén ecetes meleg vízzel azokat is leöblítettem.

Az szamócákat kiválogattam, csak a teljesen ép szemeket hagytam meg a lekvárhoz. Megmostam és kicsumáztam mindet. 

Az van, hogy bármennyire is felszerelt a konyhánk, nem volt akkora tálam, amiben ennyi szamóca elfért volna, így elővettem az egyik lavórt a fürdőszobából. Alaposan kimostam forró vízzel. Beletettem a szamócákat, lecukroztam, rászórtam a citromsavat és hozzáöntöttem a fél citrom levét is. Átkevertem, hogy a cukor, a citromsav és a citromlé is bevonja az összes szamócát. 1.5 órán át hagytam pihenni, levet ereszteni. Menet közben azért párszor átkevertem. 

Ezután botmixerrel pürésítettem, majd csomómentesre elkevertem benne a Dzsemfixet is.

Közepes lángon kezdtem el főzni egy nagy fazékban, folyamatos kevergetés mellett egészen addig, amíg forrni kezdett. Ez nagyjából fél óra volt. Hahaha, Apára maradt a fürdetés, altatás... :-)

A forrástól számítva 2-3 percig hagytam zubogni, de vigyáztam, hogy azért ne forrjon ki.

A befőttesüvegeket meleg vízzel teli tepsibe állítottam, majd mindet színültig töltöttem a forró lekvárral. A kupakokat jó erősen ráhúztam és fejjel lefelé állítva száraz dunsztba tettem őket. 

A végeredmény még várat magára, jó pár napig ülnek még az üvegek a dunsztban.

U.i.1.: Kicsumázni, megmosni, előkészíteni 4 kg szamócát sokkal könnyebb, ha közben egy nyafogó gyereklány feszt szamócát követel. :-)

U.i.2.: Lesz majd fénykép is a kész termékről.Be fogok számolni az eredményről.

U.i.3.: Az eredeti arányok: 3 kg szamóca, 25 dkg finomítatlan nádcukor, 1 mokkás kanálnyi citromsav, 2 csomag Dzsemfix 3:1

Tavaszi zsongás spárgával - alias besameles rakott zöldspárga

Vendégművész bejegyzés következik.

A tavaszban az egyik legjobb dolog a spárga megjelenése. Számtalan változatban elkészíthetjük, most az egyik legfinomabbat ajánlom mindenki szíves (és szívtelen) figyelmébe.

Hozzávalók:

fél kiló zöld spárga

30-40 dkg füstölt sonka

20 dkg füstölt sajt (karaván jó, csak macera reszelni)

A besamelmártáshoz:

2 evőkanál vaj
2 evőkanál liszt
3 dl tej

2 dl spárga főzőlé

só
bors
szerecsendió

A zöld spárgát megmossuk, elpattintjuk annál a pontnál, ahol magától kettétörik. A szára végét kidobjuk, a spárgát egy kicsit megpucoljuk (elvileg a zöldet nem kell annyira, de a szárat itt is érdemes kicsit megdolgozni, hogy ne maradjanak szálak az ember szájában). Sós vízben félig (!) megfőzzük.

A tejet felforraljuk, félretesszük. A vajat felforrósítjuk, belekeverjük a lisztet, és nagyon lassú tűzön megpirítjuk. A forró tejet állandó keverés mellett, apránként hozzáöntjük, majd a zöld spárga főzőlevét is. Amikor elkészült, sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezzük, valamint hozzákeverünk 10 dkg füstölt sajtot

Ikeás kockaüvegedényben szoktam a további részt elkészíteni, mert így gusztusos előételt lehet varázsolni, és a tálalás sem macera.

Szóval: a félig főtt spárgával kezdem, besamellel folytatom, megszórom jó sok füstölt sonkával, majd újabb spárga és besamelmártás, a tetejére pedig tisztes mennyiségű füstölt sajt kerül. Ne aggódjunk, hogy túlságosan füstös lesz, ki-ki ízlése szerint a füstölt sonkát füstmentes prágaira cserélheti.

Sütőben aranybarnára sütjük. Az a jó, ha a hozzávalók legalább langyosak, mert a sütőben nem fog túlságosan megmelegedni, a sajt relatív gyorsan olvad (éppen ezért érdemes nem légkeveréssel és nem grillezéssel, hanem sima alsó-felső sütőállással készíteni).

Ez az étel amellett, hogy jól néz ki, az üvegkockák és a spárga miatt elegáns, a besamelmártás és a sajt miatt laktató. Ha levest adunk elé, akkor főételként funkcionálhat, ha előételként adjuk, akkor érdemes nagyon könnyű főétellel követni. Desszert gyanánt pedig az egyszerű, finom és könnyű édesség jól passzol hozzá, az epres túróhab. De ez már egy másik recept lesz majd :)

Adalék:
képtelen vagyok fényképpel dokumentált, az elkészítés tényét bizonyító bejegyzést kipasszírozni a delikvensből, így drasztikus lépésre szántam el magam: megint megkértem, hogy képeket is csináljon, különben nem hiszem el, hogy valaha is járt volna bármilyen konyha közelében. Kénytelen voltam becsatolni én egy képet magáról a zöld spárgáról, hogy legalább valamennyire hihető legyen a poszt...
Csók,
Mesi

A májkrém - legyen házi

Nem eszünk sok kész cuccot. Hébe-hóba veszünk felvágottat, gyári kolbászt. Konzervet szinte soha nem lát a kamránk, kivéve mondjuk a paradicsompürét, vagy az olajos halakat. 

Évek óta készítünk mi magunk kolbászt. Megvan a kipróbált, jól bevált recept, a család meg jó nagy ahhoz, hogy hónapokra elegendő mennyiséget begyúrjon, betöltsön. 

Ma az Anya spórol blogra tévedtem, és amíg Rozi aludt, kicsit kutakodtam ott. Így találtam rá egy jó kis házi májkrém receptre. Meg is csináltam. Annyira egyszerű, hogy azt hiszem a bolti májkrémektől is elköszönünk, a zabpelyhes kekszhez hasonlóan.

Hozzávalók:

20 dkg csirkemáj

1 kisebb fej vöröshagyma
4 ek. tej/húslé (egyik sem volt épp itthon, sima csapvízzel helyettesítettem)

só

fekete bors

majoránna

2-3 el. kacsazsír/zsír

füstölt szalonna (az eredeti recept húsosat ír, de nekünk most épp csak füstölt csemege szalonna volt itthon. Püff neki :-) )

mustár ízlés szerint

A serpenyőbe tettem a kacsazsírt, a felkockázott szalonnát és a vöröshagymát, majd megpirítottam. Rátettem a megmosott, feldarabolt csirkemájat, frissen őrölt fekete borssal, majoránnával fűszereztem és készre sütöttem. Kicsit meg is pirítottam. 

Sóztam (ezúttal alaposan el... higgadtabbnak kellett volna maradnom), majd botmixerrel pépesítettem, de azért nem bébiételesre, kisebb májdarabok maradtak benne. 

Viszlát fémdoboz, viszlát szalonna bőrke. Viszlát ipari szalonna.

U.i.: kis keresgéléssel rengeteg májkrém receptet köp ki magából az internet. Érdemes kutakodni. A No Salty (is) tele van velük. :-)

Bodzaszöröp (ahogyan egy kedves barátom hívja)

A tavalyi szörp megbuggyant. És ettől majdnem én is. Szépen indult a barátságunk, középtávú, virágzó kapcsolatnak ígérkezett. De kiderült, hogy csak egy hirtelen egymásra erjedés volt...

Tavaly új recepttel próbálkoztam, gondoltam mi baj lehet belőle. Lett. Közel 5 liternyi szörpkezdemény landolt a főváros csatornarendszerében...

Idén visszatértem a jól bevált régi használati utasításhoz. Nem cicóztam, megint a már megszokott recept szerint főztem bodzaszörpöt. A fele már el is fogyott. Két verziót csináltam: az egyik adag teljesen mentes minden téliesítéstől (semmilyen tartósítószer nincs benne), a másik befőzésnél használtam szalicilt, ugyan magába a szörpbe nem tettem, csak két fólia közé, amit a kupak alá raktam. Mindkét esetben száraz dunsztoltam is, persze. Jó pár napig pihentek a szörppel teli üvegek egy vastag törölközőkkel bélelt hűtőtáskában, amire még a tetejét is rázártam. Most tényleg nagyon biztosra mentem. 

Bodzaszörp

Hozzávalók (2 liter szörphöz)

25-30 db bodzavirág (fontos, hogy teljesen kinyílt, egészséges virágok legyenek)

2 liter tiszta csapvíz

2 kg finomítatlan nádcukor (cukorbetegeknek gyümölcscukor, esetleg nyírfacukor, de az kissé drága mulatság)

10 dkg citrompótló vagy citromsav

1 zöld citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen)

2 citrom (lehetőség szerint kezeletlen citrom legyen)

Tipp 1.

Ne nagyon szedjünk bodzát az M7-es melletti bokrokról, ha csak nem vagyunk oda az ólomért és egyéb nehézfémekért, amik egy forgalmas út mellett beszerezhetőek. Ha sehol máshol nem találunk bodzát, fájdalmasan, de mondjunk le a házi bodzaszörp készítéséről. 

Tipp 2.

Csak kosárba tegyük a leszedett virágokat. Ha nem akarjuk, hogy egy halom fura szagú, bebarnult virág maradjon a hófehér tányérokból, soha ne rakjuk zacskóba azokat. 

Tipp 3. 

Próbáljuk meg olyan óvatosan leszedni a virágokat, mintha alvó gyerek lenne a háznál. Azaz, fontos, hogy a lehető legtöbb virágpor a virágom maradjon. Ollóval dolgozzunk.

Tipp 4.

Fejjel felfelé próbáljuk meg a kosárba tenni a virágokat, így még biztosabb, hogy marad is benne virágpor, mire hazaérünk a szajréval.

Most, hogy kiokoskodtam magam és kéretlen jó tanácsokkal is elláttam mindenkit, jön a bejegyzés érdemi része. :-)

A virágokat a nagyobbik kuktánkba tettem. Felengedtem 2 liter vízzel, beleszórtam a citrompótló/citromsav felét és hozzáadtam a vastagabb karikákra vágott citromokat is. Rázártam a kukta fedelét és 1 teljes napig hagytam ázni. Néha óvatosan átkevertem. 

Másnap leszűrtem a levet. Egy nagy szűrőbe steril gézt tettem, ezen keresztül öntöttem át egy másik fazékba a bodzalevet. A gézben maradt virágokat és a citromokat még jól bele is csavartam a lébe. Hozzáöntöttem a cukrot és közepes hőmérsékleten főzni kezdtem. 40 percig főtt, folyamatos kevergetés mellett. Oké, nem volt teljesen folyamatos, mert közben Rozi azért kevert-kavart a lakásban, a konyhában, még az erkélyre is kijutott valahogyan...

Menet közben a szörpöknek szánt üvegeket alaposan kimostam szinte már forró vízzel, majd ecetes meleg vízzel is kiöblítettem mindent, így tutira tiszták lettek.  

Valamikor a teljes főzési idő felénél (vagyis kb. 20-25 perc elteltével) a maradék citrompótlót/citromsavat is beleszórtam és így főztem tovább. Eléggé zavaros tud lenni a bodzalé a főzés elején, de mire elkészül, kitisztul. 

A főzési idő vége előtt pár perccel az üvegeket forró vizes tepsibe állítottam, hogy a szörp érkezése előtt legyen idejük kicsit akklimatizálódni. Magyarán: így biztosan nem repednek szét a forró szörptől. Tölcséren át szinte teljesen teletöltöttem az üvegeket. Azonnal rázártam mindre a kupakokat és mentek a dunsztba. Azt hiszem legalább 4 napig feléjük sem néztem. 

A cukor és a száraz dunszt bőven tartósítja annyira a bodzaszörpöt, hogy az jó néhány hétig (akár 2 hónapig is) eláll. Biztonsági játékos vagyok: betettem a szörpös üvegeket a hűtőbe.

Extra tartósítás: 

Ha valaki szeretné, hogy ősszel, esetleg télen is legyen bodzaszörp a kamrában, a következőt próbálja ki. A második befőző körben, mielőtt az üvegeket lezártam és a dunsztba tettem, kettéhajtott celofán közé késhegynyi szalicilt raktam, amit aztán az üvegek szájára helyeztem és így zártam rá a kupakokat. Ez azért jó, mert így a szalicil nem kerül bele a szörpbe, viszont kinyírja az esetleg bekerülő, a levegőből érkező kis genya gombákat, amik a szörp megpimpósodását (kulturáltan fogalmazva erjedését) okozzák.

Francia epres lepény. Vagyis szamóca, tehát francia szamócás lepény...

...  uhh, ne ragozd Cookie, mert meghülyülök.

Na szóval. Az utóbbi időben több értekezést is olvastam arról, hogy az átlag ember jótékony (vagy kártékony) tudatlanságban él. Ugyanis: amit a piacon eperként megvásárol, az igazából nem az. És hogy ezt sokszor a piaci kofák sem tudják, vagy csak úgy csinálnak, mintha tudnák, amikor nekik szegezzük a kérdést: ez eper, vagy szamóca?

Gyerekkoromban a nagypapám elmagyarázta a különbséget szamóca (földfelszínen terem) és eper (fán terem) között. De gyorsan azt is hozzátette, hogy ettől még mindenki epernek hívja a szamócát. Van, amikor földi epernek. Nekem teljesen mindegy, hogy eper vagy szamóca, földi, vagy "fás". Finom ez is, meg az is.

Egyébként előre megfontolt aljasságból én is leteszteltem a gyümölcsös cigány asszonyt. Gond nélkül vette az akadályt, de hozzátette: nem szokta ezzel bonyolítani az életét, a lényeg, hogy szép portékát hozzon a vevőinek.

Már megsütöttem ezt a sütit, amikor kiderült, hogy ez az úgynevezett galette. :-) Hiába, mindig tanul az ember valami újat. Ez a szép a sütésben, főzésben. 

Az anyósomékon teszteltem életem első olyan galette-ét, amiről már tudatam, hogy az. :-). Kapóra jött, hogy nálunk jártak. Amíg ők Rozival játszótereztek, elkerekeztem a zöldségeshez eperért. Vagyis szamócáért. A tésztát piszok egyszerű összeállítani, ráadásul amíg a hűtőben pihent, én is mehettem kicsit homokozni a gyerekkel. Igaz, nem sok vizet zavartam, a nagy bandázásban, pacsálásban sokáig fel sem tűnt Rozinak, hogy én is megérkeztem. :-)

Szkúzi, nincs fotó, nem csináltam, mert kicsit elsodortak a teendők. De ha a Díványra kattintotok, látni fogjátok Doki receptjét. Hasonlóan nézett ki az enyém is, csak kicsit másképp. :-)

Hozzávalók (1 nagy vagy 2 kicsi lepényhez):

220 g liszt 
170 g hideg vaj
1 csipetnyi só
20 g cukor
4 evőkanál hideg víz (sütés előtt 1 órával a hűtőbe tettem egy kis pohárnyi vizet)

350 g eper
4 evőkanál eperlekvár (az utolsó üveg a tavalyi befőzésből, remélem, hamarosan érkezik a cigány asszony a szamócával)

1 tojás a lekenéshez

(barna)cukor - elhagyható, de én nem tettem, megszórtam vele az epreket

A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal. Nekem nagyon bevált az a módszer, hogy a reszelő nagy lyukú oldalával a lisztbe reszelem a vajat. Így sokkal könnyebb dolgozni vele, kevesebb ideig kell morzsolni. Ezután hozzáadtam egy csipet sót, a cukrot és 4 evőkanál hideg vizet. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, gombócot formáztam belőle és folpackba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem pihenni.

Rozi és a nagyszülők után mentem a játszótérre. Miután hazaértünk, Rozit homokmentesítettem és kimostam a porból, megmostam, kicsumáztam és feldaraboltam az epret. Én most negyedekre vágtam a szemeket. 

A sütőt előmelegítettem 180 fokra légkeverésen. Ez gázsütő esetében kb. a 4-es fokozat. Szilikonos sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. 

Kivettem a tésztát a hűtőből és lisztezett deszkán nagyjából 3 mm vékonyra kinyújtottam. Egy nagyobb (kb. 30 cm átmérőjű) tányért tettem a tetejére és a pereme mentén körbevágtam a tésztát. Megkentem a tetejét az eperlekvárral, de a szélén kb. 3 centit üresen hagytam, ezt hajtottam fel a végén. A lekvárra rendeztem az eperdarabokat, majd enyhén megszórtam a barna cukorral. 

Lezárásként végül felhajtottam a tészta szélét, majd szépen megkentem a felvert tojással. 

Nagyjából fél órát kell sülnie a sütőben, de mint mindig, ez is sütő függvénye. Lehet, hogy elég 25 perc, de az is előfordulhat, hogy 35 perc kell a tésztának. Vagy akár 40 is.

U.i.: legközelebb barackkal csinálok ilyen lepényt. 

Eperzselé és túrókrém

Két napja az utcánkban járt az a cigány asszony, akitől évek óta vásárolgatunk gyümölcsöt. Nem nagy tételben, és nem is rendszeresen, de szoktunk venni tőle mindenfélét. Tudjátok, az a hangosbemondós, lepukkant furgonos, huncut vigyorú, de annál kedvesebb cigány asszony. Az, akinek mindig szép és friss a portékája. Van egy másik kofa is, de ő sokszor eléggé viharvert gyümölcsöket hoz.

Most epret és meggyet árult, meg is beszéltem vele, hogy jövő héten nagyobb mennyiségben vennék epret lekvárnak.

A most szerzett mennyiségből ez lett. És mint mindig, kicsit most is variáltam a megadott hozzávalókkal és a mennyiséggel is. Egyrészt  csökkentettem a hozzávalók mennyiségét, mert csak hárman ettük. Még így is bőven jutott volna 4 embernek is... Persze volt, amiből az eredeti mennyiség került a desszertbe, mert például tejszínből soha nem lehet elég. :-)

Másrészt az eredetileg megadott eperszörp helyett én a nemrég eltett saját bodzaszörppel dolgoztam. Az Expressz Tortazselé helyett pedig sima zselatint (por) használtam. Ebből kicsit többet a kelleténél, amitől közel flexelhető állagú lett a zselé... Legközelebb kimértebb leszek a zselatinnal.

Eperzselés túrókrém

Hozzávalók (4 személyre):

25 dkg eper
1 dl házi bodzaszörp
1.5 dl víz
2 tk. porzselatin
2-3 ek. finomítatlan nádcukor (vagy ízlés szerinti mennyiség)

25 dkg túró
1 dl natúr joghurt
2 dl hideg és zsíros habtejszín (legalább 30%-os)
ízlés szerint porcukor (én nagyjából 5-6 dkg-ot használtam)
ezekhez az arányokhoz 5-6 bazsalikomlevél


Az epret gyorsan, folyóvíz alatt megmostam, hogy ne törjön és ne szívja meg magát vízzel. Hagytam lecsöpögni. Ezután a felét felkockáztam, lábasba tettem. Ráöntöttem a bodzaszörpöt, a vizet és a cukrot is rászórtam. Forrásig melegítettem, majd mérsékelt tűzön hagytam rotyogni, hogy besűrűsödjön. Ezután megvártam, amíg langyosra (kéz melegre) hűl. A porzselatin zacskóján megadottak szerint elkészítettem a zselatint, majd az epermasszához öntöttem és a poharak aljába kanalaztam. Így hagytam kihűlni, megdermedni.

Amíg a zselatin tette a dolgát, elkészítettem a túrókrémet. Megmostam a bazsalikomleveleket. Egy botmixerrel simára turmixoltam a túrót a natúr joghurttal, a cukorral és a bazsalikommal. Ezután a hideg habtejszínt kemény habbá vertem, majd 2 részletben óvatosan a túrókrémhez kevertem. Nagy, alulról felfelé történő mozdulatokkal érdemes dolgozni, mert így nem törik össze a hab.

A már megdermedt eperzselére kanalaztam a túrókrémet, felezett eperrel és bazsalikomlevéllel díszítettem.

A pikáns bazsalikomos túrókrémet Rozi falta a leginkább. :-)

U.i.: ha igazán biztosra akarunk menni a habtejszínnel és tényleg kemény, de rugalmas habot szeretnénk, mielőtt felverjük a tejszínt, érdemes nagyjából egy órára a hűtőbe tenni a robotgép keverőjét és a tálat is.

Disznóság

Ez az egyik legjobb dolog, ami hússal történhet. Meg velünk, ha esszük. 4 órán át puhult lassú tűzön a sütőben, cserépedényben, fedő alatt, kevés fűszerrel.

Hozzávalók sok emberre:

1 kisebb csülök

kb. 1 kg tarja

1 - 1.5 kg oldalas

1 fej fokhagyma

1 nagyobb fej vöröshagyma

1 - 1.5 kg zsír

egész kömény

só

őrölt feketebors

kevés őrölt édes-nemes piros paprika

3 dl víz

3 dl száraz fehérbor

A csülök bőrét leszedtem, kettévágtam és csak az egyik felét használtam fel a sütéshez. Sóztam és borsoztam a húsokat. Megpucoltam a vörös -és fokhagymákat. A vöröshagymát kb. fél centi vastag karikákra vágtam. 

A zsír felét a cserépedény aljába tettem. Köménymagot szórtam bele, kb. 15-20 szemet. Beletettem a felszeletelt vöröshagyma felét és ezen a hagymaágyon szépen elrendeztem a húsokat. Újabb 15-20 szem köménymagot szórtam rá, beledobáltam a fokhagymát és vöröshagymát is. A zsír másik felét diónyi kupacokban a hús tetejére tettem, beleöntöttem a vizet és még egyszer óvatosan megsóztam. Lefedtem és az egészet a közepesnél kicsit alacsonyabb hőfokon sütni kezdtem. Szépen, lassan, komótosan. Nem siettem. Közel 4 órát sültek a húsok. 

Az egészet az edényben hagytam kihűlni, úgy ahogy volt: a fűszerezett zsírban. Másnap reggel meglocsoltam a fehérborral és fedő nélkül sütöttem még 20-25 percig. Figyeljünk oda, nehogy túlsüssük és kiszárítsuk ezt a mennyeien puha finomságot. 

Ezután a húsokat kivettem a zsírból, majd egy kés és villa, na meg az ujjaim segítségével felcafrangoltam. A visszamaradt köménymagos, vörös -és fokhagymás zsírt a húscafatokra öntöttem és alaposan összekevertem. Megszórtam őrölt piros paprikával, friss fehér kenyeret és rengeteg friss paradicsomot, paprikát, zöldhagymát pucoltam mellé. 

Nem volt ideje teljesen megdermedni...

Bár, bár, Budapest bár. Meg a Kobuci szendvics.

Nem mondhatnám, hogy pezseg a kulturális -és éjszakai életünk. :-) Persze, azért fennakad a hálónkon egy-egy jó film. Könyvet is olvasunk, zenét is hallgatunk. Jártunk erre is, meg arra is, akad program bőven, de például színházba nem sikerül eljutnunk. Továbbra sem. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy kezünket és lábunkat törtük a jegyekért, mert ez nem igaz. :-)

Voltunk viszont koncerten. A húgom szólt múlt héten, hogy Budapest bár koncert lesz Óbudán a Kobuci kertben, és mi lenne, ha átmennénk. Tetszett az ötlet, de nem tudtuk még, hogyan alakul az a hetünk. Aztán mégis úgy lett, hogy átmentünk. Igaz, blikkre, mert jegyet nem vettünk előre. No, meg 2 órával a koncert előtt leszakadt az ég, jó nagy zápor volt. Végül kisütött a nap, úgyhogy Rozistól átautóztunk Óbudára. 

Jegy is volt, koncert is volt. Mi pedig tátott szájjal lestük Rozit, ahogy élete első koncertjét abszolválja: az első hangtól az utolsóig táncolt (hol lábon, hol valamelyikőnk nyakában ülve), énekelt (az ő esetében ez lálázás), tapsolt, sikongatott. Annyira belefeledkeztünk az élménybe, hogy még fényképezni is elfelejtettünk.

Ettünk is, mert éhesek voltunk. Vacsoraidőre értünk oda, leültünk egy csendesebb asztalhoz (pont az egyik  kocsma elé...), és ettünk. Az úgy volt, hogy én kinéztem magamnak és a gyereklánynak a levest. A gyereklány édesapja viszont székelykáposztát kért. Így került az asztalra tárkonyos raguleves és székelykáposzta friss kenyérrel, sör a férfiembernek, málnafröccs a csajoknak. Oké, a Húg is sört ivott.

Én még sorban állás közben kértem egy adag sült krumplit is. Nagyon régen ettem, megkívántam. Arra várni kellett, úgyhogy elvittem a kajákat az asztalunkhoz és megvacsoráztunk. Épp befejeztük a kajálást, amikor készen lett a krumpli. Nagyon finom, fűszeres krumpli volt. Aztán férjuram meglátott egy nagy szendvicset valakinek a kezében és rámutatott: olyat is kérek. Ez volt a Kobuci szendvics: darált sült kolbász, tejföl, uborka, paradicsom, grillezett ciabatta. Jó nagy volt. Meg finom is.

A húgom hozott pilóta kekszet, mert nála mindig van pilóta keksz. :-)

Recycling. Maradéktalanítás.

Persze, hogy túllőttem a szombati csülök mennyiségével. Még a fagyasztóba is jutott egy nyers példány. :-) Finom lett, nagyon. Fogyott belőle szombaton. Ettünk belőle vasárnap is, de csak nem akart eltűnni. Kidobni viszont nem szerettem volna, mert hát mégiscsak válság van... 

Tegnap gombapörköltet főztem vacsorára, rizzsel. Ezekből is maradt egy-egy bő adag, a rizst fel is használtam ma.

Még tegnap este próbáltam kicsit előre gondolkozni a következő pár napra. Mára besamelmártásos, cukkinis, csülkös tésztát terveztem, de aztán megláttam a zöldségesnél egy szép fej kelkáposztát. Egy egész fej sok lett volna, ezért megalkudtunk a kofával egy fél fejben. Vettem egy csokor petrezselyemzöldet is, ha már ott voltunk. 

Hozzávalók:

maradék sült csülök 

(maradék) rizs

fél fej vöröshagyma

1 nagy gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyemzöld

3 kisebb ág borsikafű (egyenesen a "kertből" :-) )

fél fej kelkáposzta

só

frissel őrölt feketebors

6 púpozott evőkanál tejföl

reszelt füstölt sajt (kb. 5-8 dkg)

2-3 ek. olívaolaj

6 vékony szelet vaj

4 dl víz (ha van, leszűrt húsleves a legjobb)

Felvágtam a kelkáposztát, alaposan megmostam és hagytam lecsöpögni.

A serpenyőt felforrósítottam, majd közepes hőmérsékleten, olívaolajon megpároltam rajta az apróra vágott vöröshagymát. Kissé sóztam. 

Közben felkockáztam a csülköt, nagyjából 3 maréknyi lett. Apróra vágtam a fokhagymát is. Megmostam a petrezselyemzöldet és a borsikafüvet. Ezeket is felaprítottam. Amikor a hagyma megpuhult, rádobtam a csülköt és a fokhagymát, majd megint megsóztam kissé. Megszórtam frissen őrölt borssal is. Kicsit emeltem a hőfokon és átpirítottam a csülköt. Nagyjából 5 perc után visszavettem a hőfokot közepesre, a serpenyőbe öntöttem a víz felét, rádobtam a petrezselyemzöld és a borsikafű felét, majd pár percig hagytam főni a ragut. Ezután hozzáadtam a kelkáposztát, ismét sóztam kicsit, beleöntöttem a maradék vizet és lefedve nagyjából negyed órán át pároltam. 

A sütőt légkeverésen előmelegítettem 220 fokra. 

Lereszeltem a sajtot és elkevertem a tejföllel. Amikor a kelkáposzta is kellően puha lett, de még semmiképpen sem szotyós, elzártam a tüzet, megszórtam a maradék petrezselyemmel és borsikával. Egy kisebb tűzálló  tálba terítettem a csülkös, kelkáposztás ragut, a tetejére 3 szelet vajat raktam, majd elkentem rajta 3 evőkanálnyit a sajtos tejfölből. Egyenletesen ráterítettem a tegnapról megmaradt főtt rizst, enyhén sóztam, borsoztam, majd 3 szelet vajat tettem a tetejére. Elkentem rajta a maradék tejfölt. 20 percre betoltam a tálat a sütőbe.

A csülök és a rizs is újrahasznosult, a lelkiismeretem pedig nyugodt maradt, hogy nem kellett kidobni semmit.