Bár, bár, Budapest bár. Meg a Kobuci szendvics.

Nem mondhatnám, hogy pezseg a kulturális -és éjszakai életünk. :-) Persze, azért fennakad a hálónkon egy-egy jó film. Könyvet is olvasunk, zenét is hallgatunk. Jártunk erre is, meg arra is, akad program bőven, de például színházba nem sikerül eljutnunk. Továbbra sem. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy kezünket és lábunkat törtük a jegyekért, mert ez nem igaz. :-)

Voltunk viszont koncerten. A húgom szólt múlt héten, hogy Budapest bár koncert lesz Óbudán a Kobuci kertben, és mi lenne, ha átmennénk. Tetszett az ötlet, de nem tudtuk még, hogyan alakul az a hetünk. Aztán mégis úgy lett, hogy átmentünk. Igaz, blikkre, mert jegyet nem vettünk előre. No, meg 2 órával a koncert előtt leszakadt az ég, jó nagy zápor volt. Végül kisütött a nap, úgyhogy Rozistól átautóztunk Óbudára. 

Jegy is volt, koncert is volt. Mi pedig tátott szájjal lestük Rozit, ahogy élete első koncertjét abszolválja: az első hangtól az utolsóig táncolt (hol lábon, hol valamelyikőnk nyakában ülve), énekelt (az ő esetében ez lálázás), tapsolt, sikongatott. Annyira belefeledkeztünk az élménybe, hogy még fényképezni is elfelejtettünk.

Ettünk is, mert éhesek voltunk. Vacsoraidőre értünk oda, leültünk egy csendesebb asztalhoz (pont az egyik  kocsma elé...), és ettünk. Az úgy volt, hogy én kinéztem magamnak és a gyereklánynak a levest. A gyereklány édesapja viszont székelykáposztát kért. Így került az asztalra tárkonyos raguleves és székelykáposzta friss kenyérrel, sör a férfiembernek, málnafröccs a csajoknak. Oké, a Húg is sört ivott.

Én még sorban állás közben kértem egy adag sült krumplit is. Nagyon régen ettem, megkívántam. Arra várni kellett, úgyhogy elvittem a kajákat az asztalunkhoz és megvacsoráztunk. Épp befejeztük a kajálást, amikor készen lett a krumpli. Nagyon finom, fűszeres krumpli volt. Aztán férjuram meglátott egy nagy szendvicset valakinek a kezében és rámutatott: olyat is kérek. Ez volt a Kobuci szendvics: darált sült kolbász, tejföl, uborka, paradicsom, grillezett ciabatta. Jó nagy volt. Meg finom is.

A húgom hozott pilóta kekszet, mert nála mindig van pilóta keksz. :-)

Recycling. Maradéktalanítás.

Persze, hogy túllőttem a szombati csülök mennyiségével. Még a fagyasztóba is jutott egy nyers példány. :-) Finom lett, nagyon. Fogyott belőle szombaton. Ettünk belőle vasárnap is, de csak nem akart eltűnni. Kidobni viszont nem szerettem volna, mert hát mégiscsak válság van... 

Tegnap gombapörköltet főztem vacsorára, rizzsel. Ezekből is maradt egy-egy bő adag, a rizst fel is használtam ma.

Még tegnap este próbáltam kicsit előre gondolkozni a következő pár napra. Mára besamelmártásos, cukkinis, csülkös tésztát terveztem, de aztán megláttam a zöldségesnél egy szép fej kelkáposztát. Egy egész fej sok lett volna, ezért megalkudtunk a kofával egy fél fejben. Vettem egy csokor petrezselyemzöldet is, ha már ott voltunk. 

Hozzávalók:

maradék sült csülök 

(maradék) rizs

fél fej vöröshagyma

1 nagy gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyemzöld

3 kisebb ág borsikafű (egyenesen a "kertből" :-) )

fél fej kelkáposzta

só

frissel őrölt feketebors

6 púpozott evőkanál tejföl

reszelt füstölt sajt (kb. 5-8 dkg)

2-3 ek. olívaolaj

6 vékony szelet vaj

4 dl víz (ha van, leszűrt húsleves a legjobb)

Felvágtam a kelkáposztát, alaposan megmostam és hagytam lecsöpögni.

A serpenyőt felforrósítottam, majd közepes hőmérsékleten, olívaolajon megpároltam rajta az apróra vágott vöröshagymát. Kissé sóztam. 

Közben felkockáztam a csülköt, nagyjából 3 maréknyi lett. Apróra vágtam a fokhagymát is. Megmostam a petrezselyemzöldet és a borsikafüvet. Ezeket is felaprítottam. Amikor a hagyma megpuhult, rádobtam a csülköt és a fokhagymát, majd megint megsóztam kissé. Megszórtam frissen őrölt borssal is. Kicsit emeltem a hőfokon és átpirítottam a csülköt. Nagyjából 5 perc után visszavettem a hőfokot közepesre, a serpenyőbe öntöttem a víz felét, rádobtam a petrezselyemzöld és a borsikafű felét, majd pár percig hagytam főni a ragut. Ezután hozzáadtam a kelkáposztát, ismét sóztam kicsit, beleöntöttem a maradék vizet és lefedve nagyjából negyed órán át pároltam. 

A sütőt légkeverésen előmelegítettem 220 fokra. 

Lereszeltem a sajtot és elkevertem a tejföllel. Amikor a kelkáposzta is kellően puha lett, de még semmiképpen sem szotyós, elzártam a tüzet, megszórtam a maradék petrezselyemmel és borsikával. Egy kisebb tűzálló  tálba terítettem a csülkös, kelkáposztás ragut, a tetejére 3 szelet vajat raktam, majd elkentem rajta 3 evőkanálnyit a sajtos tejfölből. Egyenletesen ráterítettem a tegnapról megmaradt főtt rizst, enyhén sóztam, borsoztam, majd 3 szelet vajat tettem a tetejére. Elkentem rajta a maradék tejfölt. 20 percre betoltam a tálat a sütőbe.

A csülök és a rizs is újrahasznosult, a lelkiismeretem pedig nyugodt maradt, hogy nem kellett kidobni semmit.

Gesztenye. Csokoládé. Tejszínhab.

Ez valami mennyeire sikeredett. Eléggé szeretem a gesztenyét, mégis ritkán sütök vagy főzök vele. Ez abból is kiderülhet, hogy a lenti képen látható süti még márciusban készült és azóta sem hagyta el a konyhát semmilyen más gesztenyés kaja vagy süti.

Süssétek meg. Könnyű, gyors és még liszt sincs benne. Igaz,  tejszínhab legalább bőven van a tetején.

Gesztenyetorta

Hozzávalók (22 cm-es tortaformához):

a tésztához:

3 egész tojás

25 dkg natúr gesztenyemassza

3 ek. porcukor

a krémhez:

25 dkg natúr gesztenyemassza

3 dl tejszín

porcukor ízlés szerint

reszelt étcsoki

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra (gázsütő esetén ez kb. a 4-es fokozat), légkeveréses üzemmódban. Egy 22 cm átmérőjű tortaformába sütőpapírt szabtam.

Szétválasztottam a tojásokat. A sárgáját összedolgoztam a cukorral és a gesztenyemasszával, a fehérjéből pedig csipet sóval kemény habot vertem. Robotgéppel egy nagyjából 5 perc alatt megvan, kézi habverővel kicsit több. A gesztenyés cukros krémet fellazítottam a tojásfehérje hab 1/3-val. Ennél a műveletnél még nem kell nagyon óvatosnak lenni a keveréssel. Ezután hozzáadtam a maradék tojáshabot.  Ezt már óvatosan csináltam, nagy, alulról felfelé történő keveréssel, hogy a hab ne törjön, levegős, könnyű maradjon. Így nem esik össze a tészta.

A masszát a már előkészített tortaformába simítottam, majd nagyjából 40 percig sütöttem. Sütőtől függ, mennyi idő kell a tésztának. 30 perc után tűpróbával ellenőriztem a sütit. Mivel a tű még ragacsos maradt, visszatoltam tésztát még kb. 10 percre. 

Amíg a torta sült, elkészítettem a krémet. A szobahőmérsékletű gesztenyemasszát alaposan kikevertem, hogy sima, homogén legyen. A hideg tejszínhabot kemény habbá vertem robotgéppel. Apránként, óvatos mozdulatokkal a gesztenyemasszához kevertem.

Amikor a süti megsült, kivettem a sütőből és a tortaformában hagytam kihűlni. Mielőtt szétnyitottam volna a karimáját, előtte hideg vizes késsel óvatosan körbevágtam a sütit a karima mentén, így tutira nem ragadt az oldalához. 

Már csak meg kellett kenni a sűrű gesztenyés tejszínhabbal. Biztos, ami biztos, a tetejére reszeltem még egy kis étcsokoládét. Osztatlan sikert aratott.

A mi non plus ultránk egy skót whisky-s narancsdzsem volt, amit a nővértől kaptunk húg-látogató skóciai útjáról. Így volt teljes a süti. :-)

Cserepes csirke

Mi történik akkor, ha az ember kap egy medence méretű cserépedényt? Mi, mi? Hát főzünk benne valamit. Még valamikor tavaly anyósom szanált a kamrájában. Megjelent a kezében egy hatalmas és nagyon zöld cserépedénnyel és nekünk szegezte a kérdést: Tudtok ezzel kezdeni valamit? 

Ez az.

:-). Igen, pontosan ilyen vigyor jelent meg mindkettőnk arcán. Még szép, hogy tudunk vele kezdeni valamit. 

És vajon mi történik akkor, ha az ember kap egy frissen vágott, vérbeli tanyasi csirkét? Mi, mi? Megeszi. :-)

És benne a cserépedényes csirke

Hozzávalók:

1 egész csirke

1 kg édes krumpli
1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
25 dkg gomba (most fagyasztott volt)
1 paradicsom
1 paprika

majoránna
borsikafű
só

A csirkét feldarabolta, majd megmosta az Férj. Megmosta, megpucolta a zöldségeket. Mindent felkarikázott.

A gombát vöröshagymával párolta meg, sózta, borsozta.

És jött a rétegezés. Édes krumpli, gomba, paradicsom, paprika, fokhagyma, só. Erre érkezett a feldarabolt csirke, és rá a fedő.

Nem tudom, milyen hőfokon sült, mert ott, ahol ezt elkövette, csak gondolom formán sütő van. Ami biztos, hogy kb. másfél órát volt a sütőben a cucc. 10 perccel a tervezett sütési idő vége előtt tejfölt tettünk rá és visszatoltuk kicsit pirulni. A tejföl mennyisége csak ízlés kérdése.

Isteni volt.

Az eper és a tízhúszharmic.

Végre megint itt van az eperszezon. Még mindig nem az igazi, de valami elkezdődött. Egészen zamatos epret sikerült venni a piacon. Ez lett belőle.

Epres 10-20-30-as

Hozzávalók:

10 dkg cukor

20 dkg vaj

30 dkg liszt

1 tojássárgája

50 dkg eper

2-3 ek. cukor

2 tojásfehérje

A sütőt előmelegítettem 175 fokra légkeverésen. Kivajaztam és kiliszteztem egy 26 centis tortaformát.

A lisztet és a cukrot egy nagy tálba mértem és hozzáatdam a felkockázott vajat. Alaposan összegyúrtam. Belesimítottam a tortaformába és 20 percre a sütőbe tettem. 

Ezalatt megmostam és kicsumáztam az epret, majd cikkekre vágtam. Félretettem. Pár perccel a tészta sütési idejének vége előtt kemény habbá vertem a 2 tojásfehérjét. 

Amikor a tészta megsült, elrendeztem a tetején az epret és megszórtam a cukorral. Óvatosan elterítettem rajta a tojásfehérje habot, majd újabb 20 percre visszatoltam a sütőbe. 

Vanília fagyival vagy tejszínhabbal még jobb. De ahogyan a mellékelt kép is mutatja, mindenféle kence nélkül is kapós, elég egy pillanat és már cseni is valaki a tálról... :-)

Csülök. Mi más...

A karamell pitét már megsütöttem a hét elején, hogy jól "megérjen" a férj születésnapjára. De! Szerettem volna valami finom ebédet is főzni. Fiús hétvégénk van, Rozi bátyái pedig igazi pasis étvággyal bírnak, ezért valami kiadósat akartam csinálni.

Sikerült beszervezni extra meglepetésként a lányokat is, de az van, hogy ők sem kisebb étvágyúak, mint a fiúk... :-)

Csülök. Pékné módra. Kiadós is, pasis is, na meg finom is. Cserébe pedig nincs vele sok macera.

Előtte

Hozzávalók (a mi esetünkben ezúttal 6 és fél főre :-) )

3 db kisebb hátsó csülök

1,5 kg krumpli

5 nagy fej vöröshagyma

10 gerezd fokhagyma

10 babérlevél

10 szem egész feketebors

egy evőkanál mustármag (elhagyható, csak kísérleteztem)

só

majoranna

frissen őrölt feketebors

1 púpozott ek. zsír

füstölt szalonna

2 liter barnasör

víz

A csülköket lemostam és egy fazékba tettem őket. A sörbe beletettem 1 db nagyobb darabokra vágott vöröshagymát, 5 gerezd fokhagymát szintén nagyobb darabokra vágva, 5 babérlevelet, az egész borsokat és a mustármagokat, és a sót. Ezt a fűszeres sört a csülökre öntöttem. Akkor jó, ha ellepi a csülköket a páclé. Éjszakára benne hagytam a húst.

Másnap kuktába tettem a csülköket annyi vízben, ami ellepi őket. A sörös pácléből áttettem a fűszereket a főzőlébe és még egyszer alaposan sóztam is. Bő egy órán át főztem, majd hústűvel megnéztem, hogy megpuhultak-e. Ha kell, még tovább főzhetjük.

Amíg a csülkök főttek, megpucoltam a krumplit, a maradék vöröshagymát és a fokhagymát. Vékony szeletekre vágtam a szalonnát. A krumplit cikkelyekre vágtam. Egy nagy tepsire raktam mindet, eloszlattam rajta a zsírt, ráfektettem a szalonnákat is.

A már megfőtt csülköket lecsöpögtettem, sóztam, frissen őrölt borssal és morzsolt majoránnával bedörzsöltem és a krumpli tetejére raktam. Mellédobáltam a maradék feldarabolt fokhagymát is. Időnként óvatosan átkevertem a hagymás krumplit, a csülköket pedig meglocsolgattam a kisülő pecsenyelével.

180 fokon, alsó-felső sütéssel 1 órán át sütöttem, majd megemeltem a hőfokot 200 fokra és felső grillel nagyjából negyed óra alatt megpirítottam a csülköket.

Utána

Na ez az igazi retro fíling

Annak, aki elég idős már, biztosan szívet szorító és melengető érzés rátalálni ezekre. Feltéve, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan vonzalmat érez a 100%-ig természetellenes ízek iránt. :-)

Kinek van meg ez a két csoda? :-)

Zabpelyhes keksz mézzel, aszalt gyümölcsökkel

Az úgy volt, hogy egyik hétvégén felmentünk a hegyekbe. Gyerekestől, mostohakutyástól, nagyszülőstől. Kellett néhány dolog a piacról, többek között szalonna, mert sütni akartunk szabad ég alatt, tábor tűz mellett. Neeeeeeeeem, nem énekeltül el az A börtön ablakába című örökzöld eposzt. Nem volt nálunk gitár.

Rozival elkerekeztünk a piacra. Ez lett a vége.

Sült császárszalonna

A pilóta kekszes bejegyzésnél említettem, hogy sütöttem zabpelyhes kekszet is a szülinapi zsúrra. Egy hónapon belül 3. alkalommal. Egyszer csak úgy, mert megkívántam. Ez épp a hegyes hétvége volt, ellensúlyozandó kicsit a fent is látható zsírt. Aztán azért, mert Rozi bátyja, Milán, közölte, hogy ez bazi finom és süssek megint, ha találkozunk. A 3. alkalom miértje már ismert. :-)

Azt hiszem, nem sűrűn fogok ilyen kekszet készen venni. Piszok gyorsan elkészíthető. Nem csak laktató, de még tápláló is, arról nem beszélve, hogy finom. Figyelem, férfi emberek általában fűrészpornak nevezik. Férjuram is... :-)

A képek mobiltelefonnal készültek, és bár okos telefonnak nevezik, a kamerája nem az...

Hozzávalók (kb. 25 db kekszhez):

15 dkg vaj
4 ek tej
2 ek méz
5 dkg darált dió
16 dkg liszt
6 dkg szárított áfonya
5 dkg aszalt szilva
18 dkg zabpehely
1 kk sütőpor

A vajat a mézzel és a tejjel alacsony hőfokon pár perc alatt összeolvasztottam. A sütőt előmelegítettem 180 fokra, egy tepsibe pedig sütőpapírt tettem.

Egy nagyobb tálba mértem a lisztet, a zabpelyhet, a darált diót. Hozzáadtam a sütőport.Apró kockákra vágtam az aszalt gyümölcsöket és a lisztes keverékbe szórtam. Elkevertem az egészet. Ezután hozzáöntöttem a mézes tejes vajat és alaposan összekevertem, hogy a zabpelyheket is bőven érje a vajas keverék. Nagyobb diónyi golyókat formáztam, a sütőpapírra tettem és kézzel ellapítottam. Egy pohár fenekét is használhatjuk erre, ha valaki nagyon tökéletes kör alakú kekszeket szeretne.

A süteménnyel teli tepsit betoltam a sütőbe és pontosan 13 perc alatt megsütöttem. Figyeljünk rá, mert a vaj és a méz miatt könnyen megpirulhat, ráadásul túlsütés esetén száraz lesz és szétesik a kezünkben. Pont, mint egy fűrészpor korong. :-)

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Na, ez tízpontos! Persze, hogy Jamie Oliver Vidéki konyhájában láttam. Naná, hogy volt benne citromlé és jó minőségű extra szűz olívaolaj. :-)

Tökéletes vacsorára, grillezéskor, vagy csak úgy. Dagasszátok, süssétek, egyétek.

Fokhagymás bazsalikomos focaccia

Hozzávalók:

7 g száraz élesztő
10 g méz
1 dl-nél kicsit több langyos víz
1 dl sör (langyos)
330 g finomliszt
10 g só

10 nagy levél bazsalikom (mivel télen csináltam, épp nem volt friss bazsalikom, szárítottal
2-3 gerezd fokhagyma
1-2 ek olívaolaj
1 kk citromlé
só, bors, őrölt chili (a chilit Rozi miatt elhagytam)

A sört meglangyosítottam és feloldottam benne a mézet és az élesztőt. 

Apróra vágtam a fokhagymát és a bazsalikommal együtt egy tálba tettem. Ráöntöttem az olívaolajat, kissé sóztam, borsoztam. Aki chilit is akar használni, az ezen a ponton azt is szórja bele. Adtam még hozzá 1 kávéskanálnyi citromlevet is és az egészet állni hagytam. 

Nagy tálba mértem a lisztet és a sót, majd a közepébe mélyedést csináltam, amibe beleöntöttem az élesztős mézes sört. Kicsit összekevertem, természetesen kézzel. Pontosabban az ujjaimmal. Ekkor hozzáadtam a langyos vizet és jó alaposan összekevertem. Egy nedves massza lesz a végeredmény. No, éppen ez kellett nekem. Ezután jött a kedvenc részem, a dagasztás. Legalább 5 percig dagasztottam. Amikor összeállt a tészta, gombócot formáztam belőle, visszatettem a tálba, kevés liszttel meghintettem, késsel megkarcoltam a tetejét és meleg helyen hagytam a duplájára kelni. Ez nagyjából fél óra volt. Egyébként a sütőt szoktam kelesztésre használni. Az olvasztó fokozaton, 30-35 fokra állítva előmelegítem, majd elzárom és tálastól, letakarva beteszem a tésztát. 

Miután a tészta gyönyörűen megkelt és a duplájára dagadt, finoman átgyúrtam, majd kettészedtem a gombócot. Sacc per kábé 20-25 centi átmérőjű sacc per kábé köralakot formáztam belőlük. Nagyjából 1,5 centi vastag volt mindkét tésztalap. Vékonyan meglisztezett tepsire tettem őket. És itt jött az olaszkodás: mind a tíz ujjammal megdöfködtem a tésztákat, amitől olyan fokaccsás lett. A kis gödrök teszik olyan jellegzetessé a focaccia-t. A tetejükre raktam a már korábban összeállított feltétet. Egyenletesen elkentem az olívás mázat, hogy mindenhol érje a tésztát. Így hagytam még 35-40 percig kelni. Közben az újrakelesztés vége előtt kb. 10 perccel bekapcsoltam a sütőt és 230 fokra előmelegítettem. 15 percig sütöttem, majd meglocsoltam még egy kevés olívaolajjal és megszórtam egy kevés durva szemű sóval is.

Nem, nem, extra citromlével nem kellett meglocsolni a végén.

Egy kis fokhagymás kék sajtos és fokhagymás tejfölös mártogatót azért kutyultam mellé, csak hogy még áthatóbb fokhagyma szagunk legyen. 

Találós kérdés: Egy igaz férfi (állítólag) ketté szedi és úgy eszi. Mi az? :-)

Felül kakaós, alul nem, közte kakaós krém. Igen. A pilóta keksz. 

Szabadkozhatnék, hogy így bocsi, meg úgy sajnálom, hogy milyen régen volt utoljára bejegyzés, ezért és azért, de az meg már milyen béna magyarázkodás lenne. Szóval visszatértem. :-) A sütés-főzés természetesen nem állt le, van termés bőven, így szépen lassan érkeznek majd az új bejegyzések is.

Rákattantam a házi készítésű kekszekre. Nem is értem, eddig miért nem csináltam még, hiszen annyira egyszerű és lássuk be, mégiscsak a házi cuccok a legjobbak. Ráadásul mindenféle állományjavítótól meg adalékanyagtól mentes, ami külön jó. Nem vagyok bio-megszállott, de ha megoldható, miért ne legyen a kaja, na meg a nasi is egészségesebb. Jó, a pilóta keksz krémje épp full vaj, ami meg ugye jó zsíros. De akkor is... :-)

Kapóra jött, hogy egy 4 éves kisfiú szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak, volt indok, hogy megsüssem a pilótákat. Oké, egészséges, zabpelyhes kekszet is csináltam. :-) Annak is érkezik majd a receptje.

Pilóta keksz és kávé

Hozzávalók (kb. 30 db kekszhez)

12,5 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, mert sznob vagyok :-) )
12,5 dkg vaj - kicsit megolvasztva
1 tojás
fél cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor
26,5 dkg liszt
2 ek tej

+1 ek kakaópor (magyarázatot ld lentebb)
+ 1 ek liszt

A krémhez:

15 dkg vaj kissé megolvasztva, hogy könnyen keverhető legyen

25 - 30 gr kakaópor 

100 - 120 gr porcukor

Elsőként a kekszeket csináltam meg. Az összes hozzávalót egy nagyobb tálba mértem, majd jó alaposan összegyúrtam. Ezután a tésztát két egyenlő részre osztottam. Az egyik feléhez hozzáadtam még egy evőkanál lisztet, a másikhoz hozzászitáltam az 1 evőkanálnyi kakaóport. Celofánba csomagoltam a két bucit és bő 1 órára a hűtőbe tettem pihenni. 

Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit. Én szeretek szilikonos sütőpapírt használni, mert soha nem ragad le a tepsibe, ráadásul mindkét oldalát felhasználhatom. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Kivettem a tésztát a hűtőből és a belisztezett konyhapulton fél centi vékonyan kinyújtottam. Az sem baj ám, ha ennél is vékonyabb kicsivel, mert a sütőportól úgyis jól megemelkedik. Egy 4,5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kis köröket szaggattam belőle és 10 perc alatt megsütöttem. Nem ördögtől való tett figyelni a tésztát és betartani a sütési időt, mert hamar túlpirulhat. Hagytam kihűlni a tésztát.

Kikevertem a krémet. Kissé megolvasztottam a vajat, épp csak annyira, hogy könnyen keverhető legyen. Elkezdtem hozzákeverni a porcukrot, de közben kóstolgattam, mert nem akartam túl édesre csinálni. Ezután egy kis szitán át, szintén részletekben, belekevertem a kakaóport is. Ezt is kóstolgattam, mert azt sem akartam, hogy túl keserű legyen. Alaposan kikevertem, majd nagyjából 5 percre a hűtőbe tettem, hogy kicsit szilárduljon a krém. Így könnyebb volt vele dolgozni. És ezután jött a móka: a ragasztgatás. Egy világos keksz, a krém (nem sajnáltam, vastagon megkentem :-) ), egy kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz. Világos keksz, krém, kakaós keksz... 

Mondanom sem kell, hogy a felnőttek izgultak rá csak igazán. A kicsik inkább a csipszet, meg a fantát tolták. No meg a Villám McQueen-es csokitortát. Na ja, a pilóta keksz már old school cucc. Ehhhh, akkor én is...

Forrás: Csak a Puffin